- Horváth-Tóth Éva: Partot érni
Sötét vizeken ringott hajóm,
tört az árboc, vitorlát téptek
a viharok, és fent a zászló
riadt balsejtelemmel lengett,
a lét tengere betemetett,
hullámsírrá váltak a napok,
a félsz, akár a vér keringett
ereimben, nem láttam partot.
De két merülés között a fény
hozzám ért, a víz fölé emelt,
azt súgta, ha hiszem, partot ér
hajóm, fedélzetén énvelem,
mint virág nyílt szívem a hitre
úszott a hajóm, mert vitt a fény,
tudom, már mindig partot érek
mert ahol Isten, ott van remény.
- Dobrosi Andrea: Partra visz
Jól nézzed meg ezt a partot,
a közöny habjai mossák,
a te feladatod benne:
szerezz megfelelő rostát.
Szitáld ki az értéktelent,
de ha kell, homokszem legyél,
kit nem folythat meg áradat,
ameddig semmitől se fél.
Igen, tanulj meg merülni,
mert a B-terv sose szégyen,
merj kiállni önmagadért,
és ha kell, másokért is lenn!
De hidd, az utad partra visz,
mert csak egy állomás a mély,
hisz venned kell még levegőt,
ahhoz, hogy ne közönyben élj!
- Gáspár Klára: Most mégis…
Légy bátor, de ne vakmerő!
Tudod, hogy ha majd eljő
az a pillanat,
mikor számot adsz magadnak,
bátran mondhasd,
hogy megtetted mindazt,
mi volt tőled telhető.
Hullámba ugrottál,
hogy ússz a horizont felé,
küzdelmeid tettek
egyre erősebbé.
Átúsztad az ifjúságot,
többször elértél
pár ismeretlen partot.
Az árral szemben úszva
vélted elérni forrásod.
Most mégis itt állsz,
és egyre csak azt várod,
hogy mikor élednek fel benned
a fuldokló gondolatok,
melyeket az örvény
a mélybe rántott.
- Gáthy Emőke: Az élet örvénye
Az élet már maga örvénylő vizek
A hullám hol elnyel hol a partra vet
Test és lélek olykor kicsit megpihen
De nincs maradása kint a fövenyen
És elmereng néha lesz e ereje
Kezdheti e újra újra kezdje e
- Jószay Magdolna: A szándék megvolt
“Ha nem merészkedsz a hullámokba,
sosem tanulsz meg úszni
örvénylő vizekben.”
Mondhattak nekem hasonlókat,
sőt, hullámokba be is merészkedtem,
úszni mégsem tanultam meg sohasem.
Ha e szavakat szó szerint veszem.
Ám értem én, hiszen ahhoz,
hogy sikerrel járhassunk bármily téren,
fel kell venni a kesztyűt,
hisz’ csak akkor van esély, hogy
teljesülhessen akármilyen vágyunk,
ha a kihívásoktól nem rettegve
megpróbáljuk, belevágunk.
Ha nem megy, nem sikerül,
egyfajta bánat, belenyugvás,
de rajtunk nem múlt, megpróbáltuk,
csak nem jött össze a megoldás.
Magunknak egy pipa, beletörődés,
a szándék megvolt, csak nem sikerült.
Kész.
- Horváth-Tóth Éva: Csak egy kávé?
– Most mit vagy úgy oda? Nem nagy ügy az egész! – cukkolta nevetve Robi.
– Nem nagy ügy, ja… – vetette oda foghegyről barátja. Hanyagul vállán is rántott egyet, aztán hátat fordítva neki, bekapcsolta a kávéfőzőt.
– Én nem értelek téged, de komolyan! – nyaggatta tovább. – Melinda szép nő, de azért nem egy nehézbombázó, hogy meg se merd szólítani – fejtette ki véleményét.
– Te aztán csurig vagy tapintattal és kifejezetten kedvesen fogalmazod meg a mondandódat… – ironizált elképedve Robi nyersességén.
– Miért? Tán nincs igazam? – hüledezett barátja. – Melinda szép. Okos is. De azért Anett közelébe sem ér – tette hozzá tudálékosan bólogatva.
– Miket beszélsz? Hogy az Anett közelébe? – kérdezett vissza teljes döbbenettel hangjában a férfi.
– Naná! Úristen, haver! Az a nő egy igazi dög! Olyan a teste, hogy ha tehetném, egész nap le sem venném róla a szemem, meg mondjuk a kezemet se! – áradozott túlfűtötten a férfi.
– Csak mert nagyok a… izé keblei? – érdeklődött csodálkozva Dani.
– Is. Meg az a formás és hatalmas fenék! Istenem, megőrülök érte! És olyan gyönyörű húsos, csücsöri a szája! A szeme meg olyan, hú! Úgy tud nézni, hogy ha mernék, udvarolni kezdenék neki. Ilyen nőm volna, hallod! – ecsetelte tovább vágyakozással telített gondolatait.
– És miért nem csapod akkor neki a szelet? Engem halálra cikizel, csak mert félek elhívni egy kávéra Melindát, közben meg itt vacakolsz Anettel – válaszolta kioktatón barátjának.
– Hülye vagy? A főnök lánya! – csattant fel Robi.
– Mert akkor már nem lehet neki udvarolni? – kekeckedett tovább barátjával.
– De lehet, csak ha nem jól sül el a nagy lámúr, kirúgnak a francba. Nem sok olyan hely van, ahol ilyen jó zsíros a meló. Érted, igaz? – felelte ellentmondást nem tűrő hangon.
– Vagy esetleg beházasodsz a nagy vagyonba… ha mégis jól sülne el – motyogta szája sarkában egy elfojtott vigyorral.
– Na, persze… – dörmögte kelletlenül legyintve. – Melinda egy átlag csaj, neki simán teheted a szépet. Ha nem kellesz neki, akkor majd próbálkozol másnál, nem rúg ki senki – fejtegette tovább meglátásait Robi.
– Valóban nem a főnök lánya és nem rúgnak ki, de… ő nem csak szép és okos nő. Nekem ő a nagybetűs NŐ… érted? – bökte ki végül Dani. – Nekem ő lehetne a minden, az egész világom!
– Belezúgtál? Ne már! – röhögött fel hangosan.
– Tudnád esetleg hangosabban? – nézett körbe elvörösödve.
– Akkor meg tényleg nem vágom, hogy miért nem hívod el egy kávéra. Esetleg igent mondana és lehetne ebből valami. Akár egy életre szóló szerelem is, te nagy hősszerelmes, te! – értetlenkedett tovább derűsen nem törődve Dani feszengésével.
– Mi van, ha nem kér belőlem? Ha elhívom, akkor ugye ott van mögötte a szándék, hogy meg akarom ismerni. Ő meg talán nem akar engem. Aztán majd jól elkerül és még annyit se látom, mint eddig. Lehet szóba se áll majd velem. Én kicsivel is beérem, csak legyen ő nekem… – mondta kétségbeesetten.
– Ne legyél már ilyen nyálas Dani! – dörrent rá barátja. – Szedd össze magad, állj elé, mint egy igazi férfi és hívd el egy kávéra az ég áldjon meg!
– Csak utánad, kedves barátom. Csak utánad! – vágott vissza kissé sértetten.
– Azt hiszed, nem merem? Azt hiszed? – vöröslött dölyfösen.
– Nem, nem mered. Ugyanolyan nyálas és tutyimutyi vagy, ha Anettről van szó, mint én. Te se vagy elég bátor megtenni – felelte elkomorulva.
– Igaz… – bólintott és cipője orrát kezdte bámulni. A kávéfőző békésen belekotyogott hirtelen rájuk szálló csendjükbe.
– Két balfék vagyunk, mi? – kérdezte Robira pillantva. – Tök szánalmasak. Sose lesz egy tisztességes nőnk… – sóhajtotta lemondóan.
– Hát úgy tűnik… – motyogta.
– Te, figyelj! Tegnap olvastam egy idézetet egy ilyen verses vagy milyen oldalon – szólalt meg váratlan lelkesedéssel Dani.
– Ne dicsekedj ezzel, hogy ilyen nyálgép oldalakon böngészel… – vetette oda gúnyosan barátja.
– Jaj, hagyjál már! Szóval, ott azt írták, hogy ha sose mersz belemenni a hullámos vízbe vagy mi, akkor nem tanulsz meg úszni a nagy tengerbe se, vagy valami ilyesmi – magyarázta felcsillanó szemekkel.
– És akkor most el kéne mennünk úszni? Milyen baromság ez? Hogy lesz nekem attól dögös csajom? Láttál te már engem fürdőgatyában? – faggatta Robi türelmetlenül.
– Az a lényeg, hogy ha meg se próbáljuk őket elhívni randira, sosem tudjuk meg, mit válaszolnának. Lehet, hogy elküldenek minket, és az nagyon vacak lesz, de legalább tudjuk mi a helyzet. Meg hát azért valljuk be, nagyobb viharok is vannak az életben, mint az, hogy Melinda vagy Anett nem kér belőlünk. Igaz? – fejtette ki véleményét Dani. – Csak egy kis bátorság kellene, nem?
– Haver, te nagyon ott vagy a témában! Lehetnél ilyen szöveggel szerelmi kócs, aztán tarthatnál előadást jó pénzért az ilyen nyulaknak, mint én – mondta hangosan röhögve Robi.
– Nevess csak, én meghívom Melindát most! – vágta rá és elviharzott.
Robi ült egy darabig a székén még, aztán a gőzölgő kávéra nézett, amit éppen lefőzött nekik az irodai kotyogós.
– Nevet a fene! Még a végén neki lesz csak randija, én meg lecsúszok a jóról! – mondta és felugrott helyéről, meg sem állt Anett irodájáig.
- Kisznyér Ibolya: A sors ereje
Az élet, mint a tenger, hullámzik,
folyton változik, szélcsendben kéklik,
viharban zordan, szürkén tajtékzik,
rajta, mind ki él,alkalmazkodik.
A békés, szép időkben boldogan,
vitorlát bont, szárnyal, mint álomban,
zúgó árban feszül akadályban,
ha hisz magában, győz viharában.
Létért való nehéz küzdelmében,
indul bátran, sorsa kényszerében,
hiszen, ha csak sodródik az árral,
nő a hullám, s beteríti sárral.
- Dobó Georgina: Hullámok hátán
Engedd el a korlátot, hogy élj,
Tanulj meg úszni a habokban.
Bontsd vitorládat, hogy szárnyalni tudj!
Ki a kicsiben érvényesül,
Később magasokba száll fel az égre!
Engedd el rabláncodat! Igádat,
Magad mögött hagyva a partot
Kijutsz a fényre is, csak bízzál!
Higyj magadban, s remélj,
Az Úrban és magadban!
- Keczely Gaby: Hittel remélj!
Hiába vagy úszni tudó,
a nagy örvények lehúznak.
Ha nem bízol még magadban,
nem jössz ki a hullámokból!
De bízzál és hittel remélj –
legyőzöd a nehézséget!
Tested hullámokba vetve
megszelidíted az örvényt!