- Domokos Edit: Pénzhajhász vőlegény
Bár sok ezer szál összeköt,
de millióból kéne öt…
Míg robot módra dogozol,
még pár indokot felhozol:
“Lásd, nincs mit tenni, a pénz kell,
nincsből hogy utazzunk el?!
Lesz szép házunk berendezve,
s mindjárt jobb a férfi kedve!
Ó és egy új autó is kell,
addig nem vehetlek én el!…”
Mindig csak a munka, munka –
ember lánya ezt már únja!
Várok mindig türelemmel,
mit sem törődsz könnyeimmel!
Fáradt vagy egy jó sétához,
nem hajolsz le kis virághoz.
Beszélgetni sosincs időd –
mád siralmas, lesz-e jövőd?!
Elszaladnak így az évek –
Istent egyszer számon kéred…
Mért nem kezdesz inkább élni?
Nevetni és sosem félni!
Vissza nem hozol éveket,
– pénzen nem vehetsz életet! *
2. Klotz Mária: Pénz-világ
Mondd, ez már egy másik világ, vagy újabb alakul?
Álmos dalodban éjjel megálmodod más-kottáját,
S a vízió-végtelenben nem a kamat lesz a nagyúr,
Imádott szeretet-burok-lét táncolja koreográfiáját,
Karon fogva, körforgást járva, perdül-fordul vadul.
Virágzó bankokban kamatozik a piszkos köd-jelen,
Itthoni várban éjfekete fátyol takar, feledd a fényt,
Látomásaid gyöngysor tükrében döfnek, kegyetlen,
Ábrándjaidban fakeresztre feszíthetsz vak reményt.
Golgotád útját magad fested, érme-ecsetes képeket.
Pénzen nem vehetsz életet.
- Petres Katalin: Az érem harmadik oldala
Vannak bizony közhelyek,
bosszantók, rémesek:
– A pénz nem boldogít!
Mondom: de hiánya sem.
Pénz híján nincs gyógyszered,
az orvost is csak lesheted.
Végül azért megtörténhet:
Leher pénzed akár rengeteg…
Pénzen nem vehetsz életet!
4. Horváth-Tóth Éva: Élet nem kapható
Megsimította a bőrrel bevont kormányt. Ujjai vékony indaként fonódtak a finom anyagra. Belélegezte a jármű szalon-illatát és elégedetten legeltette szemét a drága belsőn. A műszerfal digitalizált, fényárban úszó tudásbázisként tekintett vissza rá. Elektronikus vezérlésű rendszer, a navigáció kifogástalan, az autó ráadásul hibrid, ami különösen fontos szempont volt neki a vásárláskor. Összkerékhajtás csúszós úton, tolatást segítő kamera, automata sebességváltás, hatalmas csomagtér, noha nem volt rá szüksége, de sosem tudni. Azt kifejezetten szerette, hogy olyan zenét hallgathat, amilyet akar, nem kellett a rádiót a reklámokkal és felvezető szövegekkel elviselnie. Most éppen Bach szólt. Talán nem ezt kellett volna kiválasztania, felzaklatta kissé, de még nem kezeli jól a felületet és vezetés közben inkább nem babrált rajta.
Tulajdonképpen mindent megvett. Az összes extrát. Lehet, hogy nincs mindenre szüksége, de úgy döntött pár hete, hogy kell neki. Valójában az egész autóra nincs szüksége, hiszen a réginek sem volt semmi baja, de jött egy remek lehetőség, hogy megveheti olcsóbban, mint mások. Persze gyönyörű az egész. Kívül-belül pompa és csillogás. Luxus érzés már ránézni is. Azzal nyugtatta magát, hogy az utasok maximális biztonságban érezhetik magukat benne. Ez is roppant fontos volt számára, hiszen a gyermekeire gondolt. És hamarosan remélhetőleg unokái is lesznek. Nem volt utolsó szempont, hogy nem eshet bajuk, bármi történik út közben. A fűtött ülés meg maga volt a mennyország. A garázst pár hónapja újíttatta fel, így legalább az autó is megújult benne. A házra is kellett költeni, klíma került végre minden fontos helyiségbe. Mostanság melegek a nyarak. A tévéket is lecserélte nagyobbra, egyre rosszabb a szeme, így legalább messziről is látja őket. Mióta megemelték a fizetését, úgy érzi zárkóznia kell a többi jól fizetett kollégához. Eleinte kellemetlenül feszengett, ha költött, de egy ideje boldogság járta át, ha vehetett valami újat, szépet. Azt mondogatta, hogy megérdemli, ideje volt, eleget tett érte. És tulajdonképpen teljesen igaza volt. Amikor például ezt a szép blúzt és a hozzá illő szoknyát vette először felháborodott az ár láttán, mert nem értette, mi kerül rajta ennyibe. Nem állt rajta éppenséggel rosszul, bár a valamivel olcsóbb ruha is épp úgy illett hozzá. Viszont ez már messziről méregdrágának tűnt. Megvette. A drágát. Azt kellett megvennie. Bár az olcsóbb mintája jobban tetszett neki. Régebben sosem adott volna ki ennyi pénzt ruhára, de már más a helyzet. A táskája is marhabőr. Elégedetten simított tetején. Kipattintotta a zárat, és belepillantott. A cigaretta hívogatón nyújtózott felé. Leszokott pár éve, de annyi volt a stressz mostanában, hogy egyik nap újra rágyújtott. Nem akart visszaszokni, de így alakult. Nem volt képes elhagyni a kedvenc márkáját. Tartott egy kifejezetten elegáns, luxus doboz dohányt, amolyan látszat cigarettázásokra, amikor megkínálhat belőle másokat, és ő maga is azt szívta. Kelletlenül ugyan, de megtette. Ám amikor nem látta senki, a régit füstölte. Azt az ízt szerette és kész. Ártól függetlenül. Nem alkudott ebben. Elhúzta száját a gondolatra. A cigaretta bezzeg rabul ejtette annyira, hogy megmaradjon a vacak mellett, de semmi más nem volt képes erre. Elindult. Az autó szinte hangtalanul gördült alatta. A motor súgva-búgva simult a csöndbe,
miközben pillanatok alatt sebes száguldás lett az eredmény. Megszorította a kormányt, ahogy a fehér borítékra gondolt. Arra, amit előző nap vitt a postás. Mindene megvan végre.
Mindene. Még több is, ami kellene. Végre. Nincs nélkülözés, sem rakosgatás innen oda onnan ide, hogy mindenre jusson. Telik a gyerekeknek segíteni, sőt már az unokáknak is el van téve jókora összeg. És ott a boríték. Nem akarta kibontani. Egy órája mégis megtette, hátha tévedésről értesítik benne. De nem volt semmi tévedés. Négyes stádium. Inoperábilis. Vehet kezelést igénybe. Vehet bármit pénzen, amit ilyenkor csak lehet. Egészség sajnos nem kapható sehol. Ahogy időt sem tud vásárolni, amit a gyerekeinek adjon. Vagy az unokáknak, akiket valószínűleg már soha nem láthat. Pedig milyen biztonságos lett volna nekik ebben az autóban. Különös fintora ez a sorsnak. Azt hitte, már mindenre telik, már mindent megvehet, ami csak kellhet nekik. És jött ez a boríték, ami feketén-fehéren közölte vele a diagnózist. Előző nap még azon gondolkodott, hogy új konyhabútort rendel és vacillált két szín között. Egy órája csak azon jár az esze, hogyan lehetne még időt nyernie. De a válasz mindig ugyanaz. Mindegy mekkora a vagyonod, pénzen nem vehetsz életet…
- Horváth-Tóth Éva: Életet nem
Tudod a pénz az csak pénz,
vehetsz toronyórát lánccal
időd több mégse lesz,
tiéd lehet a legpuhább párna
selyemágyban szép álmokat
hozzá nem kaphatsz,
szerezhetsz gyógyírt
bajodra, ha vagyonod van
egészséged attól nem lesz,
tiéd lehet a hatalom,
uralkodhatsz mások felett,
a vagyon mellé nem jár
egy morzsa tisztelet sem,
megfizetheted a szeretődet,
vehetsz neki ékszert, s kedvet,
de nincs boltja a szerelemnek,
lakhatsz a legszebb helyen
az otthon melege nem jár
tartozékként vele,
pőrén jöttél e földre,
vissza is csak úgy mehetsz,
a vagyon hamis Mammon
elhiszed, hogy tiéd lehet
minden… de pénzen
nem vehetsz életet.
- Mayer Zsó: Életed
Virágokkal hintett utakon járhatsz
Jólét habjai között libeghetsz
Habos sütemény lehet étked,
Zsebedben rejlő pénzed tisztára
Moshatod, de sohasem feledd,
Ha tested kínzó fájdalmak gyötrik
Ajkad gyötrő kínok közt’ Istenhez
Fohászkodik, ő kebléhez szorít.
Szádban méz, szíved méreggel teli,
Lelked sötétség és gonoszság lepi
Bajban a csillogó gyémánt sem segít,
„Pénzen nem vehetsz életet.”
- Gáthy Emőke: Pénz és élet
Gyártott a szegény közhelyet
Fuldoklunk benne gyermeteg
Húzz ki nyújtsál segédkezet
„ Pénzen nem vehetsz életet „ ?
- Záruba Károly Valér: Reggae
Jól hangzik az utolsó mondat,
ha már biztos halál szorongat.
Ellenkezőt látni jó sokat,
ne rögtön hidd el a valótlant!
Csak egy példát említek neked,
nem kell hozzá nagy emlékezet:
Egy kisfiú születve beteg,
nagyon ritka kórtól szenvedett.
Drága gyógyszert el nem érhetett.
Hát adakozz, mentsünk gyermeket!
Így csak élte végén kesergett
egy jól ismert reggae énekes.
Ezek után hogyan hiheted,
hogy „Pénzen nem vehetsz életet.”?
- Szabó Eszter Helka: Rövid szabadság
Ha megkapod a vágyott munkát,
Észre sem veszed, úgy lesz rabság.
Az egérhez tapadva odafagy kezed.
“Pénzen nem vehetsz életet”.
- Kisznyér Ibolya: Kétkedés
Változik a világ, az ember, az élet,
nemzedékek lánca, hite emel, leránt,
ki hová született szabályozza sorsát,
ha kivétel, mesére fűzi fonalát.
Néha a lélek tévelyeg életében,
hisz “jóból kicsit adnak” bűvöletében,
elfogadja, mást nem tehet, küzd és helytáll,
belül elégedetlen kisszerűséggel.
Az élet nevű játékban konok módon,
pénzt nem gyűjt, csak él nagylelkűen,szabadon,
mégsem tud beállni középszerű sorba,
idősen nincs vagyona, sem tartaléka.
Látja, a pénz szörnyet vagy kiválót kreált,
ám szíve fáj, ha nem adhat kis adományt,
vitatja önmagában rögzült képzetét,
“Pénzen nem vehetsz életet”.
- Gáspár Klára: Átverés
A végével kezdem én elmélkedésemet:
„pénzen nem vehetsz életet”?
Vajon miért,
és kinek találták ki ezt a közhelyet?
Azért, hogy a szegények
egy kicsit reménykedjenek.
Meggyőzzenek téged,
hogy nem boldog a gazdag,
légy elégedett azzal,
mit megteremtettél megadnak.
Tény, hogy az életet szüleidtől kaptad,
ha szerencsés vagy,
egy igaz szerelem gyümölcseként.
Azt is pontosan tudjuk,
hogy a halál előbb-utóbb
mindenkit elér.
E kettő között van az
igazi ÉLET,
ami elgondolkodásra késztet.
Mennyire nem mindegy,
hogy milyen minőségben éled.
Van meleg otthonod,
vagy csak magadat hajszolod?
A betevőre jut elég?
És ha elér a betegség,
megteheted,
hogy kúráld magad,
vagy magadtól már
azt is megtagadtad?
Sorolhatnék ezer dolgot,
melyben a pénz segít, hogy lehess boldog,
vagy ami nem megoldható pénz híján,
amit nem tehetünk meg egyformán.
Ezért utálom én ezt a közhelyet:
„pénzen nem vehetsz életet.”
- Kutasi Horváth Katalin: A tét
Hajszolod a mámort,
míg a gyertya ég.
Pokolban ütsz tábort,
ha lesújt a vég.
Görcsösen szorítod
markodban a lét,
mondd, mire fordítod,
magad vagy a tét!
A távot lefutod,
de pénzen nem vehetsz
– hisz te is tudod,
becsüld meg – életet!
- Dobrosi Andrea: Utolsó mondat
“Pénzen nem vehetsz életet.”
(Bob Marley)
Ma is arra ébredtem fel,
hogy holnap talán nem fogok,
de le se fekszem már talán,
mert minden más lesz, mint szokott.
Ma is arra ébredtem fel?
Olyan egyformák a napok…
Egyszer sikerül, máskor nem,
dörög az ég vagy épp ragyog.
Hogy holnap talán nem fogok
se gyűlölni, se szeretni?
Lehet. Előttem sok titok;
utánam ugrál a semmi,
de le se fekszem már talán –
ki mondhatja meg ezt nekem?
Élek. Ha zsebem rojtos is,
boldogságom még lehet velem!
Mert minden más lesz, mint szokott,
ha tovalesznek lényegek,
jön idő, amikor rájössz:
“Pénzen nem vehetsz életet.”
- Jószay Magdolna: Mikor a pénz már nem számít
Tiéd lehet minden,
mi szem-szájnak vágyálma,
mit meg tudsz fizetni,
nem szorulsz támaszra.
Ha pénzed tengernyi,
bármi előtted áll,
lelki nyugalmad előtt
nem lehet akadály.
Vehetsz házat, kastélyt,
szolgáló népeket,
jachtot, csodaautót,
bármikor szerelmet.
Nem kell mozdítanod
még kisujjadat sem,
bárki házadhoz jön,
s kiszolgál rendesen.
De ha Sors úgy hozza,
romlik az egészséged,
nincs visszaút se már,
nem számít a pénzed…
Felajánlhatod egész vagyonod,
bármit is csinálsz, romlik erőnléted,
egyre inkább világossá válik,
még te sem… “pénzen nem vehetsz életet”.
- Takács László: Van határ
Vehetsz palotát, száz ékes szobával,
szolgák és szeretők bőséges hadával.
Vehetsz karriert mit imád a hatalom,
míg nagy bögyödben gyűlik a vagyon.
Nem számít mily mocskos lesz kezed,
de “Pénzen nem vehetsz életet”