- Kalocsa Zsuzsa: Gesztenye figura
Tüskés burokban szelíd gesztenye
sütve-főzve mindenki kedvence.
Tejszínnel pürésítve tejszínnel,
vendégeknek ezzel kedveskedem.
Ki, belőle figurát fabrikál,
jól mutat, sorba rakja mit csinál,
óriás, hosszú nyakú a zsiráf,
azt hiszi magáról, ő a király.
- Záruba Károly Valér: Ugyan mi ez?
V
Rólam mondják, hogy vad vagyok,
pedig hagyom, hogy játsszatok,
– mindegy, hogy kicsik vagy nagyok –
s testembe pálcát szúrjatok.
Utak szegélye, hol lakom,
s azt védő árnnyal takarom.
Hallod termésem koppanón?
Hadd szedegesd, hát ott hagyom.
Sz
Rokon vagyok, csak szelídebb,
– ugye, a vad nem említett –
engem termelnek, és minek:
szeretnek sütve enni meg.
Édesen szólok mint rokon,
az ősöm ő volt, gondolom,
nehéz kissé, de felfogom,
hogy hasznos ő, s már fogalom.
2.a Záruba Károly Valér: Ugyan mi ez? (1. változat)
V’
Rólam mondják, hogy vad vagyok,
pedig hagyom, hogy játsszatok,
– mindegy, hogy kicsik vagy nagyok –
s testembe pálcát szúrjatok.
Sz’
Rokon vagyok, csak szelídebb,
– ugye, a vad nem említett –
engem termelnek, és minek:
szeretnek sütve enni meg.
2.b Záruba Károly Valér: Ugyan mi ez? (2. változat)
V”
Utak szegélye, hol lakom,
s azt védő árnnyal takarom.
Hallod termésem koppanón?
Hadd szedegesd, hát ott hagyom.
Sz”
Édesen szólok mint rokon,
az ősöm ő volt, gondolom.
Nehéz kissé, de felfogom,
hogy hasznos ő, s már fogalom.
2.c Záruba Károly Valér: Ugyan mi ez? (3. változat)
V’
Rólam mondják, hogy vad vagyok,
pedig hagyom, hogy játsszatok,
– mindegy, hogy kicsik vagy nagyok –
s testembe pálcát szúrjatok.
Sz”
Édesen szólok mint rokon,
az ősöm ő volt, gondolom.
Nehéz kissé, de felfogom,
hogy hasznos ő, s már fogalom.
2.d Záruba Károly Valér: Ugyan mi ez? (4. változat)
V”
Utak szegélye, hol lakom,
s azt védő árnnyal takarom.
Hallod termésem koppanón?
Hadd szedegesd, hát ott hagyom.
Sz’
Rokon vagyok, csak szelídebb,
– ugye, a vad nem említett –
engem termelnek, és minek:
szeretnek sütve enni meg.
- Horváth-Tóth Éva: Gesztenye
Zöld tüske kabátban
földre lehuppan
ősz keze kibontja
nap simogatja,
kis kezek begyűjtik
készül a Guszti,
a többit felfűzi
gyöngysorrá a pázsit.
- Holécziné Tóth Zsuzsa: Gesztenyeszezon
Ősz van, hull a fáról a gesztenye,
Szedjük hát, kosarunkban a helye!
Téli estéken nagyon finom csemege,
szeretjük, az egész család kedvence.
Gesztenye fesztivál Keszthely, Velem?
Ha tehetem, minden évben ott a helyem.
A gesztenyét süteményben is kedvelem,
bizony olyankor a fogyókúrát is feledem!
- Keczely Gaby: Csodafényes
Csodafényes a gesztenye
kis asztalka lesz belőle.
Az unokám már hatéves
ő csinálja majd a széket.
Bababútorok világa
alkotásunkból lesz mára.
Csodálatos e mánia,
lesz is később foganatja.
- Keczely Gaby: Kreatívok a gyerekek
Kreatívok a gyerekek
kitalálják mik legyenek
a gesztenyék. Veszik kézbe,
ahogy anyukájuk kérte.
Látszik, hogy ők nagy varázslók.
Az elméjük már parázsló.
Itt egy vadkan, ott egy vad ló
és íme egy kedves mackó.
- Gáspár Klára: Gesztenyevágy
Tüskés, barna kincsei az ősznek,
a lombok közt némán elrejtőznek.
Nem állhatnak ellen a szellőnek,
simogatására lassan levetkőznek.
Tüskés ruháikat messzire hajítják,
miközben várják álmaik rostélyát.
Meztelen testükön a perzselő simaság,
égő arcukon látható a boldogság.
- Jószay Magdolna: Sima gesztenye
Gesztenyefa levele
az óriás tenyere.
Ráteszem a fejemre,
nem lesz szükség ernyőre.
Imádom a gesztenyét,
sima, barna külsejét.
Gyerekkorból emlékét,
nem felejtem tüskéjét.
- Jószay Magdolna: Őszi gyerekdélutánok
Gesztenyék és gyufaszálak
ötletekre várakoztak…
Jött hozzájuk pár marék makk,
s néhány jókedvű, aktív tag.
Bútorfélék készülgettek,
állatfajták megjelentek.
Őszi napjaink így teltek,
kreatívabb lett a gyermek.
- Dobrosi Andrea: Gesztenyék
Valaha, már nagyon régen,
de úgy igazán, egészen,
hogy mikor, már nem emlékszem,
de tél volt, begesztenyéztem.
Amíg a könyvemet bújtam,
egy babarózsaszín blúzban,
már-már annyira izgultam,
nem maradt a tányéromban!
- Klotz Mária: Gesztenye-kollázs
Kicsomagolom a gesztenyét a színpompás őszből,
elkapok egy elmúlás-pillanatot a körforgó időből,
fátyolfüggönyt szövök a lágyan ereszkedő ködből,
esőcseppek illatát szippantom a ködpárás gőzből.
Levelek táncpiruettjét csodálom október finisén,
új évszak leheletét vacogom koromszínű éjjelén,
szállok gesztenyebarna gömb-álmok képzeletén,
lengek szúrós szőnyeg-függőágy jövő reményén.