Bokrosítás 02.

Kristófné Vidók Margit: Henyélő világegyetem

Lustán hömpölygő kis patak,
hullámain csorgó fényfalak,
bíbor alkonyba hullanak.

Tétován zúgó fenyvesek,
alszik a vadon,a rengeteg,
méláz az idő; szendereg.

Lomhán ásító csillagok,
millió, hunyorgó kis halom,
nyújtózó, álmos illatok.

Fehéren ömlik át; puhán
a világmindenség gyöngysorán,
lustálkodó holnapután.

Kristófné Vidók Margit: Bársonytalpú lustaság

Ejnye cicám mért vagy lusta,
nézd, az egér épp itt surran,
tőled aztán messze futhat.

Ébresztgetni felesleges,
neki ez a természetes,
úgy horkol, hogy döbbenetes.

Néha nagyot nyújtózkodik,
finom húsról álmodozik,
semmi kedve ugrándozni.

Bársonytalpú kis lustaság,
szemében csillan ravaszság,
nem veszít ő soha csatát.

Horváth-Tóth Éva: Lépeget a tél

Zúzmara alszik az ágon,
fagy-gyöngy hál a pókfonálon,
hó-csönd hever el a tájon,

lomhán gurul elő a hold,
fénye álomba dermedt csonk,
s a szél is altatót dúdol,

a lehullt lomb némán szunnyad,
az élet szendergőn korhad,
lassúhodik szívben a nap,

vánkosára hajtja fejét
az idő, a nyár csak emlék,
lustán lépeget már a tél.

Kutasi Horváth Katalin: Heverészés

Nincs kedvem felkelni,
időt sem szentelni,
nem tudok kertelni.

Hagyjatok aludni,
miért kell tanulni?
El fogok fajulni?

Hú, de jót nyújtózom!
Majd holnap súlyzózom,
ideje búcsúznom.

Inkább még hevernék,
mint labdát fejelnék,
s örömöt nem lelnék.

Kemény János: Elnézem

Elnézem a resteket,
hol magam is tespedek
pazarolva esteket,

minden társ itt jó piás,
elcsigázott fóbiás
okoskodó Tóbiás;

de amikor tenni kell,
tüntetésre menni kell, –
beérik csak ennyivel:

gondot, búbajt ragoznak,
siránkozva csaposnak
habos szájjal haboznak.

Keczely Gaby: Te léhűtő

Ne lebzselj, te léhűtő!
Mi vagy: munkakerülő?
Rest vagy és ingyenélő?

Lomhán lopod a napot,
pedig időd ingyen kapod,
lustaságod még itt hagyod.

Talán meggondolod magad,
ha valami majd megragad,
– s aki kéne, mégsem fogad.

Vedd a lapot, ne légy henye.
Ne légy rest, nincs itt helye!
Egész agyam tele vele!

Gáthy Emőke: Kinek mi

neki csak lustaság
ami zajjal nem jár
ő bezzeg egy zajgyár

csak lustaság neki
ami nem hirdeti
ő mekkora zseni

lustaság neki csak
ami nem jó falat
akármiről csak írtam

ajtó lógó kilincsét
kiégett villanykörtét
úgy hagyni bíz nem restség

László Orsii: Lusti törp

Én vagyok a lusti törp
Önként vállaltam ezt a szerepkört
Megélem ezt a gyönyört.

Imádok semmit se csinálni
Az ágyban ülve meditálni,
Feküdni és relaxálni..

Sokan mondják, hogy rossz dolog
Az élet mellettem eltopog..
Szerintem ezek csak holmi mítoszok.

Az élet velem együtt megpihen
Elveszünk közösen a semmiben
S én ezt hiszem és végigviszem.

Petres Katalin: Védőbeszéd a lustaságról
(Magasabb szempontból…)

Korholják örökkön örökké,
sújtja szigor és megvetés,
ebben nagy az egyetértés.

Folyton szidott tulajdonság
az elmét tompító tunyaság,
vajon hol van az igazság?

Lehet pedig hajtóerő
a könnyítést kereső
leleményes munkaerő.

Feltaláltak sok gépet,
hogy adjon kényelmet,
lustaság fél egészséget….

Kalocsa Zsuzsa: Iskolaszünet

A kis Petike annyira lusta,
ágyban maradna újra meg újra,
nem kell “isi”-be menni, jól tudja.

A mobilján ügyesen keresgél,
játék közben nagyokat nevetgél,
“Ki mit tud”-ra is benevezhetnél.

Ne legyél lusta, Petikém kelj fel!
Szól az Anyu, nap már süt feletted,
jön majd Apu, ha nem hiszel nekem!

Mobilt eldugja, gyorsan felpattan,
iskolaszünet van, nem vár a pad!
Nem hagytok pihenni, ez méltatlan!

Kalocsa Zsuzsa: Cirmos cica

Cirmos cica igen gyenge,
az idő eljárt felette,
lusta fogni az egeret.

Oly vidám volt fiatalon,
részt vett macska viadalon,
éjjel lett nagy riadalom.

A szagokra sem ugrik már,
levegőzni néha kijár,
öreg kora fájón sivár.

Tűzhely melegét szereti,
a kutya sem fenyegeti,
csak fekszik, mert megteheti.

Jószay Magdolna: Béke az erdőben

Erdőben haladva megérint a béke,
különös nyugalmat ad a táj szépsége,
elragad a látvány, a fák ezer fénye.

Csak megyek, lélegzem az erdő illatát,
látom, a nyár helyett már ősz ölti kabátját,
ezer színű avar rejti lábak nyomát.

Lustaság felejtve, ha vár rám a természet,
kedvencem az ősz, színes, mint képzelet,
eszembe sem jut most a közelgő enyészet.

Sűrűn feltűnik sok kíváncsi kismadár,
hangjuk a lombok közt trillázva messze száll.
A fák szólnak hozzám… mindegyik visszavár.

Jószay Magdolna: Lusta cica

Ez a macska olyan lusta,
igaz, már nem fiatalka,
ritka, mikor szemét nyitja.

Nemrég bizony kergetőzött,
pillangókat megelőzött,
ficánkolt és folyton pörgött.

Mostanra csak enni ébred,
illatokra újraéled,
hogyha éhes, sosem téved.

Bizony, felette is eljárt
néhány év; oly gyorsan elszállt.
Alszik, pihen, nem tesz kárt.

Buday Anikó: Vénasszonyok nyara

Meleg, nyárvégi ősz van,
Vénasszonyok melege süt lágyan,
csak egy levél zizzen halkan.

A terasz előtt egy nyárfa áll,
pad és asztal van alatta, öregek már,
a padon Ödön a lusta macska hál.

Lustán elnyúlva alszik,
mint egy rongybaba úgy fekszik,
pad alatt Bobi kutya, hova hűs árnyék kúszik.

Így mulatják az időt ketten,
ott, hol a madár sem rebben,
pocok koma nyugodtan viháncol a kertben.

Záruba Károly Valér: Fél egészség

Miért is vagyok ennyire lusta,
Verseket írhatnék megint újra.
Bizony, időmből is nagyon futja.

Ülök és tűnődöm nagyon soká:
Merre tűnt tettkészség, ugyan hová?
Kell a pihenés, vegyem hát olybá?

Vigyázok, izomláz nehogy legyen,
Magamat tehát nagyon figyelem,
Hogy mindig kényelmes legyen helyem!

Hirtelen előkapom tollamat
Többé nem keresek indokokat,
És múzsám is boldogan bólogat

Kisznyér Ibolya: Tanmese emléke

Régen esett meg, meglepett,
Egy mese, mit Ő elém tett,
Emlékszem, ez élc égetett.

Szólt három nagyon lustáról,
Királytól kapott sorsáról,
Jó ellátásról, hízásról.

Egyszer tűz tört ki, hol élnek,
Megállapítják, hogy égnek,
Mégsem mozdulnak, bennégnek.

A tanulságot értettem,
én csak olvasni szerettem,
ha kellett, könyvet letettem.

Gáspár Klára: Reggelente

– Hasadra süt a nap! – édesanyád így szólongat.
– Csak még öt perc… – kéreted magad.
Hiszen olyan jó ott a meleg takaró alatt.

„Kivet az ágy, lustaság!” harsogja a vekker.
Ne henyélj ott tétlenül, a napi rutint kezdd el!
Vár a munka, jól tudod. Ezt mára se feledd el!

– Az öt perc már régen letelt, talpra hát!
Figyelmeztet egyre hangosabban jó anyád.
De az ágy továbbra is makacsul visszaránt.

Túl gyorsan múlnak a percek, már teljesen megvirradt.
Hogy felkelésre kényszerítsen, lehúzza a takarót rólad.
– Jaj, mami! Te most a mai napomat is elrontottad

Varga Katalin : Cronicus lusticus

Orvoshoz mentem
Nincs munkakedvem .
Nagy nehezen tettem .

Diagnozis úgy lehúz
Ez Cronicus lusticus .
Haza visz a busz .

Gyalog miért mennék ?
Hiszen hogy elfáradnék .
Otthon már vár karosszék .

Majd ott elgondolkozom .
Kedélyemet igy nyugtatom .
Fõ a kényelem és a nyugalom .

Holécziné Tóth Zsuzsa: A lustaság nem restség

Szólásmondás, hogy a lustaság fél egészség!
Újabban van rá tudományos magyarázat, és mentség:
a kimerülés s a kiégés nem mentális betegség!

A modern ember többet dolgozik, mint valaha,
és esténként még plusz munkát is hord haza,
fontosabb a karrier, mint a családja, s’ az otthona.

Meg kell engedni magunknak a lustaságot..
Teremtsünk hát magunknak boldogságot,
és egyszer ezzel megválthatjuk a világot.

Hosszú a cikk, elolvasom, s a lényegét továbbadom:
Ha nappal egy kicsit alszom, és munkámat úgy folytatom,
előbb- utóbb a világot lustálkodva megválthatom!

Takács László: Reggel

Rámsimul a kelő nap fénye,
ma teszek erre az egészre,
testemnek felkelni nincs kedve.

Talán még szundítok párat,
az álmomból nincs kijárat,
az a felkelés pedig várhat.

Annyira jó ez a kellemes kelme,
testem puhán így átölelve,
ez ma reggelem szerelme

Mi végre is ez a lustaság?,
Nem tudom ennek az okát.
Micsoda kérdés ez “nahát”?

Takács László: A semmirekelő

Ott feküdt az árnyas fa alatt,
vele feküdt az elmúlt pillanat,
hasukra sütött már a déli Nap

Dolgozni kéne, ezt tudta jól,
munkakedv meg már sehol,
a fönök meg jól bepancsol.

Álmában pálmafák suhogtak,
simogatón dédelgette a Nap,
lányok kacagtak hűvös sátrak alatt

Aztán ahogy jött már az estidő,
lányok helyett csak a fönök arca nő
” János, te lusta semmirekelő !”

Takács László: A fűkaszálás

Elkezdte kaszálni épp a kertet,
mikor a szomszédban fütyültek,
“Én már téged rég figyellek”

Szólt a szomszéd Pista ‘bá,
gyere Jóska hagyd azt és igyá,
tessék és ne mondd azt hogy “ááá”

És ahogy telt a meleg délután,
ők söröztek egy jót így ebéd.után
a fű meg nőtt tovább csak úgy lazán.

Aztán lassan megjött asszony koma
dúlt fúlt mint az Isten nyila,
“lusta disznó, nincs, vacsora.”


Buday Anikó: Terelő kutya

Bodri kutya lustán hever,
álmából még a gazdi sem verheti fel,
nincs kedve semmihez, a fejét sem emeli meg.

Megyünk gyere, füttyent a gazdi,
vár a gulya segíts terelni.
Nem, morog Bodri, ma nincs kedvem dolgozni.

Terelő kutyák sosem lusták,
kelj fel Bodri, vár a határ,
vagy, maradhatsz, de akkor vacsora sem jár.