01. Petres Katalin: Eszmélve
Hajdan HAZUG ég kéklett,
ámított csodásan FELETTEM.
Józan tények vonszoltak
ZAKLATOTT, rémes KÉPZELETRE.
KÖNNYES szemem most mossa,
VISZI széttört BOLDOGSÁGOMAT.
02. Buday Anikó: Hazugsára épült élet
BOLDOGSÁGOMAT, HAMIS
szavakkal törted szét.
HAZUGSÁGRA épült életedre
építettem én is álmaim,
azt hittem, FÖLÖTTEM mindig
sütni fog a nap melletted.
Könnyeimmel NEDVESRE sírt párnám,
ZAKLATOTT álmaim tanuja,
Széttört, szívemet júdáscsókod sírba VISZI.
03. Buday Anikó: Hamis csók
NEDVES ajkamon
ZAKLATOTT, HAMIS csókod,
BOLDOSÁGOMAT pokolba sodorja,
FÖLÖTTEM a hajnal, üres
lelkemet VISZI, melyet
HAZUGSÁGRA épült
szerelmed ürített ki.
04. Klotz Mária: tévút
nyugtalan életem nem szépül
hazug ábrándra épül
fölöttem nedves felhők keringenek
kegyetlen álmok terjengenek
boldogságomat a valóság tévútra viszi
kibontakozását már nem hiszi
05. Klotz Mária: kesergés
fölöttem kering az öregség
ráncokkal közelít a kegyetlenség
nyugtalan vagyok miatta
napjaim telnek lefelé haladva
hazug álmokat kergetek
emiatt sokat kesergek
viszi a kor a boldogságomat
nem tagadom a koromat
ábrándra fel
nedves szemekkel megállapítom
még nem haldoklom
állj le szomorú kesergő
van még számodra jövő
06. Klotz Mária: elengedés
ne légy nyugtalan
hisz
aggodalmad alaptalan
nedves a friss reggel
és
átölel simogató kegyelemmel
fölöttem a fényes nap kisüt
hisz
már aljas szavad nem üt
boldogságomat madárfütty ékesíti
arany
csengővel cifrára díszíti
hazug szavaid tovaszálltak
végre
búcsúzásról hangosan kiabáltak
ábrándra érett a fagyos idő
hej
szívemben tavaszmanó derengő
lélekhúr nem viszi szerelmünket
az idő
eltépi kiégett emlékeinket
07. Kutasi Horváth Katalin: Gerjedelem
Hazuggá vált minden,
Felszínes, csillogó máz takarja.
Majd kipukkan, ha túlfeszül a lét.
Ítéletet mond felettem,
Kinek nincs joga hozzá,
Hisz nem tudhat rólam semmit.
Tán irigyli látszólagos derűmet,
Pillanatnyi boldogságomat,
S nem látja mögötte a könnyem,
Nem hallja fuldoklásom,
Nem érzi riadt lélekvergődésem?
Egy nyugtalan tekintetem se kapja el?
Félreértelmezi a látszatvalóságot?
Tenyerem nedves, izgalom járja át testem.
Egy beteljesíthető álomra ébredhetnék,
Ha elaludhatnék végre,
De messzire viszi
Gerjedő igazságérzetem
Bosszús szele
Haragom lázas gőgjét.
08. Szabó Eszter Helka: Elmaradt találkozás
Nem tudja belélegezni boldogságomat.
Torkát, tüdejét hazuggá marta magánya.
Ha akkor felkeresem, nála hajtom álomra fejem,
most megbocsájthatnék nyugtalan magamnak.
Fölöttem az angyal nedves szárnyáról csurgó eső
viszi testét. Kegyetlenül odacsapja a járdára.
09. Holécziné Tóth Zsuzsa: Ellentétek vonzásában
Azt mondják: az ellenétek vonzzák egymást. Igaz ez rám és a páromra is, hiszen több mint negyven éve együtt vagyunk nagy szeretetben és egyetértésben. Persze ehhez az kell, hogy ő türelemmel viselje az én ábrándra hajlamos, nyughatatlan természetemet, a folytonos nyüzsgésemet. Csendes és visszahúzódó, nem szereti a társaságot, de azt mondja, menj csak a barátaid, az alkotótársaid közé, mert tudja: ezzel tudja leginkább a boldogságomat biztosítani. Ha kell, hozza és viszi a könyvekkel tele bőröndöt a könyvbemutatóra, vagy kiment a konyhai munka alól, és tréfásan azt mondja: „ menj iwiw-elni” – vagyis a számítógép elé a barátokkal chatelni, vagy újabb történeteket írni.Mert tudja: nekem az alkotás az öröm, az, hogy a novelláimat szeretik és elismerik – éppen úgy, ahogy neki a szép kert, harmatos reggelen a vizesen csillogó levelű csodaszép virágok, melyeket ő ültetett és gondoz nagy szeretettel. Vagy a gombák, melyekre együtt vadászunk a hegyoldalban, és közben nagyokat sétálunk és beszélgetünk. Nekünk ez kell a boldogsághoz.
Sokszor hallom mai rohanó, intoleráns, hazug világunkban, hogy együtt maradni nagyobb művészet mint elválni. Igaz lehet. Boldog vagyok, hogy hiába szaladnak felettem az évek, ő még olyannak lát, amilyennek megszeretett – és ez az érzés kölcsönös. Nagy ajándék ez az élettől, úgy hiszem!
10. Győri Nagy Attila: Kié a szó?
hagyom a napsugarakkal simogatni magam
az ideges napi rutin darabokra szakad
lassan rátalálok a fantáziára
e kedvesen mosolygó ismerősre
ki meggyújtja nekem a parazsat
és neked viszi a szavakat
felettem a szivárvány, szívem kitárt
a természet hangja hozza a csodát
s mikor megtalálom boldogságomat
feltöltöm vele készleteimet,
kisimítom ráncaimat,
megcukrozom álmaimat
szeretett, éber álmaimat
hazug világnak mondom, hogy viszlát
nincs e pillanatnál tisztább
s mikor a percmutató is megáll,
kinyílik a mesevilág
gyertek hát tündérek, koboldok
tanonc varázslók, bohócok
mert tollam nedves már a tintától
így hagyom szaladni a papíron
most akkor alkotok
vagy a nyugalmamért kapkodok
szerethető állapot
jaj, de szerethető állapot
kinek ír most a költő,
befeszült világot porrá őrlő?
a pillanatot akarja megélni
önmaga örömét keresgélve
vagy neked akar mesélni
szavakkal játszani, regélni?
kié a leírt pillanat tüze?
ki mozzanatait megérezte
vagy ki mohón olvasta,
kiváncsian értelmezte?
remélem, a tiéd is, de várj
most csak vonz
e szép világ, vonz
11. Kalocsa Zsuzsa: Hazugság és boldogság
Hazugság volt minden szavad,
mondtad, szeretni nem szabad.
Ki mondja még mindezt nekem,
ne törjön senki pálcát felettem.
Talán más is így gondolja,
röpke boldogságomat sajnálja?
Kolduljak, s leljek nyugalmat,
s ne mutassam bánatomat?
Nyugtalan éjek várnak rám,
tiltakozol s nem jössz hozzám.
Hiába hajtom fejem álomra,
könnytől lesz nedves a párna.
Mindig megbocsájtok neked,
vágy tüze viszi üzenetem.
Ne legyél makacs és önző,
üres álmokat kergető!
12. Kutasi Horváth Katalin: Rég jártam itt…
Vizenyős szemekkel nézek,
Megváltozott az utca.
Kicsit sem ismerős már,
Idegen, üres az emlék.
Könnyűnek hittem múltam,
Boldogságomat űzöm,
Nem érek én a nyomába,
Közömet megtagadja.
Csalárdnak mégsem tartom,
Radírozgat unottan.
Fölöttem ablakok nyílnak,
Nem értik, mit szemlélek.
Nyugtalan keresgélek,
Harminc év távlatából.
Nem értem, mi történt itt,
Bíznám a képzeletre…
Nem hozza semmi vissza,
Elviszi messze a század.
13. Dobó Georgina: Villoni ellentétek
Boldogságomat valótlanságra alapoztam,
Mikor elhittem, amikor azt hazudtad: szeretsz.
Csalárd szavad míg élek elkísér, és jó kedvre derít.
Mintha valósággá válhatott volna nyugtalan, parány szívem kívánsága,
Mely már dobogni sem képes nagy magányában.
Mintha nedves ajkad érintette volna vénülő, száraz kezemet.
Viszi a szél az álmokat, nem adja ingyen, csak úgy hiába.
Mindennek ára van, Hercegem.
Így hát mindazt, mit felettem látsz, hidd el!
Bízz az Ég kékjében, a Nap mámorító sugarában,
Az Erdő fáinak árnyat adó hajtásában.
Hercegem! Pályabérem kérlek Életeddel, Csókjaiddal fizesd meg!
14. Ságiné Szűcs Klára Mária: Álomból ébredve
Csapkodva, sírva ébredtem. Nem magamtól, a férjem pofozgatott finoman, próbált felkelteni. Sok perc eltelt, mire lelket vert belém. Magamhoz térve éreztem, hogy csurom vizes mindenem. Elmesélte, hogy hosszú időn át, s folyamatosan egyre hangosabban kiabáltam. Kis idő elteltével, amikor már megnyugodtam, s úgy láttuk mindketten, hogy nem vagyok ideges, kérte meséljem el a szörnyűségeket, mert ő biztos abban, hogy valami rémeset láttam. Úgy gondolta, hogy jobb kibeszélni a történteket, talán akkor könnyebben hajtom újra álomra a fejem, hiszen még csak az éjszaka közepén tartunk, messze még a reggel.
Az álmom különös és hazug volt – kezdtem mesélni. Egy démoni, rejtélyes kertben jártam. Odaküldtek a szellemek, azt mondták ez az egyetlen hely, ahol a boldogságomat megtalálom. Én boldog vagyok, válaszoltam, nem kell azt nekem keresni, s próbáltam kijutni. Erre megbüntettek, mert ellenálltam, nem fogadtam meg a tanácsukat. Egy tóba dobtak, összecsaptak felettem hullámok, éreztem, egyre mélyebbre süllyedek. Már búcsúzni kezdtem az életemtől, szeretteimtől. Féltem és sírtam, láttam a könnyeimet úszni a vízen, olyanok voltak, mint megannyi gyémánt. A gonosz démonok körülöttem keringtek, rémes hangon kiabálták, hogy sírjak csak, még sírjak, mert hamarosan itt a vég, s közben szedték össze, gyűjtötték a könny-gyémántjaimat. Hát ez kellett nekik, ezért környékeztek meg. Már fulladoztam, s ekkor ráztál fel, ennyire emlékszem – fejeztem be mondókámat.
A párom még mindig szorosan magához ölelt és simogatott, majd csendesen, de határozottan kijelentette: holnap első dolga, hogy kiviszi a TV-t a hálószobából.
15. Varga Katalin: Mert így igaz
Vizes lett a hajd ,mint egy kiskutya bundája.
Nyugtalan ujjaim összeborzolják,vidáman.
Nincs hazug szó, ölelés van ,, hűs bőröd érzem.
Felettem összeérnek a fák lombjai szépen.
Mert így igaz, boldogságomat csak veled élhetem.
Velem vagy akkor is ha álomra hajtom fejem.
Szerelmünket nem viszi senki, örök érzelem.
16. Bihary Emőke: Túra közben született
Hétkor könnyű szívvel keltem
Felhőtlen kék ég ígérte
boldogságomat
Illúzióra gondolni sem akarva
feledtem
a nyugtalan szívvel hallott
esti híreket
Mára esőt jósolt
Lápi madárkoncert
sűrű akácillat
Bodrogköz fanyar hűvöse
úszott már felettem
Holott lábam még ki sem
csak a mosdóba tettem
Fél óra múltán
Csalárd fekete felleg
viszi
Kedvem nem
Ám minden reményem
Hogy NEM
mint vizes veréb
érkezem
Pácinba Karcsáról gyalog
Miért
Kérdezte egyszer Ditta
Mi ez a kiolthatatlan parázs
Járnom országom tájait
Útjait ORSZÁGOM ÚTJÁT
A válasz másik történet már
Vermes – Szeles György: Fordulópont
Nem szorul hazug képzeletre, hogy nedves
Út is oda visz, hol felettem a kedves
Arcát látom, boldogságomat érzem,
És nyugtalanságom eltüntethetem,
S végre szépre fordul életem, a tetves!