TÉMA: PARANCS
01. Kisznyér Ibolya: Ideák
Milyen szép lenne a világ,
Miként a Paradicsomban,
Miért nem elég a szükséges,
Minek a hatalom, az önzés.
Kiknek semmi nem elég,
Hívek, kiknek semmi sem szent,
Hisznek magukról többet, többet,
Mindent megvehet, tévedés lehet.
Legyen gazdagabb, ki tehetséges,
Tegyen a tudásért, mi felemel,
Éljen más is emberhez méltó életet,
Gyermek, ki szegénynek született.
Mégsem az egyformát hirdetem,
Lehetséges esélyt, szenvedés helyett.
Régen a fáraók, királyok mellé,
Temették a szolgát, lovat, élelmet,
Régész öröme, mert igy lel lelelet.
Léleknek, míg kezet nem növesztenek,
nem visz át a másik világba semmit sem.
Elszámolni tetteivel kell, le-vagy felvisz
útja, tudomány sem segít ésszel, érveivel.
02. Kisznyér Ibolya: Békesség
Szépsége a nyugalom és harmónia,
Élénksége, vágyának tisztasága,
Fehérsége fénylő igazsága,
Szerénysége, apró csodák tárháza.
Természetesnek hat, útja a békesség,
Megteremtése, embernek nehézség,
Fejlesztése, önmagadnak alázatosság,
Lelkedben érzed, mi az emberi nagyság.
Áldás, mikor megtalálod belső békédet,
Váltás, mert megváltoztatja életedet,
Átalakul körötted is, hatsz, ha nem is hiszed,
Hagyd, hogy mosolyogjon mindig a szíved.
03. Dobó Georgina: Békém
Eleinte a békét vágytam, ám minap Rád találtam.
Szeretnék e naptól kezdve újra élni, soha többé nem félni.
Kerek erdő mélyén kérted meg kezem, nem feledem…
Lehet, hétköznapi a történet, számomra mégis a Végtelennel ér fel…
Szemeid kék tükrében alszom el, Veletek ébredek,
Remélem, érzed, hogy én is akarlak már Téged, úgy, mint Te.
Szeretnélek egy életen és azon túl is szeretni,
Ennyit engedj, kérlek!
04. Holécziné Tóth Zsuzsa: A betlehemi békegalamb
Én jártam Izraelben, és voltam Betlehemben,
és láttam a hét méter magas falat.
Kapukban fegvveres őrök, kik
magukban sem bíznak talán.
Buszunkba kutattak fegyverek után.
Utunkba álltak az árusok:
ha nem vettél – becsméreltek,
ha elmentél – soká követtek.
Álltam a siratófal előtt, és
láttam az olajfák hegyét.
Térdeltem a Golgotánál, és
lépkedtem a Keresztúton én.
Hallottam: házat romboltak és embert öltek,
és tudtam, mindezt a hit nevében.
Elfogadni ezt nem tudom,
elfeledni sosem fogom:
a békegalamb ott még golyóálló mellényben száll.
05. Kutasi Horváth Katalin: Drégely váránál
Megbabonázott már lent is Drégely,
Megzabolázott a vadon szava.
Nem ért utol a titkos métely,
Csendért kiáltott szívem zaja.
Varázslat szállt rám, nem hessegettem,
Alázat költözött egyre belém.
Hívott a tópart, hol elmerengtem,
Nyílott a tavirózsa, éppen felém.
Békák is kvartyogtak egynéhányat,
Szférák zenéltek fejem felett,
Szúnyogok mutattak jó étvágyat,
Szuronyok szurkáltak csápok helyett.
Duda szólt dobbal, hívott a várfal,
Csudaszép dallam zengedezett.
Nem találkozhattunk janicsárral,
De kaftánja kölcsönben lengedezett.
Nyugalmat árasztott minden fája
– Uralmat török már nem gyakorolt –,
Drégelyi túrának megvan a bája,
Védeni hány vitéz felgyalogolt!
Tinódi históriája hallik,
Birkózni kezdett a magyar vitéz,
Szondi a jó szóra biz nem hajlik,
Folyni itt vér fog, ahogy kinéz…
Vége a dalnak és a csatának,
Égbe szállt katonák szárnya lebeg,
Már csak a bárányfelhők valának,
Árnyak közt nem bujkál más, csak meleg.
Akkor is július volt biz éppen,
Vackor is termett egy közeli fán,
Mégsem telt az idő ilyen szépen,
Még nem vagyok kiforrott krónikás…
06. Mukli Ágnes: Koszorú helyett
/Drága Bözsi néninek/
Arcodon mosoly az ősök kínja,
erdők zöldjén fénylő két szemed,
balsorsod gyászos végzet,
kendőd selymén végítéleted.
Betűzöm neved kőbe vésve,
behatárolt múlt az időkeret,
legyűröm könnyem mi érted hullna,
elvarázsol a csendben néma éneked.
Asszonyi álmod dolgos fiadban,
felnőtt férfi már gyermeked.
Balkonod virágaiddal telve,
szellő, kertedben tétlen ténfereg.
Elűzök magamtól minden rossz emléket,
eltalálok a labirintusok között,
lenyűgözve az idő hatalmától
megalázottan, panaszra eszmélek.
07. Petres Katalin: Könyörgés a békéért
Feszült idegekkel napról napra,
feszület árnyékában időről időre
könyörög a mindennapi lét.
Örök irigység, gyarlóság
meddig uralja világunk még?
Eddig halvány remény
fénye gyatrán bíztatott.
Kérve kérem a mindenhatót:
Végre nyíljon ki a lelkekben
béke balzsamos virága,
tűnjön el a kapzsi, véres
bűnök bűzlő világa.
08. Klotz Mária: Béke
Belém bújt az est, néma csenddel köszöntött,
Felém suttogott lágy, esti mesés dallamot.
Kedvesen körülölelt a vakító koromsötétség,
Szerelmesen fénylett a fényes, kerek telihold.
Képzeletben angyalokkal szalagos körtáncot jártam,
Életemben jobban nyugalmat soha nem kívántam.
Ketten voltunk, a csend és én, ő békésen velem,
Elégedetten kerestem a fényes isteni rejtekem.
09. Klotz Mária: Valaha
Lennék virág, ha te méhecskeként szállnál,
Tekerednék rád, ha futónövényként kúsznál.
Keresném szemed a föld barna színében,
Meglelném fényét mély barázdák tövében.
Vágyódnék rád a körtefa alatti hűvösben,
Ragyognék gyöngyként kiéhezett testedben.
Béke
kéne.
Gonosz világunkban dúl a démonok gonosz harca.
Ostoroz megint a kór, terjed a rémes, felfaló fajta.
Karjaidban ringatóznék egy kerek sziget közepén.
Napjaimban nem lenne se félelem, se sötétség.
Ha béke honolna szerte a rothadó földi világban,
Valaha sok kar ölelné egymást a béke nyugalmában.
10. Klotz Mária: Sóvárogva
Élen jár a zavaros világ-káosz
Légszomjtól szenved a fekete gyász
Harcos tüntetés tombolva rombol
Alattomos düh-zaj bőgve kolompol
Romos lett a pompás világváros
Copfos láng-kígyó lóg a kiszáradt fáról
Oltalmat keres a mennybe merengő
Sóhajt a békére sóvárgó kesergő.
11. Petres Katalin: Ajándék béke
Áldott napfény ragyog,
bársonyos szellő simogat,
színek hangversenyeznek,
szívem csendben dobog,
felhők fátyla integet,
erdők illatát idézem,
békés emlékek sorát
szépséges pillanatok
rendezik lágyan lehunyt
szemem mozivásznára,
féltem e nyugalmat az
élet konok, hamis zajától.
12. Dobó Georgina: Béke
Békésen lépek át a túlvilágra, hiszen szorítod kezem
Békében élek a közeledő, rám váró halállal
Kérek még egy képet utólszor Tőled,
Csak azért, hogy emlékezhessek szemed lágy tükrére.
Azt hiszem, így is sokat kaptam az Élettől,
Nap mint nap szerethettlek a gimiben Téged
Akarom, lehet már mégsem, hogy viszonozd Érzésem
Más ölel, óv, karol, nyújt menedéket…
Már csak annyit kérek, hogy végleg felejthesselek, engedj örök békében élnem…
13. Kutasi Horváth Katalin: Hangulatkép
Napra forognak, vágyak topognak.
Rabja a holnap a mának.
Szállnak a fecskék, tüzek ropognak,
S másnap vége a nyárnak.
Tarka virágok nyílnak a völgyben,
Sajka hasítja a múltat.
Lányka alakja éled a hölgyben,
Álmaiból is tanulhat.
Nyugodt a lelke, sóhaja csendes,
Tudott szép mesékben hinni.
Körüle most is pillangó repdes,
Mögüle próbálok írni…
Felhőket ringat az égnek kékje,
Szellőket csókol a pára.
Simogat a béke kezecskéje,
Titkokat súg sokadjára…
14. Szörényi Vanda Tímea: békére hívtam önmagam
lázadó vitézeimből
már a jó öreg béke int
felejtsek tompa kardhegyet
de lessem meg ép részeim
vannak még bennem is csodák
adjak és ne csak elvegyek
éljek inkább mint hogy ölök –
én meg ígérem jó leszek
15. Kutasi Horváth Katalin: Jánosházán
Napraforgótábla, végtelen, sárga,
Nagyratörő vágyak csitító árnya,
Kápolna mesél a régi világról,
Vádolva beszél sok-sok hibáról.
Zárva a várkapu, romok mállanak,
Tárva a templom, falai állanak,
Felhőket terel a tornya az égen,
Megnőhet békém, a jelentékeny.
A kastély s a templom farkasszemet néz,
Maradj még, elválni amúgy is nehéz!
Békés a tó is, horgászokra vár,
Lépéselőnyben a gólyamadár.
Kelepel a póznán, eteti fiát,
Felesel a széllel, messzire kiált.
Sétafikált most is a sínek között,
Vén masiniszta is megütközött.
Kemenesalja Berzsenyi hona volt,
De nem vonatozott, inkább lovagolt.
Egy utca is őrzi a költő nevét,
Nem tudja, hogy én folytatom a mesét…
16. Mukli Ágnes: Az én békém
Csendem a békém
ha ballag a vén idő,
tétlen andalog.
Lelkemben Hold kél,
hallgatag hajnali hírvivőm
földön és égen.
Vállamon időtlen rendje.
vétlen lobbantott
örök szerelemmel
szárnyalok vele szénaillatú
néma réten. Ragyogj fel este,
sajdulj ezernyi csillagos sóhaj!
Csöndben
még dal kél, tücsökzenére
halkul sok gondom, óhaj,
álmomban álmod volt
lombja körtefámnak,
öleltem ágát,
lángoltam égtem, oldott
csókja pír, bíbora varázslat.
Csendes a békém,
andalog az idő, baktat.
Röpke percében
szívemben Nap kél,
szavaimban felzeng egy ősi dallam.
17. Varga Katalin: Ha lennél
Ha lennél, minden olyan szép volna szeretetben.
Bennünk élnél, lelki békénk is megvalósulna
Állatokat nem ölnének, a fák zöldellnének.
Házatokat szeretet es béke venné körül.
Nem irtanák az esőerdőket, de szép lenne.
Megóvnák a tengereket, kéken ragyognának.
Harcok nélkül, élne minden ember, szeretetben
Kudarcot feledve, az egész Föld, csak békében.
18. Szabó Eszter Helka: Válás
Pontatlan a definíció, hogy mi a béke.
Bontatlan levele a papírkosárban landol.
Veszekedés sem volt köztük, úgy lépett le.
Feszegetés? Minek? Maradjanak a titkok!
Elásva a jövő csatabárdja. Lüktet a Nap.
Elvásva a fogak. Már nem képes harapni.
Háború hiánya, bár tudja, még nem a béke.
Rá ború vár, de érzi, megküzd azzal is.
Veszély lesi szobája sarkaiból. Este van.
Fess Éj hercegnője kéri fel egy keringőre.
19. Szabó Eszter Helka: Mobilom
Ketyere, ami behurcolja hozzám a harc vírusát.
Ketyeg e bomba az interjúban: ütemes ritmus.
Átváltok egy másik csatornára. Tudom, az jobb.
Rád várok. Muris mosolyod engem magyaráz.
Vége a műsornak. Jön a hírek veszett úthengere.
Féke nincs a bajnak: perelik, gyilkolják, pusztul.
Mobilom szemét kinyomom: kéretlen üzenet.
Kopizom a jóga elemeit sután, a hegyek nélkül.
20. Szabó Eszter Helka: Ahogy elképzelem
Mi lenne, ha mindenki mindenkivel megegyezne?
Ki lenne, aki feszegetné a végső kérdéseket?
Döntés születne végre a rétestészta-vitákban.
Töltés nélkül tolnák a sütőbe a lézerpuskákat.
Építenék az alattvalót, az emberszabású robotot.
Szépítenék ezüsttel, dekorálnák galambokkal.
Elengednék a halált. Nem várnák készületlenül.
Ellenkeznék, mert ez az élet nekem ismeretlen.
21. Kovács Ádám Máté: Csoda
Béke van szívemben,
Vége van a harcnak.
Tekintetemben
Lelki dallamnak
Teret adok végleg,
Lehet másképp tenni,
Bocsátva a vétkek?
Csodára döbbenni.
22. Kovács Ádám Máté: Mindenem lettél
Békét találok, ha imádkozom,
Vétkét életemnek eléd hozom
Istenem, kérlek, bűneim vedd el,
Mindenem lettél, szereteteddel
Formálod életem minden percben,
Forrásod engem sosem hagy cserben,
Hálás a szívem, békét találtam,
Áldás Lelked e romlott világban.
23. Kovács Ádám Máté: Hozzáférés
Szeretet, mi békét hoz életembe,
Szemedet ragyogva látni jó érzés,
Teljesen beengedtelek lelkembe,
Lelkesen adtam a hozzáférést.
24. Dobó Georgina: Kidobott képek
Kidobott képek, eltépett emlékek, közös szelfik, eszmélek…
Hisz nem szerettél, karoddal, szavaddal csak áltattál, becsaptál.
Kimért tekinteted nem kísér tovább utamon,
A Tiszában úszik holnaptól, minden Irántad táplált álmom…
Alakul nélküled az Élet, nem kísérem többet Lépted,
Akarok, de már mást, elvesztegetett évek, eltékozolt, megbélyegzett, borús remények,
Amiket hátrahagyok most neked.
Eldobom minden emlékem, hagyom lobogni a szélben
Egy ragyogó, új Érzés fényében, egy új Szempár bűvöletében.