Ellen-tétek 02.

01. Szabó Eszter Helka: Felülről

megifjult Isten átlátszó, kék tekintetével a Mennyből vizslatta a Föld nevű bolygót. Tisztán látta a részegen szuszogó hajléktalant a húszemeletes liftházának tövében. Gyönge volt ahhoz is, hogy szorosabbra húzza magán a pokrócokat. Arcát szürkére karistolta a robotolás a mindennapok falatjaiért. Isten röntgenszeme látta, hogy szíve morzsalékos betondarab. 
Isten apróra zúzta a szívét, hogy az angyalok röptéért irigykedjen.

02. Szabó Eszter Helka: a körforgás tragédiája

az égről pityókásan kacsint az alkonyat
egy levél erőtlen teste hangtalan zuhan
senki se irigyeljen ma meghalok a sárban
mégis makulátlanumegifjult társaim
jövendő tavaszok combhajlataiban
várnak az ígéretes Napra nekem az örök
aktivitás körforgásából nincs megváltás

03. Kutasi Horváth Katalin: Szárnylebbenés

Örülj csak a fellegeknek,
Enyhet adó friss esőknek,
Megifjul majd szíved-vágyad,
Nyiss ajtót a szellemeknek!
Hogyha tisztán élsz és bátran,
Részegedve boldogságtól,
Az égből is hozzád szállnak,
Kukucskálnak köddé váltan.
Hogyha gyenge szárnyuk lebben,
Sóhajukat megértetted,
Kerülöd a sürgés-forgást,
S nem is élhetnél már szebben!

04. Mukli Ágnes:Part mellett

Folyó tükre tisztán láttatsz,
vézna fűzet fűzvirágnak,
napfényemben tűznek látlak,
vadon nyíló vadrózsámnak.

Bolondosan kerek erdőn
égről szökött szél tekergő,
kékben oldott lenge felhőn
hófehérben, víg jövendő.

Hullámfényen hajsza láza,
friss örömöm látomása,
levelet bont cserzett ágra,
ősz palástban, tél nyárfája.

Tükröm lettél tisztán láttatsz,
vézna fűznek, fűzvirágnak,
tükrömben én tűznek látlak,
vadon nyíló vadrózsámnak.

05. Kutasi Horváth Katalin: Dionüszoszhoz

Fáradozásom mihaszna.
Ember egy istennel mit kezd?
Gyenge ide már a szándék,
Repíthet gépek motorja…
Felhőkből meredhetsz rám majd,
Ittasan dudorászva,
Örüljön minden fürt szőlő,
Lesz, aki megkapálja!
Tisztán igyad majd nedvét
Tőkén megérlelt varázsnak,
Fiatalabbá tett véred,
Hegy leve érted éltet!

06. Petres Katalin: Advent felé (2017)

Tisztán szállt alá az égből
a megifjodott Gondolat,
hogy mámorosan örvendjen
a mégis feltámadott Küzdés
felvillanó apró szikráinak.
gyenge Parázs is több
a fagyos, sötét Semminél.

07. Szabó Eszter Helka: Feloldozás

Szélfútta keze tartotta a kést. Jaj, gyönge nyakát még nem érte penge! Munkálkodása hiábavaló – gondolta a vén. Teste görcsökben bujkál.
mennyből angyalkezem simítja Izsák szemét: mostantóltisztán láthat.
Mámorosan hisz a vakbuzgó. Kezétől mégis elválik a kés. Oldott kéve.
Boldogságom forrása, fiam, jövőmbe csordogálsz. Felszabadul keze.

08. Mayer Zsó: Ha

Homályos szemeddel tisztán, miért láthatnád
Gyöngy ékesítette szememet, fiatalodott testemet,
Ha szobámba könnyek közt’ ittasan léptél be?
Arcomat kezedben örömmel, miért tarthatnád,
Ha gyenge ígéretedet szél fújta messzire,
Bár én szavad igazában hittem!
Ha nem csak hajsza lenne melletted életem,
Gyötrő tettek sebet ejtő tövise,
Ha nehezen is, meg kéne értened, ég veled!

09. Holécziné Zsuzsa: Ébredés (“Amerika messze van” 2. rész)

Bálint- miután a kimerültségtől álomba szenderült – a több mint kilenc órás repülőutat végig aludta, és csak a légi utaskísérő hangjára riadt fel. Hirtelen azt sem tudta hol van, ösztönszerűen fel akart állni, de mérhetetlenül gyengének érezte magát. Szétnézett, és rájött hogy nem a földön van, hanem a fellegekben, és épp arra kérik, hogy maradjon a helyén és kapcsolja be a biztonsági övét – vagyis a repülő leszállásra készül. Ekkor eszébe jutott minden: az, hogy két nappal ezelőtt elhagyta a családját, és az is, hogy otthon már bizonyára javában találgathatják, hogy hol lehet. Tisztán látta maga előtt a felesége arcát, ahogy magából kikelve kiabált vele az utolsó este, hogy miért akar Amerikában munkát vállalni, és hogy milyen felelőtlen apa, hogy a három gyerekét itt akarja hagyni. A fiaira gondolt, és szemét elfutotta a könny. Dehogyis hagyta volna őket magukra, ha Lili csak egy kicsit is megértőbb lett volna, ha nem csak az anyósa véleménye számított volna a családban! Hányszor, de hányszor alázta meg az anyósa, azt kiabálva, hogy „olyan leszel, mint az apád, még megérjük, hogy te is részegen jársz haza”. Ha tiltakozni próbált, az csak olaj volt a tűzre, hát inkább a munkába menekült: másik megyébe vállalat munkát, esténként családi ház tervezést vállalt, hajtott éjjel – nappal, hogy meglegyen a fiúknak mindene. Szeretett volna ő segíteni a feleségének, hiszen még mindig szerette azt a szép, szőke, törékeny asszonyt, aki három gyermekkel ajándékozta meg, de Lili minden segítséget elutasított: se gyerekfelügyelőt, se takarítónőt nem engedett a házba – a maga módján ő is folyton bizonyítani akart zsarnok édesanyjának.

 Itt tartott a gondolataiban, amikor a gép megkezdte a leszállást, így elhelyezkedett, és azon gondolkodott: vajon okoz-e bajt az, hogy három héttel korábban utazik ki Amerikába, mint ahogy a meghívólevelében áll? Mert erre eddig nem is gondolt, de most eltervezte, hogy kivesz egy olcsó szállást egy hostelben, és utazgat egy kicsit mielőtt munkába áll.

A gép szerencsésen landolt, és ő türelmesen várt a poggyászára, majd sorba állt az államokon kívülről érkezőknek kijelölt helyen. A rémálom ezután következett! Mert az volt talán a kisebb baj, hogy a meghívólevél későbbre szólt, viszont valami az Esta-vízummal sem volt rendben – amennyire megértette, a miskolci közvetítő cég által kiállított papírokat illegálisnak tartották. Bálint összeomlott: miután hiába próbálta magyarázni, hogy ő jóhiszeműen érkezett az országba, és várják egy New Yorki munkahelyen, egyre jobban belelovalta magát a kétségbeesésbe, és végül megtántorodott, és összeesett. Egy menekültszálláson tért magához, egy betegszobában, ahol egy kék köpenyes afroamerikai nő ült az ágyánál. A kérdésre, hogy mi történt, a nő tört angolsággal azt válaszolta, hogy a repülőtérről hozták ide New Jerseybe, és most, hogy magához tért a súlyos idegkimerülésből – ami miatt két hete altatják – valószínűleg ki fogják utasítani az országból. Az ápolónő ezután kisietett, és értesítette a szállás vezetőjét, hogy a beteg magához tért. A vezető egy mentort küldött hozzá, aki elmagyarázta, hogy mivel a papírjai nem voltak rendben, azonnal kiutasították volna az országból, de mivel rosszul lett, őket értesítették, és ők vállalták az őrizetét meg a gyógykezelését. Bálint kérdésére, hogy hol vannak az iratai, a laptopja és a telefonja azt közölték, hogy mindenét letétbe helyezték –részben mert vizsgálni fogják kivel és hogyan tartott kapcsolatot, részben pedig azért, nehogy a szálló lakói meglopják. Ezután a mentor még elmondta azt is, hogy ha a kiutasítás ellen fellebbezni akar, akkor ügyvédet kell fogadnia, és a procedúra akár hat hónapig is eltarthat. Addig viszont ezt a menekültszállást nem hagyhatja el, és senkivel sem érintkezhet.

Bálint a kialakult helyzettel nehezen barátkozott meg. Arról persze hallani sem akart, hogy beleegyezzen a kiutasításba – semmiképp sem akart hazakullogni: őrajta ne sajnálkozzon senki, hogy milyen balek volt, hogy bedőlt annak a munkaközvetítő irodának! Hiszen ő beszélt az amerikai céggel is, ahol munkába kellene állnia, tehát nem lehet, hogy csalás az egész! Önkéntelenül keresni kezdte a telefonját, hogy azonnal értesíti őket – amikor rádöbbent, hogy innen ő nem tud se telefonálni, se e-mailt küldeni: hiszen lefoglalták a laptopját meg a telefonját. Most esett igazán kétségbe, hogy így még a családját se tudja értesíteni, hogy hová került, mi történt vele.

A betegszobáról ujabb egy hét elteltével egy hatágyas szobába került: két algériai, egy orosz, és egy nigériai szobatársa volt, akik eleinte elég gyanúsan méregették őt, de azután összeszedte húsz éve szunnyadó orosz tudását, és legalább Igorral megpróbált beszélgetni. A segítségével lassan megismerte a helyi viszonyokat: megtudta, hogy az ellátáson felül kapnak minimális készpénzt is – amiből a táboron belül lévő kis boltban vásárolhatnak kávét meg tisztálkodó szereket – és az így visszakapott apróval sorba lehet állni egy falon lógó telefonnál is, amiről felügyelet mellett havonta egyszer 2 perces beszélgetést lehet kezdeményezni. A sor mindig hosszú volt, hiszen minden bentlakó szeretett volna híreket otthonról – de azért Bálint is sorba állt mindaddig, amíg kétségbeesve rá nem döbbent, hogy senkinek a telefonszámát se tudja fejből! Hiába, az okos telefonok világában leszokik az ember arról, hogy telefonszámokat memorizáljon. Elkeseredetten otthagyta hát a sort, és elkullogott a betegszoba felé – gondolta, legalább beszélget kicsit Maryvel, az ápolónővel. A lány meghallgatta, hogy járt és megsajnálta Bálintot: megígérte, hogy otthonról felhív egy nemzetközi tudakozót, hátha sikerül a feleség telefonszámát kinyomozni.

Másnap Bálint hiába várta az ápolónőt, mert az szabadnapos volt, de két nappal később megérkezett Lilianna telefonszámával, és a férfi legszívesebben megcsókolta volna örömében. Hol volt már az a düh és harag, amely őt majd nyolcezer kilométerre röpítette otthonról! Újult erővel állt sorba a nyilvános fülkénél, hogy végre beszélhessen a párjával – de a hívás sikertelen volt. A felesége valószínűleg vezetett, vagy épp angol órát adott, és nem vette fel a telefont. Ezután még háromszor próbálkozott, mire sikerült egy percet beszélniük, de mire megtudta, hogy mindenki jól van, és megpróbálta elmagyarázni, hogy hol van és miért – a vonal megszakadt, és ő legközelebb csak egy hónap múlva telefonálhat újra. Ennek ellenére szinte megfiatalodott, ruganyos léptekkel és bizakodva indult vissza szobájába: már tudta, hogy küzdeni fog, hogy maradhasson, hogy bebizonyíthassa Lilinek és a gyerekeknek, hogy nem hiába hagyta el őket: neki itt jövője van, és győztesként fog hazatérni.

10. Varga Katalin : Szép emlék

Csak egyre fiatalodott ,mert mindíg nevetett.
Lélekben tisztán , mindenkit átölelt, szeretett
Örömében nagyot kacagott,  szinte részegen.
Ne irigykedjen rám  senki, én örömmel teszem.
Lenéz rám Édesanyám az égből, emlékezem.
Sosem felejtem el, két gyenge karja átölelt.
Neki boldog cselekvés volt ha engem védhetett.