TÉMA: GYŐZELEM
01. Záruba Károly Valér: Sorba sodródva
Na látom, magamat legyőzhetem.
Kaptál-e a múzsádtól csókot?
Hat már ez, vagy inkább csak rontott?
Sorba hozd elölre a rímet,
Mondhatod, egyszerű ez, így lett.
Próba vers, legyen ez jó játék!
Szóra lelsz emígy is, csak másképp.
Ne feledd: költészet ajándék!
Kellenek ilyenek s jó szándék!
Vigasz, ha végére is jut rím.
Igaz, na, elöl egész új szín!
Verselés elbír mindent, így ím’
Nem kevés, jut ide egy rím-kín.
Barátom, nekem ez nagy győzelem.
02. Reményi Tamás: Csak a kezdet nehéz
Víg ám az élet, derűs lesz a húsvét,
Tíz piros tojást kap mindenki, ki ír!
Víz nem oltja szomját aki most henyél,
Sír, mert más a poharából sört ürít.
Kín a kesergés, látni a szenvedést,
Írj s torkodra nem folyik bor helyett víz!
Szív fájdalmát enyhíti a verselés,
Rím kell csak s szőlő leve: ünnepi kvíz!
Szívd a levegőt borgőzös kocsmában,
Szítsd a mámorod egész éven át,
Csíp az anyósod, ha sodrófával ver!
Hívd a rendőrt, ha téged ő megnyugtat,
Bízd az asszonyra a pénzed beosztását.
Írd le, hidd el, lehet belőle egy vers!
03. Kisznyér Ibolya: Győzelem
Győzelemről énekelnek a hősök legendái,
ősök tetteiről, babérkoszorúval a történelem,
örök dicsőségről, a hálás utókor a művészetekben.
Önfegyelem diadala, sportoló érme, testét győzte le,
öröm, felemelő, a nemes célokért vívott küzdelem.
Önmaga felett győzhet átlagember, csendesen,
önerővel, akaraterővel, felismert hibát, vétket,
őszintén, hittel, sorsával szembeszáll, merészen,
összegzett múltjából, tapasztalatok kivonata elméjében,
összetörten lelke hever a porban, keresgeti darabokat,
önismeretére, néha, magas szinten rálát, megértően,
ömlesztett emlékekből, elengedett rossz, renddé válik,
önzetlenül él, nagylelkűen, ki megismerte az élő törvényt,
önnön erő dicsérete, átlépni áradó áramlásán gondoknak,
ördög kísérti, félelemmel, mutat csalárd, csalóka képeket,
őgyeleg a megtévesztett, élhetne bár szabadon,
őrült világban, legbátrabb tett, szív szavát követni,
őrizni betegen, maradék emberi méltóságot,
jövendő nemzedékét gondosan felnevelni, élhető létre,
önként, igaz valónkat, tiszta lelket mérgező hatásoktól óvni,
győztes kisember, hétköznapi harca, egész élettörténete.
04. Szörényi Vanda: Konklúzió 24
A mámat győzelem ölelte át,
alábbhagyott bánat, rám szólt, viszlát.
A dobogó tetejére értem,
csak lobogó lehet rajtam vértem.
Egyszerűen kezdődött a napom:
meglepően pontos volt vonatom,
mint ha nem is lett volna önmaga,
visszatérhetett tán Szent György hava,
szeszélyes volt a MÁV, mint április,
veszélyes kort megélő, kis dilis.
Munkahelyemen kitört a pánik,
fura volt főnököm, hortobágyi,
mégse ostort ragadó vasszigor,
és nem az éltette, mással kitol;
türelmet ringatott faltól falig,
ügyesnek nevezett – hogy mi volt itt?
Majd itthon a szomszédom rámköszönt.
aki a garatra sokszor fölönt.
Ágyamban most meglepetten fekszem.
fáradtan, viszont győzedelmesen.
05. Varga Katalin: Megérte
Viaskodom a termeszetem rossz oldalával .
Harcolok keményen azzal , ki mindent bevállal .
Átgázol mindenkin durván hiú győzelemért.
Ádázul , irigyen méltatlan tapsért , sikerért .
Adjam meg az alázatot a művészeteknek
Hagyjak másokat is győzni , mert csak így éri meg .
Szívből énekelni , verset írni és mondani .
Könyvekből tanulni újra rengeteget olvasni .
Hidd el, így éri meg harcolni a győzelemért .
Szívvel , hittel élni mert ez mindennél többet ér .
06. Petres Katalin: Példázat
Hányszor a diadal
mámorában fürdött
pillanatnyi győztes?
Pilátus kezét mosta
boldogan, szakálla
lobogott az elégedett
farizeusok hadának.
Lapítottak a cinkosok.
Krisztus győzött mégis,
tisztult a tanítványok
lelke, küldetésükre
felkeltek, hitet hirdettek…
07. Záruba Károly Valér: Játsszunk!
Játsszunk el itt, s innen tovább,
Vágyunk szerint rímek sorát
Váltsuk megint szinttel odább!
Incselkedem, nehéz dolog!
Idecsenek ezért okot:
Rímeljenek egész sorok!
Még fontos az ütemezés.
Légy okos, az ügy nem kevés!
08. Szabó Eszter Helka: Fésületlenül
Legyőzni a természetet: csúcson, sivatagban, esőerdőkben.
Meggyőzni a legjobb barátodat, hogy igazad van. Férfimunka.
Látszat, hogy te vagy a Teremtés koronája. A vírus az.
Játszhatsz a világűr játszóházában: csillagok, golyók között.
Hiszed, hogy nyertes vagy. Micsoda részegítő pillanat!
Viszed magaddal a kudarcok motyóját. Sovány örökség.
Vereség fekete torkába látsz, mikor kiöntöd a régmúlt
szerelmet, s a szemét közt megcsillan egy kedves fotó.
Szerelmed volt, mégsem a társad. Most végre rátaláltál.
Feleség lettél. Látszatra könnyű, ahogy viseled,
szerep, amit eljátszhatsz a munkatárs és az ügyfél mellett.
Szeled a kenyeret. Férjed hálás. A mai nap újabb győzelem.
09. Kalocsa Zsuzsa: Győztesnek dicsőség
Tudjuk, mindig voltak győztesek
és mindig is lesznek vesztesek.
Múltunkat a győztesek írták,
nép ellen ádáz harcuk vívták!
Űzte őt a győzelem hite,
a kapzsiság, vagy a szelleme?
Nem tudni, hogy ki, miért harcol?
Érzi, a siker csodálatos!
Vagy felismeri, nem is fontos?
Vesztesnél a sebek beforrnak,
győztesnél, dicsőség megmarad,
míg a szerencse el nem hagyja!
10. Keczely Gaby: Élj harcos!
Félelmünkön átbucskázunk,
egyik nap olyan mint másik,
torzult már a gondolatunk,
bezártságban épül száz is.
Nem mindegy, hogy ebből hogyan
mászunk ki már sérült aggyal,
tudunk-e majd mint oly sokan,
túlélőként megmaradtan
örülni a sok szépségnek,
illatoknak és színeknek,
mi körülvesz újra minket
– s kitárjuk arcunk a szélnek!
Maszk nélkül majd felkiáltunk:
rossz volt élni félelemmel!
…És mint régen újra vágyunk
élenjárni új lélekkel.
11. Horváth-Tóth Éva: Győzelem
Az út vége – mondják -,
ha túléled, győzelem.
Ne add fel – kántálják -,
és benned lobog lelked.
A remény meg a fény,
a törvény, hogy mind örök,
és csak a vereség
árnya, ami füstölög.
Győzni, nyerni, merni!
Sírni nem, felállni kell,
ha földre hullsz! Bírni,
csöndre intve könnyeket.
De hol győzelem van,
‘biz ott piheg áldozat.
És ha az én vagyok,
megadjam-e magamat?
12. Klotz Mária: Halál
Szárnyal, berobban, lohol hirtelen,
árnnyal befed, gyorsan belibben,
tested felfalja egy röpke pillanat alatt,
lelked legyőzi, hiába minden akarat.
Kirándulásodnak egyszer úgyis vége,
kapaszkodásodnak már nincs értelme,
kilépsz lenti testedből egy pazar fénybe,
elmész a távoli, dicsőséges égi létbe.
Szeretsz, vagy nem szeretsz győzni,
megrengetsz mindent, ami szilárd, földi,
eltávozol messzire, az ég misztikumába,
elkárhozol-e, az a kérdés, végső dráma.
Győzelem érző életed felett,
gyötrelem, mi lesz ott fent veled?
13. Kutasi Horváth Katalin: Legyőzve?
Halászunk öregen dacolt a léttel,
Vadászott múltjában – nagy próbatétel!
Végtelen tengeren marjult az arca,
Védtelen vesztesként zajlott a harca.
Szigonya törött, mint Árpád* csellója,
Szigora nőtt csak, de nem az egója.
Küzdött a cetekkel, s ki lett a győző?
Bűzlött a hal, s az emberségét őrző.
Győztesként ki is került ki hát végül?
Főzte a tervet a halász – megvénült.
Pusztítható, de legyőzni nem lehet,
Kurtítható, s elégtételt nem vehet…
* Tóth Árpád: Isten törött csellója, hallgatok
14. Kovács Ádám Máté: Végzet
Háború végén két lehetőség lehet:
Bátor vezérként írhatsz történelmet,
Csatában győzelemre vezet a sereg,
Habár, ha rontasz, az lesz a végzeted.
15. Keczely Gaby: Győzelem előtt
Előre lépünk, menni kell,
előtte mégis mérlegel
minden győzni akaró,
kit nem gyűr le más szárnyaló,
akar és versenyez veled,
hamar győzöl s meg lesz helyed.
Élen jár rímed, most a jó!
Égen és vízen nagy hajó…
Előre jutunk, mert lépkedünk,
elsőre biztosan lesz helyünk.
Nagyon fontos az akarás,
akkor, ha vezetünk, nem vitás,
megyünk és lépkedünk előre,
hegyünkről leérünk mezőre,
kibuggyan szemünkből a könny,
mi tudtuk, hogy ez most már nagy öröm,
erőnk kiaknázzuk s itt a vége,
előre nézünk a célba érve.
16. Kemény János: Győzelem
Áltatás, hogy a részvétel
már magában is fontosabb;
nem ér sokat a küzdelem, –
legyél győztes, hogy megérje.