A FÉNYKÉP, AMIRE A MŰVEK SZÜLETTEK:
01. Bihary Zsoltné: Baromfiudvar
Három tojás ér egy csibét
Három csibe meg egy tyúkot
Három tyúkért kakast vehetsz
Hogy őrizné a baromfiólt
02. Petres Katalin: Letyepetye lefetye
Letyepetye lefetye
pletykafészkek serege.
Szó szót követ
baromfiak közepett
Folyton súgnak-búgnak,
egy követ fújnak,
nyelvüket élezik
azon, ki nincs itt.
– Tudtad, hogy Lajos
búbolta a kendermagost?
– Fehér annak is a tolla,
csak mintára tetoválva.
– Honnan tudod úgy?
– Mondta a kopasznyakú.
Letyepetye lefetye
egyikük sem fekete.
03. Klotz Mária: rács mögött
jaj, ne zárj be
egy kis fény kellene
megfulladok
levegőt nem kapok
világtól elzárva
meghalok,
jaj, ne zárj be
szabadságom elveszne
elszigetelve
nem tudok élni
jobb világot remélni
végem van,
be ne zárj
inkább ölelve várj
kiszabadulva
boldogan szárnyalok
kemény életet vállalok
csak szabad legyek
04. Klotz Mária: megtalálom
hiába zársz karanténba
nem maradok ott
kitörök
kiszabadulok
messzire futok,
hiába raksz rács mögé
fonsz magányt testem köré
nem viselem
megvetem a bezártságot
barbárságot,
hiába dugsz el
látsz el mindennel
fellázadok
széttépem a rácsot
felfedezem a világot
szippantok friss virágot,
hiába rejtegetsz
nem tűröm a sötétséget
megszököm
haldokolva is keresem a fényt
csillogó reményt
meg is találom.
05. Klotz Mária: Börtönőröm
Arcodon ölelkezik a napsugár
vágyódó tested melegre vár,
szemed fénye sugárzik rajtam
hiába menekülök,
hasztalan,
égető tűz perzseli bőröm
te vagy a mesebeli őröm,
apró ketrecbe zársz
szenvedélyes szerelmet vársz,
sétáltass rövid pórázon
gyakran ezt kívánom,
ölelj áldott kegyelemmel
aztán néha engedj el,
egyet kérek
őrizz fegyelemmel.
06. Dobó Georgina: Leves
Levesbe való
Népség mind: az összes tyúk.
Hiába fehér.
07. Dobó Georgina: Házfal
Omladozó ház
Mögül Élet kukucskál
Ketrecben vannak.
08. Dobó Georgina: Ketrecem
Saját világom
E zárt szoba, tyúkokkal
Tele. Rablétem.
09. Dobó Georgina: Virágok
Bár elérnénk a
Virágok fehérségét
Jóllaknánk vele.
10. Dobó Georgina: 5 fehér tyúk
Öt fehér tyúk ül
Szabadságára várva
Az kis ablakban.
11. Blažekné Benik Mária: Most még béke van
Megbeszélést tartanak ma a tyúkok
Számba veszik ,milyenek is a kakasok
Most még nyugalom és béke van a tyúkólban
De nem sokára kezdödik a nagy vita
Kié lesz majd az udvar legszebbik kakasa
Összevesznek s tépik egymást mind sorra
S oda lesz a tyúkok idillikus nyugalma
12. Blažekné Benik Mária: Tyúkok az ólban
Békésen üldögél a sok tyúk az ólban
Csend ,rend ,nyugalom van köztük valóban
Pihennek ,hallgatnak méltósággal tétlen
Higgadtan ,némán nem is sejtik miert e szélcsend
Pedig gazdasszonyuk közeleg, egy kés a kezében
Hiszen tyúkleves lesz ma ünnepi ebédre
S igy majd hamar vége lesz a tyúkok
Hidegvérü,idillikus békessége
13. Blažekné Benik Mária: Vizuális hálózat
Megkezdtödött a tyúkok titkos szolgálata
Az egyik Monk a másik Columbó
De itt van Chuck Norris és Derrick
Nem is hinnénk ,hogy az udvart
Mennyire figyelik
Angolosan hidegverrel
Figyelik a terepet
Mint hatósági nyomozók
Nagy most itt az ügyelet
Észre vesznek ök mindent
Ki hol mikor és kivel
S nem marad el számukra
Sohasem a nagy siker
14. Mukli Ágnes:Látszatra…
Látszatra levegős a ketrec,tágas a kalitka,
csak ne lenne kulcs vagy zár a rácsok előtt…
Látszatra tárul az ajtó,ha már résnyire nyitva,
csak ne csikorogna úgy a zsanér…
Látszatra életünk folyamatosság,falon keret,
frontvonal, robbanó vöröslő szív-repesz,
vagy éjszakákat szépítő véget nem érő álom,
galambok búgása röpke madárszárnyon,
vagy csak egy véletlent génkombináció.
Látszatra valódi a fészek a kanári-lakban,
ha igazi dallam szól, kalitka-dalban,
a díszes pávapár is pókhálós ablakon les ki
ajtajuk ritka rács,jó fellélegezni,
mert szabadságuk ennyi.
Látszatra szépek a merész remények,
ha látványos ketrecbe érünk haza,
négy pontos zár nyit az üres lakásra,
az üresség nem kérdez,de nincs is válasza.
Körbezár, vagy ölel? – kalitkám fala.
15. Blažekné Benik Mária: A nagy titok
Tyúkom ,tyúkom mondd meg nékem
Ha már olyan szépen kérem
Hiszen te mindent tudol
Egész nap csak tudakodol
Jársz kelsz vigan a tyúkudvaron
Kotkodálsz és kapirgálsz a szemétdombon
Tojást kiülsz csirkét költesz
Az egész udvart átfürkészed
Igy hát kedves tyúkom,tyúkom
Súgd meg nékem mert nem tudom
Hamarább volt a tojás?
Vagy te édes tyúkom?
16. Blažekné Benik Mária: A tojások
Nincsen húsvét tojás nélkül
A tojás meg tyúkok nélkül
Piros tojás,himes tojás
A gyerekeknek kinder tojás
Meglocsolnak verset mondnak
Ezért bizony tojást kapnak
A felnötteknek okos tojás
A gyerekeknek nagy biztonság
17. Buday Anikó: Pletykás tyúkok
Kiültek a vén tyúkok
az ablakba, rácsok mögött
folyik a jóízű pletyka.
Kotkodálnak, kárognak,
irigykedve néznek,
nem érti, miért vannak
rácsok mögé téve.
Megszólnak mindenkit,
ki arra jár, csőrük csipog,
kárál, be nem áll.
18. Sági Klári: Életmódváltás
A minap összefutottam egy régi kedves barátommal. Hónapok, de ha jól belegondolok, inkább évek óta nem találkoztunk. Nem is csoda, hiszen nem egy városban élünk – mondta – amikor ölelkezve üdvözöltük egymást. Rövid beszélgetésre volt csak módunk, mert várta a vonat, utaznia kellett. Megtudtam, hogy egy kis ingatlan eladása ügyében járt itthon, amit szerencsésen meg is oldott.
Amikor elköszöntünk egymástól, szomorú érzés fogott el. Kissé elhanyagoltnak tűnt, szemlátomást lerítt róla, hogy az öltözködés nem központi kérdés nála. Tiszta, de nem titkoltan olcsó turkálós ruha, rövid kockás nadrág, kinyúlt sárga póló fedte a testét. Deres haja a nyakáig ért, bajusza régen nem látott már ollót. A férfi azonban vidáman és mosolygósan mesélt az életéről. Izmos teste és napsütéstől egészséges barna arca kemény fizikai munkavégzésről árulkodott. Kiegyensúlyozottságot, nyugalmat, békét éreztem a közelében.
A röpke pár perc alatt megtudtam, hogy nyugdíjas, sikeres mérnöki állásból, nagyvárosból költözött egy kis tanyára, ahol gazdálkodik. Imádja új életét, annak ellenére, hogy magányos, mert felesége meghalt, gyerekei külföldön élnek. Kérdeztem, mi vezette erre a megoldásra. Válasza röviden: hirtelen elhatározás. De, mint mesélte, jól döntött, boldog így, nem hiányzik a korábbi luxus az életéből. Megtanulta a gazdálkodást. Egyedül dolgozik, napkeltétől, napnyugtáig van teendője. Alkalmanként segítőket fogad fel. Kertjében megtermeli a konyhára valót. Állatokat tart, lovakat, birkákat. Imádja új társait. Nagyot csodálkoztam, amikor elmesélte, hogy kedvencei, szíve csücskei a csirkék és a kakasok. Sokat, pontosan talán nem is tudja mennyit, nevel belőlük. Hitetlenkedve bámultam rá, amikor nem a családjáról, hanem az állatairól kapott elő egy fotót, amin öt vidáman nézelődő szárnyas üldögél az egyik csirkeól ablakában. Lelkesen sorolta, hogy a legtöbbnek nevet adott, s azok, mintha megértenék, azonnal hozzászaladnak, ha hívja őket. Folyton körülötte kapirgálnak, lábai alatt vannak, kísérik mindenhová. Szép, barna tollú, egészséges szárnyasok. A kakasait is szakértő segítséggel választotta ki. Hat elszánt, büszke tarajos riasztja hangos kukorékolással reggelente, nincs is szüksége más ébresztő alkalmatosságra. Az összes baromfi a barátja, szereti őket, mert magasra emelt fejecskéikkel, méltóságos testtartásukkal, lassú, megfontolt járásukkal megnyugtatják, gyönyörködtetik ők. Faházacskáik ablakaiban imádnak ácsorogni, kárálni. Nem haragszik rájuk, pedig sok idejét elveszi, hogy tiszta környezetben tartsa őket. Hálás, elégedett kotkodácsolással köszönik meg az ízletes magokat, a kertben található zöld falatokat. Sok finom tojásukkal nemcsak gazdájukat, de másokat is ellátnak. Már kiscsibéket is neveltek. Szorgalmasak, szépek, barátságosak. Fájó szívvel ugyan, de eladja őket, sajátjait sosem fogyasztja. Vegetáriánus.
Nem győztem ámuldozni barátom szavain, aki sugárzó szemmel beszélt. Végül megkérdeztem, mégis miért döntött az ilyen nehéz és magányos élet mellett. Válasza elgondolkodtatott. Így felelt: nem vagyok magányos, és ez életmódváltás, amire nagy szükségem volt. Nem bántam meg. Próbáld ki te is!
19. Győri Nagy Attila: a rácsokon túl
a rácsokon túli világ ígérete
földi paradicsomként csábít
vajon képes kimozdítani?
vajon képes megrengetni
beszűkült világod nyugalmát?
békés szürkeséged
fáradt emlékeid morzsáiból
táplálkozó közönyöd
uralják perceid egybeforrva
a vassal
a határt jelentő fémmel
az álbiztonsággal
vajon lépni fogsz?
vajon elhagyod egyszer
kényelmesen kipárnázott mocsarad?
amit érdeklődve nézel
talán egyszer látni is fogsz?
talán az ígéretből
lehetőség születik
mely megmozdítja lábaid
hogy lépéseid új
tereket hódítsanak
ereidben friss vér folyjon
és nőjenek végre szárnyaid
lépj ki a rácsokon!
20. Mukli Ágnes:Anyám tyúkja
/Átirat Petőfi Sándor versére./
Kukoricád anyám adja,
bőtermő föld ízfalatja,
elsőnek érsz,futsz eléje
udvarának ékessége.
Beszél hozzád érted szavát,
újraéled csöpp vigaszát,
csibéje vagy úgy becézget,
hozza reggel,este étked.
Szomjad oltja kút vízével,
enyhet nyújt, hűs menedéket,
tyúklétrádat újra festi
ólad drótján hagy kilesni.
Ezért aztán ígérhetem
fazekunkban te nem leszel,
gyöngyös leves, gyönyört termő
konyhánkba szállt illatfelhő.
Kotkodálj csak, kárálj egyre,
hadd jöjjön meg anyám kedve.
Hogyha kakas kukorékol,
tudjuk,hogy csak neked bókol.
Hajnalonta messze harsog
érces hangja,újra alszom,
álmosan majd újra kelek,
engem ezért becsüljetek.
21. Holécziné Tóth Zsuzsa: Éljenek a tyúkok!
Amikor többnapos rendezvényre megyek – például a Verslista születésnapjára, vagy OTP-s nyugdíjas kirándulásra – gyakran értetlenkednek, hogy a csoportnak megrendelt ebédet vagy vacsorát miért nem eszem meg. Ennek oka, hogy a legtöbb szállodában előszeretettel adnak főételként baromfihúst. De ugyanígy gondot okozok a kórház dietetikusának is, hiszen a fogyókúrás program szinte teljes egészében a csirkehúsra épül. Hiába minden érv, bennem olyan erős az ellenérzés, hogy felnőtt fejjel sem vagyok képes megkóstolni a mások által jónak tartott rántott csirkét. És hogy ez honnan ered? Elmesélem…
A gyerekkoromat én egy alföldi tanyán töltöttem, ahol természetesen a tehéntől a disznóig, csirkétől a kacsáig mindenfélejószágot tartottak a szüleim és a nagyszüleim is. Ahogy nőttem, nyaranta én vigyáztam a kiscsirkékre, hogy a gyepen – ahová ki voltak eresztve szedegetni – közéjük ne csapjon a héja, vagy be ne szökjenek a mama veteményesébe kapirgálni. Azután mikor nagyobb lettem, a tehenet is rám bízták: menten vele sokszor a tanyánktól jó messzire: a dűlőút szélén legeltettem, közben kukoricacsőből babát törtem magamnak: a bajuszt hajként befontam, úgy játszottam vele. Ott nőttem fel az állatok mellett, óvtam és szerettem őket. Nekem ez a munka nem terhet, hanem játékot, szabadságot jelentett. Hiszen közbe virágból koszorút fontam, vagy anyukámnak árvalányhajat szedtem, és ha megpihentek, olvastam mellettük.
Ezek a jószágok részben az élelmet jelentették ott a tanyán, de bevételi forrást is. Hiszen hajnalonként jött a tejeskocsis: egy lovas kocsi, ahol a bakon ülő bácsi mögött óriási alumínium kannák sorakoztak, amibe anyukám a többi asszonyhoz hasonlóan a kifejt és lehűtött tejet ”leadta”. Ezt bevitték a faluba, ahol nap, mint nap összeírták, ki mennyit adott le, és azt a következő hónapban kifizették. Az ára az szerint alakult, hogy az időnként vett mintában hány százalékos volt a zsírtartalom. De nem csak a tejet adtuk el, hanem időnként a kismalacokat, vagy a nagyobb süldőket is elvitték a vásárra a nagybátyám lovas fogatával, sőt olyan is előfordult, hogy anyukámmal a városban lévő piacra vittük a gyümölcsöt, tojást, kiscsibét vagy a tyúkokat eladni. Ha tyúkokat vittünk, akkor szegényeket vagy az apukám által telente font füles kosárba tettük – a lábukat szorosan összekötve – vagy az általa eszkábált tyúkketrecbe zsúfolva, biciklivel vittük ki a majdnem három kilométerre lévő vasúti megállóba, ahol a vonat poggyászkocsijába feladva utaztak tizenhét kilométert. Ha a ketreccel mentünk, akkor anyukám biciklijét is feladtuk a vonatra, mert a kisvonat végállomásától a piac több kilométerre, a város főtere közelében volt. Én ilyenkor mindig nagyon sajnáltam a tyúkhálós ketrecbe zárt, levágásra szánt jószágokat, hiába próbálta édesanyám megértetni velem, hogy erre szükség van, hiszen miből lesz őszre új ruhám, meg szép iskolatáskám, ha ő nem adja el a felesleget. Én csak azt láttam, hogy az általam tavasz óta szívvel-lélekkel őrzött és dédelgetett, szelíd jószágokat – melyek egyik-másika szó szerint a tenyeremből evett –most bezsúfoljuk egy szűk ketrecbe, és tudtam: ha eladjuk, a városi emberek majd elvágják a nyakukat. Zokogva mondtam az anyukámnak, hogy én ezekből soha se lennék képes enni, hiszen ezek az én barátaim voltak!
Szóval így kezdődött: a ketrece zárt jószágokkal, azzal hogy ezek után megmakacsoltam magam, és tényleg nem ettem abból se, amit anyukám vagy a mama levágott vasárnap ebédre. Már maga az a tény is, hogy azt a szerencsétlen jószágot miután kivérzett, forró vízbe mártották – amitől a tollnak borzasztó szaga lett, de könnyebben kiszedhetővé vált – elborzasztott, és nézni se bírtam. Anyukám megértett, és nem erőltette a baromfihús evést. Mindig kitalált valami más ebédet olyankor nekem – mondjuk a csirkepörkölthöz készített nokedliből nekem tojásos nokedlit csinált, ha pedig sült húst ettek, vett nekem elő a zsíros bödönből lesütött húst (mivel a tanyán nem volt villany akkor még, a télen levágott disznó húsának egyik tartósítási módja volt az, hogy a sült húst olvadt zsírral leöntötték, és az leszigetelte, így hónapokig nem romlott el).
Az évek teltek, felnőttem – de az aprójószág sajnálata megmaradt bennem, és még a férjem biztatására sem voltam képes megkóstolni az általa oly jónak tartott rántott csirkét. Elkészíteni már hajlandó vagyok – de persze csak a boltba vett, konyhakész baromfit. Mert azt, hogy én valaha is elvágjam egy ilyen kis jószágnak a nyakát, tőlem ugyan ne várja senki!
22. Kutasi Horváth Katalin: Ráérősen
Tyúkanyónak lenni jó,
Kényelmes az ólban.
Nincsen túl sok történés,
Dúskálhatsz a jóban.
Ha valaki erre jár,
Megjegyzem magamnak,
Hogyha arrébb bandukol,
Nincs helye haragnak.
Ha mindenki balra néz,
Akkor én majd jobbra.
Mi lehet oly érdekes,
Netán verjük dobra?
Hogyha majd előrébb jut,
Látni fogom én is.
Ha meg irányt változtat,
Volt értelme nézni?
Lehet, hogy két turista?
A kutya se jár itt,
Jóska bácsi kuvasza?
Az meg olyan háklis!
Réges-rég megugatna,
Ha netán ő volna,
Fiatal még az idő,
Gyere inkább holnap!
Húsom finom, azt hiszed?
Nem adok belőle!
Keress másik tyúkocskát
Inkább nyakra-főre!
Nincs itt semmi érdekes,
Ugyanaz a nóta.
Holnap eggyel kevesebb?
Túl magas a kvóta!
23. Szabó Eszter Helka: Két húsleves között
Mindig azt a nyamvadt akácot látom, ha kinézek a konyhaablakon. Hol van egy nő a legtöbbet, ha nem a konyhában? Aki naponta főz az urára, hol is lenne? Hát mennyivel jobb az életem, mint a tyúkjaimé, akik a hátsó udvart bámulják a csibehálón át? Olyan ez a ház, mint a börtön. Ott, hátul mindig nagy a gaz. Az a szonszéd telek sarka, a Vargáéké. Le nem nyírnák a gazt azon a részen! Terítsék be a gyomok a kertünket, mint nyáron a darazsak a dinnyehéjat! Ráadásul a Varga Karcsi még fel is jelentett minket, hogy kékre meg bugyirózsaszínre festettük a csirkeólat, ezért tavaly már kevesebb fizetős vendégük volt. Állítólag azért, mert a tyúkól nem eléggé tetszetős. Na, ezt nekem sosem fogja bemesélni! Egyszerűen kevesebb vendég jön, mert az egekbe szöktek az árak. A Karcsiék kedvéért nem fogom évente kifestetni a csirkeólat. Elég a házat is kimeszelni augusztus huszadika táján.Még szerencse, hogy abban mindig segít az uram is, meg Tóni is, a másik szomszéd. Az uramnak fáj a dereka, de azért csak megcsinálja. Mondtam én a Tóninak, hogy álljon neki a csirkeólnak, de nem ért rá, én meg örülök, hogy a nagyobbik unokám, Hunor végre hazajött Londonból. Pont tyúkólat fog festegetni! A tyúkjaimat – mert nyolc fehér tyúkom van – a kisebbik unokám, Noncsika eteti. Az apjának még mindig nincs munkája. Közmunkán tengődik. A menyem bejár mindennap Füzesabonyba. A MÁV-nál annyi a munka, hogy alig győzi. Na, ő aztán nem karattyol, mint a tyúkok! Egyetlen panaszos szó sem hagyja el a száját, pedig neki aztán lenne mire panaszkodnia! Ha késik valamelyik vonat, az utasok rögtön vele, a kalauznővel kiabálnak, mintha ő tehetne mindenről. Szegény feje, alig győzi nyugtatgatni meg elküldeni őket az információs táblához vagy a forgalmistához. Némelyik úgy viselkedik, mint egy óvodás. A tyúkoknak több eszük van, állítom.
A Vargáék nagyon örülnek, hogy most nincs kakas. A kukorékolás az őrületbe kergeti a vendégeiket, azt állítja a Varga Viki. Az uram szerint egyszerűen csak irigylik tőlünk a húslevest, csirkepaprikást, rántott csirkét, mert a tápos bolti csirke íze meg sem közelíti a házit. A kakas, az azért hiányzik. Egy húslevesben végezte, amikor Hunor meg a fiam, Zoli megjött Londonból. Zoli valami biztosítónál melózott, aztán egy csomó más helyen, a neje meg a hűtőházban. Az unokám angolul jobban beszél már, mint magyarul. Zoliék dolgoznak, mint az állat, de legalább keresnek is. Igaz, az a pénz még mindig kevés egy rendes lakásra Mezőkövesden. A neje, Bogi turisztika szakot végzett. Ott van fürdő, a Hadas népi bemutatóházai, múzeumok, rendezvények. Még mindig reménykedik a menyem, hátha tudna kezdeni valamit, ha már turisztikát tanult. Azt mondja a menyem, ezek a fehér tyúkok kész látványosságnak számítanának a Hadasban, meg én hagyományokat őrzök. Na, nem őrzök én mást, csak ezt a nyolc fehér tyúkot meg az uramat, aki egyre gyakrabban néz a borospohár aljára. Annak is örülök én már, ha idehaza marad és nem a kocsmát járja. Otthonülő volt az uram régebben, akár a tyúkjaink. Munkába járt csak, amíg be nem bukott a cégük. Jó szakmája van. Lakatosmester. Hívják néha most is, ha elromlik a zár, a garázskapu vagy letörik valami fogantyú. Mi lesz velünk, istenem, ha híre megy a részegeskedésének? Bőven lenne pedig munka. Egyre több külföldi vesz itt telket a Tisza-tónál. Jó helyen lakunk mi, csak a szomszéd hagyná békén a tyúkjainkat! Attól sem leszek boldogabb, ha békén hagyja, mert Zoliék holnapután már röpülnek is vissza Londonba. Na, melyik tyúkot vágjam le? Nehéz szívvel választok. Az a húsleves már úgysem ízlik nekem.
24. Szabó Eszter Helka: A szomszéd tyúkja
Hej, tyúkanyó, kend, mit szomorkodik
Ön ott bent?
Kicsi az ól tán, vagy nincs elég eleség?
Leskelődni kék?
Örüljön, hogy van gazdája! Felé se néz?
Szomszédja sajnálja.
Jól megtermett, fehér pipi. Legalább négy.
Vajon hol a bibi?
Nő a gaz az udvar mögött. Ketrecig ér.
Nem irtja az a dög.
Elzárja Önt a külvilágtól a csibeháló.
Ez helyénvaló!
Az kéne csak, telkemen kapirgáljon,
álló nap nálam káráljon!
Maradjon csak ott magának bezárva,
peregjen a festék magára!
Örülök nagyon, hogy már nincs kakasuk.
Legalább lesz itt egy csendes zug.
Aztán, kend, megbecsülje ám magát!
Lássam levesükben a farát!