A BÖLCSESSÉG, AMIRE REAGÁLUNK:
“A MŰVÉSZET VIRÁGAI NEM MELEGHÁZBAN NŐNEK.”
(Forbáth Imre)
- Gáspár Klára: Titokzatos végtelen
Nem a szél viszi messzire a művész virágának illatát,
tapinthatod a költő ujjai közt megszülető rózsa bársonyát,
Van Gogh kék íriszét beszippantod szemeddel,
és Schubert rózsájának tüskéjét megérzed füleddel.
Míg a kirándulónak nem más, mint egy szép patak,
addig a költőnek egy csendben csobogó csermely,
a festő a zöld ezer árnyalatát látja és fodrozódó hullámokat,
a komponista hallja, ahogy a pisztráng suhan jókedvvel.
Mindenki vágyik a szépre, de csak a művész képes arra,
hogy papírra vetett virágának illatát, évekig érezzék,
vagy a tavirózsákat nézve meghallják a nimfák gyönyörű énekét.
Mindegy, hogy a művész a holdfényt kecses szonettbe önti,
dallamos szonátába komponálja, vagy vászonra varázsolja,
mindegyik a lelkében izzó titokzatos végtelent ábrázolja.
- Dobrosi Andrea: Kertészek vagyunk
“A művészet virágai nem
melegházban nőnek.”
/Forbáth Imre/
De ha senki sem ápolná őket,
kórók közt járhatnánk,
elszáradnának,
s csak az enyészet mezeje jutna –
a művészlét feladata
tövestől tépni ki a lázat,
helyére vetni új magot,
mert nem él a nemzet,
ha kertjeik virágtalanok!
Kertészek vagyunk ott,
hol munkánk árát kukába dobni sikk,
mégis egy cél vezet:
alkotni nagyon s létezni kicsit!
- Győri Nagy Attila: Virágoskert
Nincs határ a képzeletben,
a festői színek palettája
határtalan, mint az égbolt
kéklő világa.
Szirmokként ragyognak a szavak
a költő virágos kertjében,
egy elkapott gondolat
rózsaillatot szór.
Bimbókban rejlő élet
ereje buzog a sorokban,
lélegző gondolatok,
eleven csokor.
Bódító illatfelhőként
kapnak értelmet a betűk,
mélyen beszívott
érzelmek bokra.
Öröm és nyomorúság,
szenvedély vagy harag,
tarka a kert, az írás
folyama szabad.
Letépett virág halála
oly bús, akár
az alkotó üres
szótlansága.
- Varga Katalin: Szóvirágok
Kedvenc idézeteim egyike Forbáth Imrétõl , ami írásra késztetett :
” A művészet virágai nem melegházban nőnek .”
Legyél költő , festő, lelked üzenetét adod. Szóvirágokat alkotsz, ha ezt fested, megírod.
Hunyjad be szemed, meditálj, meglátod a csodát.
De ezt csak művészlelkű emberek élhetik át.
Nyíló virág, erdők zöldje, minden átadható.
Le tudod festeni, a sok csoda leírható .
Osszad meg élményeidet, örülj minden szépnek.
Ehhez ad neked ihletet a gazdag természet.
- Kisznyér Ibolya: Tükröződés
A művész alkot, kreál, ezerévek óta,
belső kényszere, hogy művét láttatja,
szépség iránti vágya kezét irányítja,
ihletett állapota átka, s áldott áldása.
Önfeledt gyötrődés, míg elkészül,
mennyben, pokolban járva alkotja,
nem tud a világról, sem önmagáról,
fénylő csillagszívét művébe álmodja.
Egyedi élményt ad, annak ki csodálja,
csillagsugár kis fényét szívébe belopja,
ki érti, érzi a fényt a saját lelkében,
mit a műből kapott, áldó kegyelemben.
Az ember képes csupán a művészetekre,
nincs olyan technika, mi vele versenyezne,
gazdagítja, nemesíti a fennkölt érzést,
mitől az ember, Emberré felemelkedhet.
A testi, lelki szenvedés az alkotó tudását
mélyíti, míg magasba emeli fel érzelmeit,
tündöklő, igaz valója tükröződik művében,
s tükörként csillog a közönség szemében.
- Márton Csilla: Nő a művész virága!
Elmék gondolatvilága, színes kavalkádja,
művésznek lelki vívódása.
Festészetben az érzelem ecsetének vonása,
Van Gogh földből született alkotása,
az isteni szférák hárfáján át
megszolaltatott rezonálása.
Az ellentétek valósága,
az ember tragédiája,
az izzasztó munka eredményeként,
a verejték árny oldala,
s a másik csillogása,
párként, egységet alkotva
nő a művész virága!
- Keczely Gaby: „A művészet virágai…”
„A művészet virágai nem melegházban nőnek”.
Kivált, ha ezek a virágok szabadok és szépek.
A réteket díszítik talányos, színes, vad csodák.
Festhetünk róluk gyönyörű szép tájképek garmadát,
vagy írhatunk kedves, tartalmas, művészi verseket,
találhatunk újra hozzájuk tartozó rímeket.
Ha alkotni vágyunk, fantáziánk szab határokat,
kifejezheted minden műfajban titkos vágyadat.
S a néző elismerésével gyakran találkozol,
megérte híven kifejezni, mi bensődben honol!
„A művészet virágai nem melegházban nőnek”,
hanem a szabad természetben megújulva élnek.
Évről-évre, újra és újra kinyílnak a rétnek,
karként nyújtózva szirmaikkal felérnek az éghez.
Várja őket a napfény sok csodával komponálva,
fotózzunk róluk művészi képeket nagytotálba,
vagy makrózzunk picike bogarakat, amíg vannak,
művészi vénánkkal kiteljesedve kattintgathat
a gép. Nagy hévvel alkotjuk a napfényes képeket,
„a természet lágy ölén” éljünk alkotó éveket,
ne feledkezzünk el nagy művészekről, alkotókról,
kik nyomdokain virul a tehetséges utókor.
„A művészet virágai nem melegházban nőnek”
Vegyük észre jó hatását a nagyszerű időnek:
a modern kor minden új technikája segít nekünk,
művészi meglátásainkban gyorsan tanul velünk.
- Mayer Zsó: A művészet virágai
A festő természetbe kívánkozik
Zöldellő fák, bokrok hívják a rét virágai,
Vásznát életre kelti ecsetje a festék színei.
Állványa körül röpködő lepke a művészt lesi
Szellő surran suhogva a színek között,
Nap fénye játszik a zöld árnyalatai fölött.
Madár trilázza víg énekét, mely a festő fülének
Oly beszédes, köszöni a bogár, nyúl, fülemüle,
A festményben gyönyörködő emberek,
Hogy a természet csodáját vászonra vitte!
A költőt ihlete a kedvese felé vezeti
Szerelmes szavakkal becézi,
Rímekbe faragja szépségét
Illatos szócsokorba köti versét.
Felemelő érzés látni: „ A művészet
virágai nem melegházban nőnek.”
- Horváth-Tóth Éva: Az én virágaim
Az én virágaim
nem kertekben nőnek,
nem árkoknak partján,
nem szélén erdőnek.
Az én virágaim
nem cserépben bontják
szirmaiknak fodrát,
nem melegházakban
süttetik magukat.
Az én virágaim
csak szívem talaján
nőnek meg igazán,
lelkemben a fényem
nyitogatja őket.
Az én virágaim
törékeny szárakon
ringatják szirmukat,
szeretet a vizük,
termésük a szép szó.
Az én virágaim
illat helyett verset
ontanak magukból.
Szívem pitvarának
kis kapuján lépj be,
képzelj csokrot belőlük,
tedd el szíved rejtekébe,
s ne taposd le kérlek,
az én virágaim,
amikor majd elmégy.
- Petres Katalin: „Aki dudás akar lenni…”
Régi nóta így dalolja:
„Aki dudás akar lenni,
pokolra kell annak menni…”
Bátran vállalni az igazat,
mögé látni a valónak.
Meghallani a csacsogó
felszín alatt a mély csöndjét,
feltárni a lélek mélyét
szemben önmagunkkal,
tigristől nem megriadni,
szelíd őzt simogatni,
ha szívünkben időznek…
Ahogy a természet,
kegyetlen és kegyes
a művészet,
hiszen „virágai nem
melegházban nőnek.”
- Kalocsa Zsuzsa: Költő és a művész virága
Ezer színében tündököl a kert,
a korai hajnal fényt teremt,
szelíden ringanak’ és gyöngyöznek,
csodája ez a művészetnek.
Festő ihletet érez, s megfesti,
lelkével szépségét kifejezi.
A színek fénye vásznán táncot jár,
érezte a virágok illatát.
“A művészet virágai nem melegházban nőnek”,
szinte látta a természet csodáját maga előtt.
- Kutasi Horváth Katalin: Jégvirágok közt
A természet vadvirágai között,
lélekben a padlásszoba falának
penészvirágos mintái,
s az ablakból ránk hunyorgó
csillagok fölött…
ábrándozva,
mákvirágként megélni
a vihart és a dörgést,
útszéli kis virágnak örülve
elnézni a felvert porban
a hintó magas bakján ücsörgést
mily egyszerű, s mégis nemes,
hisz a művészszenvedély túl heves.
Hímzett vánkosok helyett
a töltőtollat koptatni,
hivatalnokok mellett
nem köpönyeget,
de szebbnél szebb
szavakat forgatni…
ez tehet művésszé.
Kimondani, megfesteni,
eldalolni, bronzba önteni
a kimondhatatlant,
az örökérvényűt,
eltalálni valami fájóan szépet,
átölelni a világmindenséget…
néha virágnyelven,
fennkölt képekkel,
máskor szókimondón,
elgyötört lélekkel…
Mindhalálig jónak maradni,
mezítláb a homokban szaladni,
átélni a jeges űr magányát,
megérteni a halál talányát…
Megalázva és megszomorítva,
a gonoszságtól sokszor
hosszan megnyomorítva
babért nem növesztünk,
de kijárhat majd nekünk,
ha lélekdideregve
üllőt csap a tél,
s a kihűlő csöndben
a művész még remél:
befűtenek művével,
meleg lesz a házban,
s az alkotói lázban
mi magunk se fázunk,
bár jégvirágot látunk…
- Jószay Magdolna: Melegháztól nem függhet
Vadvirágok színkavalkádja
látványos nyári réteken
annyira szemgyönyörködtető,
hogy lelkem könnyezni érzem.
Pedig szegény, de szép gyermekkor,
melyben valaha volt részem.
Hogy kit érintenek meg a vadvirágok,
kiből mit hoz ki a sors, sosem
attól függ, ki nőtt féltve melegházban,
ki mennyire élte át létét, művészetét
vagy ki kapott készen a világon mindent,
de tudom biztosan, hogy annak életét,
aki mélyebben élte, nem védték, óvták,
a Föld túlsó végén rejtőznek gyökerei,
csóró, nem neves, nincs mögötte senki,
annak művészete talán értékesebb lehet,
mintha mögötte állna, s tolná ezer valaki.
Pazar melegházi orchidea vagy mezei vadvirág
egyaránt értékes ihlet a művésznek, aki az.
Mert tudni kell, “a művészet virágai nem
melegházban nőnek”, veheti bár körbe azokat gaz.
- Vitos Irén: Napraforgók az örökkévalóságnak
Megfeszült vásznakon
érnek az olvadó sárgák,
gyertyafényre fordulnak
a bőség-tányérkák,
meghajolva köszönik
az aznapi érintést,
a keretbe álmodott
művészi teremtést,
ihletett kezek közt
az ecsetek táncán,
egy váza kényelmén
kitartón, modellt állván.