- Keczely Gaby: Sárkány
Szobor a sárkány, de tüzet fújna,
ha fújná a tüzet, tűzbe jutna,
a tüzes pokolba, akár futva.
Olvadt jégsárkány a szegény pára!
feltámadva hívna egyre táncba,
tüzes polkát felhevülten járva.
Ám ehelyett mozdulatlan áll ott,
faragta egy tehetséggel áldott
művész, aki hidegségre vágyott!
- Szabó Eszter Helka: Jégszobrod előtt
A templomban megismertelek.
Éreztem, a lelked kályhameleg.
Gótikus fülkében csókolni merjelek?
Odakint most havat kavargat a szél.
Szád szögletéből megszokás beszél.
Jégcsap jár táncot és madrigált zenél.
Velem voltál végig egy fél életen.
Te voltál a poklom és az édenem.
Most szobrodhoz könyörgök féltérden.
- Kemény János: Egy sárkányos jégszobor
Rútan tündöklő mű a jégsárkány.
Trockij sem volt bezúzva szép látvány, –
kemény idők… merénylők… jégcsákány…
Fagyott a múlt, s bár réme kép, szobor, –
fajunk jelent, jövőt is tékozol,
a nép uszított vírust fél, komor;
vizét dermesztő halmazállapot
hibernál egy borzalmas állatot, –
rettenni sem tudsz már. Csodálgatod.
- Kutasi Horváth Katalin: Fagyasztó
Jégszoborrá váltatok talán,
Nem jutok át lelketek falán,
Nem fűt jól a szeretetkazán?
Érzéketlen szépségek vagytok,
Egyre inkább látszatokba fagytok,
Reményt bennem sajnos nem hagytok.
Közönyötök szívem dermeszti,
Figyelmetek hamar elveszti,
Jégtőrötök hitem felsebzi!
- Petres Katalin: A jégszobor könnye
Olvadó jégszobor,
szomorú és komor,
léte gyászba torkoll’.
Csillogott még hajdan,
nem számított bajra,
fittyet hányt a Napra.
Tiszavirág élet,
felbillen a mérleg,
fintorog a kétely.
- Gáspár Klára: Jéghercegnő
Jég testben jéglélek,
jég szívtől nem félnek,
majd felmelegítenek téged.
Fagyos a tekintet,
fagyos a lehelet,
de majd legyőzi a szeretet.
A hideg dermesztő,
áll a jéghercegnő,
várja, hogy jöjjön a megmentő.
- Győri Nagy Attila: jéghideg
mikor őszinte pillantásra vágyom
szemedben csak falakat látok
a tiszta tekintetet várom
érintésed könyörtelenül rideg
áthat a közöny, maró hideg
csak játszol velem, de minek
szavaid mögött a komor
valóság némán szorong
jégből készült szobor
- Horváth-Tóth Éva: Jégszobrok
Csikorog a napi robot
talpak alatt hópaplanon.
Semmi móka, sok a dolog!
Csak rohanás boltról boltra,
egy kis girland, meg cicoma,
mosoly vastag porcukorral.
S mint jégcsapok az ereszen
szúrós kis szoborrá dermed
a szívekben a szeretet.
- Kisznyér Ibolya: A verseny
Csillog a fény a hatalmas darabokon,
Nézi a versenyt kíváncsi barát, rokon,
Csákányt, vésőt fog a művész, vés konokon.
A tömbben látja már a varázst, alakját,
Álmodó hévvel formálja az alkotást,
Jégkirálynő palotájának csodáját.
Ihlet súg, erőt feszít, megvilágítják,
A jégszobrokat értőn, épp elbírálják,
Múló szépség ezüstjét szobrok villantják.
- Kalocsa Zsuzsa: Szomorú jégszobor
Örömet szerez e látvány, oly csodás,
a tél hideg szele jégszobrot formáz,
a napfény rávillant, csupa ragyogás.
Egymagában áll a hófödte tájon,
nincs társa, a végtelenbe néz fájón,
szívében szomorúság, szinte lángol.
A jeges vállára kismadár reppen’,
megvigasztalja, fülébe csicsereg,
ne bánd, múlik a tél, s jő a kikelet.
- Kalocsa Zsuzsa: Jégszoborrá’ válok
Ma, nagyon hidegre ébredtem,
hófelhők vonulnak felettem,
zord lett a lelkem, s vacog a testem.
Rögtön egy jégszoborrá’ válok!
Úgy reszketek, melegre vágyom,
hiába, még nincs nagykabátom.
Kérlek melegíts fel, jöjj’ hamar,
sűrű homály mindent betakar,
hópehely ráfagy a vállamra!
- Mayer Zsó: Fagyos csönd
Hideg karjaidban fázom
Leheleted ködös fátyol
Melletted jéggé válok.
A nyár hevére rideg fagy jött
Kérdésedre válaszom közömbös
Elfojt minden, ami eddig örömkönny.
Dermesztő néma csöndlepel
Jégpáncél öleli körül testemet
E fagyos jeget, már nem töröm fel!
- Gáspár Klára: Jégszobor
Átlátszó, csillámló köpenyben,
büszkén áll a dermesztő hidegben,
semmi nem csillog nála szebben.
Majd a nap lassan ontja vérét,
mit sem tesz a túlélésért.
Tudja jól, hogy olvadásra ítélt.
Lassan elsírja kristálycseppjeit,
de nem bánja lecsorgó könnyeit.
Biztos benne, hogy jövőre újra itt feszít.
- Gáspár Klára: Tócsává vált
Átlátszó, csillogó palástban,
feszít a téren egymagában,
most még hisz a csodában.
Hiszi, hogy megéli a nyarat,
virágot is lát, nemcsak havat,
netán vöröslő lángokat.
De ahogy a nap egyre csak melegszik,
fejéről sok, sok csepp lassan leúszik,
és a napsugár végül tócsájában aranylik.
- Gáspár Klára: Fagyos lélek
A hideg: tested boldogsága.
A fagy: szemed pillantása.
A jég: szíved sóhajtása.
Fagy hullott a lelkedbe,
érzésedet elrejtve
egy régi seb a szívedbe’.
Érzéseid bíbor egén,
azt hiszed, hogy van még remény,
de lassan eltüntet a napfény.
- Gáspár Klára: A jégszobor jelszava
Csillogó látványa örömet okozott,
amilyen csodát a szobrász faragott,
de a mosoly arcára ráfagyott.
Ahogy ott áll, arcán a szelídség,
de jégszívéből hiányzik a melegség,
a nap elől nincsen menekvés.
Olvadás elleni vakcina,
számára védettséget kell adnia,
az utolsó cseppig ez lett a jelszava.
- Jószay Magdolna: Jéggé válni
Oly sokáig vártam már rád,
Nem is hittem volna el, lásd,
hogy valaha látjuk-e egymást.
Először csak orrom fagyott,
Később a fülem is elhagyott…
Nem igazán ilyen egy légyott!
Ha eljöttél aztán bármikor is,
jégszobrot láthattál, még friss
volt fejemen a sok fagyott tincs.
- Jószay Magdolna: Jégszoborként
A jégszobrásznak minden elismerésem,
csodát alkot, melyet alig láthat szem.
Egyik ámulatból a másikba esem.
Sziporkázó, élethű alkotások,
attól, hogy nem marad meg ebből a sok
szépségből, csak víz, melyben tocsogok…
Te is ilyen jégszobor vagy, barátom,
bár elkövetek mindent, de feloldanom
jégszívet nem tudok, roppant sajnálom.
- Holécziné Tóth Zsuzsa: Dermesztő kapcsolat
Jégszoborként állsz előttem, s nézel hidegen.
Valóban nem vagyok több , mint egy idegen?
Szerettél valaha engem? El nem hihetem.
Talán hazugság volt minden rezdülésed?
Ragaszkodásomat így hát nem is érted!
Hideget sugároz, megdermeszt a lényed.
Lelkem tűzre vágyik., forró ölelésre,
Túl akarok lépni, legyen ennek vége!
Ha többé nem látlak, tán megnyugszom végre.
- Takács László: Hűs ölelés
Hűs ölelésed megült a vállamon
megfáradt már mint a két karom
tudtam, ezt én már nem akarom
Hideg szoborként adtad át magad
meghalt az érzés pár pillanat alatt
semmivé váltam a csillagok alatt.
Éjbe fordult akkor ott a buta csend
jéggé váltál most, te nekem idelent
megölted mindkettönknek a jelent.
- Varga Katalin: Jégvarázs
Micsoda varázs, ez ám a színkavalkád.
Opálosan áttetsző, csillogó csodák.
Látod, ez jégbe álmodott mesevilág.
Szarvashúzta szánon siklik Telapó.
Hófödte fák közt pici, fehér házikó
Látod ugye, itt minden olyan csillogó.
Mintha üvegből lenne, ugrál egy kutya.
Ragyog egy szépséges, soktornyú palota.
Jégszobor kiállítás, ez ám a csoda.