A FANTÁZIÁT BEINDÍTÓ KÉP:
Petres Katalin: Időutazás
Szemembe nevetve
e színekben tobzódó
azték istent idéző
kéklő démoni forma
vissza-visszapenderít
az időn túli korba.
Őssejtjeim átjárja
ismeretlen elődöm
titokzatos balsorsa.
Mintha ehhez hasonlót
többször átéltem volna…
Varga Katalin: Egy kép üzenete
Olyan mások vagyunk mi ketten, mégis egyek. Így egészítjük ki egymást. Az én romantikus lelkem stílusa áll szemben az ő modern, kicsit elvont művészetével.
Közeleg a névnapom. Dugdos valamit a párom előlem. Látom én.
Ujjai festéktől foltosak… Képet készített nekem. Le se tudná tagadni.
Olyan hirtelen a reakcióm, amikor átadja, a szokásos virágcsokor mellett.
– Ez mit ábrázol Kedves? – kérdezem. Persze mindjárt meg is bánom. Látom rajta, nem esett jól a kérdésem.
– Ezen a képen én vagyok. Látod? Ott vannak a kék szemeim, Szívem melege.
Igaz, a kör is kék. Pedig sárgának kellene lennie. Mint a végtelenség, egy karikagyűrű ragyogása. Elkövetkezendő száz évünk, közösen.
Látod a fényt a képen? Érezned kell a szerelmemet, meg a suta leánykérést. Ez nem mi. Ez az én üzenetem Kedvesem- fejezi be, kicsit sután térdel le elém.
Leszel a feleségem?- látom a kisfiús mosolyát a ragyogó kék szemeit.
– Ne haragudj – súgom könnyes szemmel.
– Igen, igen, igen. – Szorítom magamhoz az ő festményét.
Virágomat vízbe teszem. Asztalom főhelyére pedig odakerül ez a kép.
Soha ennél romantikusabb lánykérést.
Kék világítós keretben piros ragyogás, két kék stilizált szem.
Csókunk rajta a pecsét.
Mukli Ágnes: Bűvölj
Bűvölj, bájolj fénykörödben
lélegzetnyi bűvöletben,
tavaszfényű kék azúrban,
fénylő szirmok illatán,
édesedjen minden kétség
pillanatnyi szédületben
édenkertünk hajnalán.
Nézz tisztán a két szemembe,
szakadt inged gyolcs fehér.
Igazlátó varázsgömbünk
csalhatatlan égi fénye,
két szemünknek tüze fénye,
békítő ég reménységén,
mindenséggel összeér.
Kutasi Horváth Katalin: Ellenőrzés
Magától kapcsolódott be a tévé az éjszaka kellős közepén. Ezek szerint már horizontálisan és vertikálisan is uralni akarják tudatomat az idegenek? Egy ijesztő, fura lény néz rám a képernyőről. Pillanatok alatt ezernyi benyomást kelt bennem jelenléte. Ezek a furcsaságok már akkor ott kavarognak érzékeimben félelmetes összevisszaságban, mikor még meg sem szólal ez a galaktikus, embertelenül is emberszerű tudáshalmaz. Egyébként olyan érzést kelt a tudatomban – mely lassabban kezd működésbe lépni, mint azonnal benyomást és tapasztalatokat gyűjtő érzékeim rendszere –, mintha csak ellenőrizni akarna intim szférámban. Megállapításaim, kérdéseim a következők:
1. Idegen bolygóról furakodott közénk, nem lehet nem látni embertelenségét.
2. Szokatlan fényeket sugározva riaszt, minden alkatrésze vibrál, nagyon nyomaszt.
3. Uralni akarja látásom és szívem, fémesen csillámló, karakteres jellem.
4. Fémszálakból horgolt turbán van a fején, kinyilatkoztatja sugárzó értelmét.
5. Buddha-szerű lények szállták meg az agyát, ezek fényessége tölti be homlokát.
6. Bölcselkedő nyugalmat áraszthatna ránk, de nem osztja meg velünk békés szándékát.
7. Gáztűzhely rózsája? Csapágynak golyója? Mi lakozik benne? Biciklinek lánca?
8. Hitet sugározhat, jógi-békességet, barátságot köthet, háborút rendelhet.
9. Rendelkezhetne tán az életünk felett? Lelkünkbe nézhetne? Fene veszedelem!
10. Váll-lapja is csillog, parancsol a szeme, pedig virágot rejt gépi tekintete.
11. Füléből meg mintha méhet eregetne! Fullánkokat ejt el? Vagy mézet csepegtet?
12. Éhező kisgyermek, néger néz belőle? Ufonautát rejt minden egyes része!
13. Jópofa kis játék lehetne felőlem, de a makrokozmosz sűrűsödik benne!
+1 Oly egyedi volnék? Miért kíváncsi rám?Vagy oly általános, hétköznapi példány?
A képernyő már sötét, nem kaphatok válaszokat. Csak egy mondatot hallok:
– Őrizd meg emberséged!
Ez a furcsa alak szólt? Vagy csak kimondtam, amire összeszoruló szívem figyelmeztetett? Biztos csak képzeltem ezt a különös jelenést. Csak az a baj, hogy túlságosan is valóságos, mikor reggel munkába indulva ember formájú, de rideg, idegen lények közt utazom, akik úgy viselkednek, mintha nem is lenne közük ehhez a bolygóhoz, s akik még csak nem is néznek rám okos telefonjuk kijelzőjéről…
Bodó Csiba Gizella: Minden benne van
Az Univerzum minden bolygója,
örvények milliárd sávja,
ha kettévágtam, hatványozottan forgott
körbe ezer formában Kelet-tánca.
Buddha nézése rezzenéstelen
pillangószárnyak koszorújában,
a világ csodás szimmetriája.
Mindent ott láttam benne,
holott csak a darázs szeme bámult
motorom reflektorába.
Gősi Vali: ultramarinban elvész
rám zúdul
ezernyi érzés
megérint tengernyi kékség
vajúdik hosszan a volt-szín
múlt-igét szülnek a kínok
a piroson áttör az ultramarin
igéz a viharos királykék
holtan jön világra az emlék
a némuló világ már kobaltkék
ultramarinban elvész
megcsúfolt reményű
relikviád