Petres Katalin: Zúzmarás tájkép
Hófehér és csipkés csodák
a reggelt beragyogják,
a faágak kontúrját
élesen megrajzolják.
Csillog rajtuk a napfény,
kék kontrasztnak ott az ég,
derül a lelkem ma még,
fűtött szobámból tájkép.
Holécziné Tóth Zsuzsa: Téli hangulat
Zúzmara borítja be a tájat,
„porcukrozza” kint a fákat.
Hársfagallyat, fenyőágat,
a rózsáimra is rátalálhat.
Hó alatt a természet alszik már,
ránk bent klassz forralt bor vár.
Hozzá fahéj, alma, s narancs jár,
szívünk szép adventre vár.
Jószay Magdolna: Zúzmara
Ébredező hajnalon friss hó ropogása
hallatszik a csendben, s hódara hullása;
hirtelen zajosabb lesz a tél némasága,
titkos csodákat rejt a fák zúzmarás ága.
Csiszolt tisztasága a téli természetnek,
ahogy a zúzmarakristályok rendeződnek.
Egy-egy gallyat, levelet perceken át nézek,
mert ékszerészek sem készíthetnek ily remeket.
Oláh Tímea: Zúzmara
Zúzmara ragyog az ágon,
Lassan eljön a szép karácsony,
Nem kell most már sokat várnom,
Megülöm a régi szánom.
Szánkóm száll a dombok felett,
Ilyenkor már minden remek,
Megdobbantja a szívemet
A sok móka és szeretet.
Gáspár Klára: Zúzmara
Csillogó dísszel ékesíti a tájat,
csodás ruhát ad bokornak, fának,
és vidám fényt a nap sugarának.
Gyémántba borítja a kopár faágat.
A szellő táncoltatja a hófehér szemcséket,
olyan érzés, mintha egy mesében lennétek.
Az erdőben vacogó a madárének,
a hófehér ágakon ők kuporogva ülnek.
Szakács Anna: Zúzmara
Zúzmara-szakállas lesz a táj,
benne a szél és sok élőlény jár,
mint érző, színes lélegző mosolylánc,
Ha összekapaszkodnak szeretet karján.
Felragyog az angyalarcú természet.
A világ téli álmából egyszer felébred
és meglátja a kerek egészet,
hogy a mindenható szívünk táján élhet.
Dobrosi Andrea: Rózsámon
Rózsámon zúzmara-csipke,
fehér gyöngyökkel behintve,
hideg a teste, az inge,
törékeny, nagyon picinyke.
Még sosem volt rajta fehér,
sőt semmilyen csipke se még,
de a tél hozzá is elért,
fohászkodik a színekért.
Klotz Mária: jégkristály-látvány
zimankós világ ragyogása
kristálycseppek csillogása
üveg-gyöngyök virágzása
köd-csodaszél varázslása
jégtű-szúrós zúzmarakép
vattacukor ragacs-látkép
természetszőtt szemcsék
látványcsoda csipke-szép
Horváth-Tóth Éva: Pilinkélő
Kint a rét már hószín selyem
csupasz fákon fázik a begy
minden trilla deres hangjegy,
pókfonál is rezzenetlen,
fagyott harmat ül az ágon
jégbe zárva tavasz-álom
zúzmarás csend a világ most
hópihe száll angyalszárnyon.
Gáthy Emőke: Zúzmarás szerelmek
Sápadt nyári tearózsa
Zúzmarától csillog szirma
Mintha csupa gyémánt volna
Szerelmes tél ajándéka
Hűtlen ősztől itt feledett
Pókfonálra szellő libben
Várhat kérőt annál szebben
Mint zúzmarás csipkedíszben ?
Kristófné Vidók Margit : Jégvirágok
Sűvítő szél vágtat hegyek csúcsán,
opálfényű köd gomolyog lustán,
fenyőszoknyákon zúzmara bujkál,
kristályos varázst sző a tél útján.
Jégvirágot lehel az ablakra,
csillagfényben milliónyi szikra,
gyémántot karcol dermedt ágakra,
zimankó ül hófehér paplanra.
Horváth-Tóth Éva: Törékeny fák
Hallod a telet? Meghitt csend.
Lassan kúszik a fagy, befed
mindent, ősz-arany kerteket,
zúzmarás halált tereget.
Nézd meg a telet! Látod már?
Törékenyek lettek a fák,
pedig ők az eget tartják…
Épp úgy, mint az édesanyák.
Oláh Tímea: Télköszöntő
Zúzmarás lett kint a világ,
Nyílik ablakon sok hóvirág,
Ablakomon épp, hogy kilát
Egy kisember, aki engem kivárt.
Téli táj fehér ruhában,
Télapó piros subában,
Csokit hozott puttonyában,
Kaptunk belőle mindhárman.
Kemény János: Hódara, dér, zúzmara
Hódara, dér, zúzmara,
minden olyan furcsa ma,
hódara, dér, zúzmara,
vigyázz, el ne csússz, mama.
Jégcsap pendül az ágon,
becsönget a karácsony,
sor lehet a kalácson,
áhítat a családon.
Kisznyér Ibolya: Kismadarak
Kismadár zúzmarás ágon rebben,
jégkristályból szőtt, csipkézett cseppen,
mozdulatára jégfüggöny lebben,
éhen, üres beggyel tovareppen.
Szunnyadó öreg tölgyön madarak,
mint hangjegyek, tél-zenét hallgatnak,
élénken csevegnek, míg maradnak,
kincs a mag, mit kutatnak, akarnak.
Holécziné Tóth Zsuzsa: Téli életkép
A kapuban kint áll Mara,
csak ne lenne itt zúzmara!
Jobb ha gyorsan húzok haza,
nem pletyka kell: forró tea.
Téli ködben botorkálok,
a kapunkig el alig látok.
Majd tavasszal tán megállok,
Ha már friss pletykákra vágyok!
Keczely Gaby: Zúzmara
Sétálok a hóesésben,
így december elejében.
Ropog a hó, jó a kedvem,
beköltözött a szívembe
ez a látvány. Csodálatos!
Fehér csipke van vastagon
a fákon és a bokrokon.
A gyöngyhó már mind ráfagyott.
Olyan ez, mint a mesében:
tájunk zúzmara lepi el
s ő csilingel a szellőben,
egy adventi hűs éjjelen.