Ellen-tétek 01.

01. Petres Katalin: Csalatkozva

Akaratlanul verset írtam
az örök halhatatlanoknak,
áldott békét reméltem
bánattal sújtottaknak,
esti mécses fényénél
biztató mosolyod ámított:
– Visszajövök, ne félj! –

02. Mukli Ágnes: Maradok

Maradok átkozott áldott két karodban,
gyönyöröm örömmel, bánattal teli,
adj szendergő békét békétlenségemben,
ahogy gyáva végzetünk elrendeli.
Halandókat látni esthajnali fényben,
örökkévalóknak káprázat marad,
akaratlan térnek vissza a reménybe,
százszorszéppé nyílik minden pillanat.
Hazudj és hízelegj rózsák illatában,
tenyerembe tegyél harmatcseppeket,
hadd ébredezzek csacsogó szél hangjára,
aranyló napsütést álmodni Veled!

03. Győri Nagy Attila: Ha lehetne

áldást, békét kérek
miközben hódolok a halhatatlanoknak
hívő lélekként remélve
áldott maradok akarva-akaratlan
egyezséget kötnék örökre
egy boldogsággal teli életre
ha lehetne
jajj, ha lehetne

búcsút mondanék örökre
az éjjeli sivár világnak
ahol szembetalálkozok
a reményvesztett maró bánattal
a rémálmokat űzném messzire
elkergetném eldugott zugok mélyére
ha lehetne
jajj, ha lehetne

04. Szabó Eszter Helka: Emberi természet

mindenki békét szeretne akaratlanul az élőknek kettős én adatott
az ember az alkonyi órákban birkózik az én talajrétegeiben egymásra
gyűrődött bánattal ami veszekedésbe robban a reggelekben harcba
a nappalokban az Isten áldott házába vasárnap sem teszi be lábát
a többség egy kortynyi megbocsátásért inkább elvakarja a sebeit
a Teremtő kétezer éve megmondta ne öljétek egymást mert megjövök

05. Petres Katalin: Felriadva

Véletlenül sodort el a sors
az áldott álmok tájékáról.
bánattal megrakott szívek
szilaj, szüntelen dobogása
borongva  békéért esdekelt
az éber éjjeli csendben.
Vélt igazságai halhatatlanoknak
ott tétován lebegtek.
Riadtan reméltem rendületlenül,
visszatérek végülaz  enyhülést
nyújtó álmok igaz mezejére.

06. Szabó Eszter Helka: Szakítás

akaratlanul nyúl utánad kezem a pillanat denevérszárnya alatt
bánattal terhes esti bogarak bújnak meg repedéseidben üzenik
az örökéletűeknek az időkapun túl csak áldott percek vonulnak
a mangófa karjában nem találkozhatsz ugrásra kész pókokkal
eljövök mondom
elmaradsz mondod
ez az utolsó éjszakánk nem hozta el a barlangmélyi békességet

07. Varga Katalin : Gondolatok

Miért is akarok békét kötni a világgal ?
Tétlenül nem kell szembe nézni a gonoszsággal.
Halottnak hitt álmok, tespedés, mond, mire jók ?
Élj a nappalnak , az erőszak szemétre való.
Ne köss békét a bánattal , te legyél a példa.
Áldott legyen a terved , te ne add fel soha
Béke legyen a világon, maradok  bizakodva.

08. Mayer Zsó: Óhaj

Békét szeretnék nem bánattal teli napokat,
Áldott perceket, melyek, csak úgy reám hullajtasz,
Akaratlanul se okozz igaztalan vádakat,
Ha sorsom szebb lesz, körülöttem élőknek is nyugalmat adsz,
Így maradok nem menekülök előled az alkonyi homályba!

09. Kutasi Horváth Katalin: Átverés

Visszajövök, de vigyázz rám!
Békességet veszni hagyni,
Siralommal töltekezni,
Áldott szókat félrelökni,
“Isteneknek” behódolni,
Véletlenül mélybe hullni,
Éjféli rémektől futni
Nem akarok többé soha!
Nyugalmat kívánok végre,
Bánatommal kiegyezve,
Imádott csöndemet féltve,
Bálványokkal perlekedve.
Esti harangszót feledve
Akarattalanul lépek,
Visszatérek, még remélek,
Bár gyötörnek árnyékképek.
Egyezkedni kellene hát,
Ha reményem nem verne át…