- Jószay Magdolna: Zűrzavar a köbön
Átkelne a macska, ha megállna a ladik,
de olyan zűrzavaros e helyzet,
a pókok sem kedvencei, főleg a csíkos,
zavarja a zaj, s a harmonika minek?
Semmi nem úgy történik, ahogy lenni kéne,
a macskát dühíti a harmonika hangja,
a templomablak fénylik, egy jóember gitároz’,
semmi összefüggés, a glóriát pók adja…
Rémisztő egy világ, gondolja a macska,
e káoszban ő már élni sem tudna.
Csend és nyugalom az, amelyekre vágyik,
hiányzik gazdája, meghitt kiskosara…
- Kemény János: Démoni
Démoni
hatás, folt;
darázspók
varázsolt.
Muzsikás
rémálom,
még látom
sétámon.
Valóban
ébredek?
Szép egek
fénylenek.
Meleg lég
visszavár;
friss a táj,
issza már.
Hálózó
látomás,
álcsodás-
bájolás.
Zavara
emléknek,
elképedt
elméknek.
- Keczely Gaby: Zavaros
Harmonika muzsikája
messze hallatszik a vízen.
Úszó templom homályában
csónakok várnak vagy tízen.
A lemenő nap sugara
világítja torz álmukat
a halászó embereknek.
Furcsa lények valójukat
mutogatják fönn a hegyen.
Lent egy mandolinos dalol,
mögötte egy gomba hever,
hol elbújnak a szárnyasok.
Keresztes pókok boldogan
szövik erős hálójukat,
több rovar máris beragad,
várhatják a halálukat.
Fénytelített ez az éjjel,
Hálókban a friss, nagy halak
várakozásteli minden,
halászok hálót váltanak.
Olyan zavaros az egész,
szürreális képek zöme,
felfogni az elme kevés,
valótlanságok özöne.
- Klotz Mária: kép-zavar
a tóparton tangóharmonika hangja töri meg
a csendet,
a távolból hangos fegyverropogás, sikoltás,
rettenet.
fájdalmasan zokog a hangszer kétszólamú
melódiája,
hálójában két rusnya pók szövi a béke-jövőt,
harmóniában.
a groteszk képbe még néhány csónakázó is
beleillik,
menekülteket szállítanak, hosszú csónakjuk
siklik.
van itt minden: tárgy, növény, állat, gitározó
ember,
a fantáziába rontó ágyúzörej zaja halottakat
felver.
a festményen látványos káosz, hatásvadászó
kép-zavar,
absztrakt művészet, nézz és láss bármit, ami
felkavar!
- Horváth-Tóth Éva: Valahol elveszett
Mint holt tűzmadár hull alá
a nap, csak néma loccsanás
parazsa, felszisszen az est
víz tükrén, s kéken incseleg,
pisla kis csillagfényeket
ringat az égbolt odafent,
a hallgatás akár a pók
csendből szövöget lágy hálót,
levelek közt szél barangol,
húrtalan hárfa most a lomb
nem csacsog, gördül a hullám
partig, hátán világosság,
csónakok billegnek lomhán
benne ember-gyolcsok álmán
bűnök foszlanak, s hit dereng,
nem tudják mit keressenek…
Valahol az úton járva
elveszett az Ember, látja,
és nem hiszi a teremtett
világot, s feledi Istent.
- Kisznyér Ibolya: Pók-les
Az időutazó kényelmesen,
lassan, komótosan, néz csendesen,
jövőbe tévedt, már látott furcsát,
hetyke múlt is keresztezte útját.
Ázsiában éltek rég folyókon,
csúcsíves ház nem épült habokon,
talán a program elszabadult,
gótikát vél fenyőfán, elvadult.
Harmonika fák ágán zenélhet,
szebb tán, mit madár énekelhet,
pókhálón szövi át a nap aranyát,
pókok gyűlnek, ijesztik kor jósát.
Néhány ember csónakban, zsámbékon,
többi tűnt, tán part zöldjében oson,
nem sejtet jót az utazó arca,
türkiz látványba szédül, csábítja.
- Gáspár Klára: Értelmetlen
Ámuld, és csodált a technikát!
Nézd a mesterséges intelligenciát!
Minden parancsodat teljesíti,
és hogy miért tegye, azt nem kérdezi.
Nem kérdezi, pókhálóba hogyan
gabalyodott tangóharmónikád,
vagy, hogy miért úszik a folyón a templom,
és a vízen ülve mit lát a macskád?
Nem tudja, hogy miért nőtt ki a póknak még két lába,
talán mert nagyobb zsákmányt vár a hálójába.
A halász hálót nem vet, csak pengeti gitárját,
ezért a pókháló előle elorozza a zsákmányt.
Emberi aggyal felfoghatatlan zűrzavar,
a mesterséges intelligencia nem tudja, mit akar.
Nem kell, hogy értelme legyen a képnek,
az is elég, ha csillognak rajta a fények.