A BÖLCSESSÉG, AMIRE REAGÁLUNK:
„A KÖZÖMBÖSSÉG A LÉLEK LEGSÚLYOSABB BETEGSÉGE.” (Fénelon)
01. Kutasi Horváth Katalin: Falékonyság
„Közönyös a világ… az ember
Önző, falékony húsdarab…”
(Arany János: Kertben)
Közönyössé vált a világ, hihetetlenül önző módon kirekeszt magából. Ha nem vagyok erőszakos, törtető és jómagam is kirekesztő, ha nem válok magam is közömbössé, egyszerűen kirekesztődöm. De miből is? Érdemes ragaszkodni ahhoz, hogy megtapadjunk egy Camus-i világban? Mellesleg ő is meglepődne, hogy hőse, Meursault százszor érzőbb, mint korunk átlagemberei.
Ha egy élhető, érző és befogadó világban válunk közönyössé, akkor beteg a lelkünk. Velünk van a baj. Lehet, hogy a fájdalom, betegség tört meg, tett közömbössé minket, mert céltalanná vált létünk, s testünk megbetegítette lelkünket. Beletörődtünk a megváltoztathatatlannak hitt dolgokba. Önvédelemből elidegenítettük magunktól a problémákat, kizártuk a környezetünket, amennyire csak lehetett.
Ám a test a lélek tükröződése. Nem a lelkünk volt hamarabb beteg? És… A világ betegítette meg lelkünket, vagy azért beteg a világ, mert túlságosan sok benne a beteg lélek? Mindenesetre lelkünk betegsége gyengítette le testünket, s az még jobban közömbössé tette eleve közönyössé váló lelkünket. Egy ördögi körforgásba kerültünk, melynek kiindulópontja ismeretlennek tetszik elsőre.
Persze ha nem lennénk annyira kedvetlenül közönyösek, kideríthetnénk, mikor és hol kezdődött a bűvös kör, melyből talán már tényleg nem lehet vagy késő kitörni, de talán lelassítható az amúgy már megállíthatatlan folyamat… Élhetőbbé, elfogadhatóbbá tehető a monoton, embertelen és értelmetlennek tetsző körforgás.
Ha egyre több részvéttel telt pillantást gyűjthetnénk, ha egyre többen vennék észre a rajtuk kívül létezőket, hát még érzéseiket, netán fájdalmukat, ha össze tudnánk mosolyogni, mint régen… Igen, túl sok a „ha”.
Túl sok a súlyosan sebesült, beteg lélek, eluralkodott körülöttünk és bennünk a közömbösség. Miben különbözünk így a hernyótól, mely „Mindég előre mász s – harap”?
02. Szabó Eszter Helka: A mozdony előtt
Felőle már görbülhetnek a sínek.
Amikor az utolsó vonata is elmegy,
Azon a peronon már minden mindegy.
A mozdony alatt nincsenek színek.
Kinyílik a vér rózsája.
03. Kovács Daniela: Nézőpont
A bölcs nézetét
az új körülmény folyvást
átalakítja.
04. Varga Katalin: Törődj velem
Szemeidben hiába keresem már azt a lángot.
Régen te jelentetted az egész nagy világot.
Átöleltél, beszélgettünk, s törődtél velem.
Most már este csak az ajtó nyitását figyelem.
Nincs mit mondanunk egymásnak, semmit sem kérdezel.
Annyira fáj ez, kérlek, hogy újra törődj velem.
Egy gondolat jár fejemben, kérlek, nézz szemembe.
A közömbösség a lélek legsúlyosabb betegsége.
05. Vermes-Szeles György: Közömbösség réme
A közömbösség a lélek
Legsúlyosabb betegsége,
Én pedig csak attól félek,
Ne legyen csapdahelyzet ez!
Az ilyen lélek
Beteg és deprimált,
Nagy szenvedélyek,
S nem tudja, mit csinált!
Nincsen más szellemi érték,
Mi ne volna ellensége!
06. Kutasi Horváth Katalin: A tornácon
(Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz I. egyik versszakára)
Mi vagy, ember, most? – Rút, közönyös csontváz.
Feleded célod, s létednek lényegét.
Világod nyüzsgő piacáról
Száll portested a pokol szelével.