LÁMA
Mayer Zsó: Vágyakozó
Vágyakozva néz a láma,
Inkább kintre vinné lába,
De a gazda keze tartja,
Meg ne szökjön, simogatja.
Mayer Zsó: Szelíd
Jól megnézem, mégsem teve
Hátára így nem ülhetek,
Szelíd lehet ez a láma
Meleg szeme elárulja.
Mayer Zsó: Állatkerti
Állatkerti ez a láma
Drót mögül les a világba,
Játszópajtás kéne néki
Helyette emberek nézik.
Mayer Zsó: Farsangi kívánság
Könyörögve néz a láma,
Menne már a láma bálba,
Táncot járna négy kis lába,
Hadd kopogjon a patája!
Torma Zsuzsanna: Dél-amerikai láma
Dél-Amerika hazája,
Ott született a kis láma,
Nagy a szeme, hegyes füle
És hosszú a szempillája.
Torma Zsuzsanna: Iskoláskorú a láma
Tevefélék családjába
Született meg a kis láma,
Megnőtt éppen akkorára,
Hogy már mehet iskolába.
R Vitál Mária: Ma született láma
Képzeljétek el, hogy mára,
Született egy kicsi láma.
Meglepődött mikor látta,
Ketrec mögé van bezárva?
R Vitál Mária: Csodálkozó láma
Remegett a láma lába,
Ez itt nem az ő hazája!
Kitekint a nagyvilágra,
Inkább lépne zöld fűszálra!
R Vitál Mária: Búslakodó láma
Lám a láma, árva drága.
Búsan gondol családjára.
Hol lehet az ő mamája?
Mi vár reá más karjába?
R Vitál Mária: Szomorkodó láma
Összefutott könnye, nyála,
Láma papa merre jár ma?
Gombszemén most fátyol, pára.
Gondozója úgy sajnálja!
R Vitál Mária: Elfogadó láma
Lám a nyakát átöleli,
a láma sem mond ellent neki.
Ha már nincs itt a családja,
Legyen egy jó barátja!
Hajdu Mária: A láma
Milyen állat a láma?
Füle van és patája.
Van ám neki nadrágja,
vastag, gyapjúkabátja.
Molnár Szilvia: Árván várva
Olyan, mintha árva lenne
a képen a kicsi láma.
Gondozója van most vele,
anyukáját sírva várja.
Molnár Szilvia: Nem fél
Ez a kicsi, szőrmók láma
a simogatást szereti,
nem fél, ember a gazdája,
Perut ő még nem ismeri.
Kondra Katalin: Lámpaláz
Lámpalázas lett a láma
Mert azt mondta a gazdája
Járhatna már iskolába,
De nincs iskolatáskája.
Kondra Katalin: Kicsi láma
Megriadt a kicsi láma
Vigasztalja a gazdája
Tetszetős a mutatványa
Nem baj, ha mindenki látja.
Szabóné H. Anna: Kifutóban
Tágas nekem ez a kifutó,
mégis készül rólam a fotó.
Lámaképem szelíd, s jópofa,
pedig makacsságom jókora…
Szabóné H. Anna: Lámabáj
Bájos vagyok, jól tudom,
szelíd pózom már unom.
Szaladgálnék kedvemre.
Láma lennék evégre…
Szabóné H. Anna: A szerény
Láma vagyok csendes jószág,
szememből is süt a jóság.
Ha engedik, ficánkolok,
ugrándozni vidám dolog.
Szabóné H. Anna: Lámagyerek
Ugrándozó láma vagyok,
ha nem fogsz meg, elsurranok.
Gyorsan kapj hát lencsevégre,
hadd menjek a játszótérre!
Szabóné H. Anna: Sietősen
Lám a láma mily’ kecses,
szőrruhája oly feszes…
Villámfotót szeretne,
s máris tovább szelelne…
Szabóné H. Anna: Panaszosan
Láma vagyok kicsike,
fotózzatok ízibe!
Lábam már máshol járna,
örömtáncot ugrálna…
Szabóné H. Anna: Öntelten
A füleim szőrös nagyok,
de azért édes vagyok.
Lámalábam nyakon fogták,
bájos arcom lefotózták…
Szabóné H. Anna: Elárvultan
Ha tehetném sietnék,
játékosan ugrálnék.
Láma mama dajkálna,
láma mesén altatna…
Szabóné H. Anna: Elkésve
Nézzetek a szemembe!
Nincs a pillám kifestve.
Láma vagyok kicsike,
sietnék a bölcsibe…
Szabóné H. Anna: Vágyódón
Lám a láma hogy pózol,
lába lemarad a fotóról…
Szemén csillan minden bája,
ugorhatnék a legfőbb vágya.
Szabóné H. Anna: Lámpaláz
Szemében még álom bujkál,
fotózzák a kifutónál.
Kicsi láma szíve röppen,
ugribugrin lázba szökken.
Szabóné H. Anna: A szökevény
Rendet tanul a kis láma,
belenéz a kamerába.
Szökni akar a kis huncut,
csapna már egy jó nagy hancúrt…
Hajdu Mária: Lámaruha
Nem fázik a láma talpa,
pedig nincs is cipő rajta.
Sűrű szőrme a bundája,
nézd milyen jól illik rája!
Hajdu Mária: Teve volt a nagypapája?
Háziállat lett a láma
gyönyörű a szempillája.
Hasonlít a rokonára,
teve volt a nagypapája?
Hajdu Mária: Teve, vagy nem teve
Nem teve Ő, hanem láma,
távol él a rokonsága.
Okos szeme csodálkozik,
emberekkel barátkozik.
Golán Angéla Gabriella (Gambia): Láma szépség
Nézd milyen szép ez a láma,
Fekete a szempillája,
s a szőre a fehér csuda,
simogasd meg, igen puha.
Golán Angéla Gabriella (Gambia): Áll a bál
Lám a láma kipróbálja,
hogy fusson a láma bálba,
De a cudar ember bánja,
s bedobja öt a karámba.
Golán Angéla Gabriella (Gambia): Virgonckodó láma
Szaladna a láma máma,
futna láma iskolába,
de az ember útját állja,
kezét teszi a nyakára.
Varga Katalin: Lám a láma
Lám a láma hogyan bújik.
Megvédi most őt a gazdi.
Pihe-puha bundás állat.
Kíséri őt a csodálat.
Szabó Kila Margit: Láma vagyok
Láma vagyok, kecses,
Fehér ruhám prémes.
Fülem hosszú, hegyes,
Fejem kicsi, édes.
Szabó Kila Margit: Hívogató láma
Gyere el az állatkertbe.
Lámát keress a ketrecbe’!
Hozzál sok bokrot, levelet.
Megsimogathatsz engemet.
Szabó Kila Margit: Hódító láma
Nagy a szemem, szempillám.
Hódító a láma ruhám.
Szempillámat rezegtetem.
Nagy szememet rád meresztem.
Szabó Kila Margit: Csökönyös láma
Ha eljössz az állatkertbe,
Lámát kiálts, úgy gyere be.
Megsértődöm, makacs leszek.
Csökönyösen viselkedek.
Szabó Kila Margit: Éhes a láma
A friss füvet szeretem.
Falevél a kedvencem.
Cserjét, bokrot rágcsálom,
Mint a lámák, majszolom.
Szabó Kila Margit: Láma rokonaim
Láma lábam hasonlít a kecskéjére.
A körmöm, patám, lónak jó lenne.
A prémem olyan, mint a juhoké.
Hosszú nyakam olyan, mint a tevéké.
Hanyecz István (shf): Kicsi láma
Aranyos kicsi láma
szaladna a karámba
gazda, nyakát fogva
szoros gúzsba tartja
Hanyecz István (shf): Láma ruha
Kis fehérszőrű láma
selymes suba ruhája
furcsa gallér szabása
puha bársony fogása
Hanyecz István (shf): Láma hazája
Magas plató Andokba
család háziállata a láma
négy országban hazája
prémes szőrme ruhája
Hanyecz István (shf): Kecses láma
Finom a bunda ruhája
fehér szőrme a kabátja
barna kecses fejalakja
hosszú a szemepillája
Hanyecz István (shf): Láma fogás
Az indián gazda
a riadt kis lámát
lába közé fogta
s féken tartotta
Hanyecz István (shf): Láma óvoda
Ne menj el ma
a láma óvodába
pislog is a láma
szép szempillája
Varga Katalin: Bölcs a láma
Bölcs állat a láma, tudod-e?
Gazdihoz bújik, látod-e?
Dél- Amerikában éldegél.
Látod milyen fess legény?
Varga Katalin: Láma Dél-Amerikából
Lámát itthon nem találsz.
Csak ha állatkertben sétálsz.
Rokonai Dél-Amerikában élnek.
Nézzed csak meg róla a képet.
Varga Katalin: Fénykép a lámáról
Ugye milyen szép láma vagyok?
Bundám mindig fényesen ragyog.
Gazdámmal lefotóztak minket.
Megmutatjuk majd mindenkinek.
Szakáli Anna: Teveféle
Páros ujjú patás láma,
tevefélék ős fajtája,
ott él Dél-Amerikában,
vastag teveszőr bundában.
Szakáli Anna: Láma szőre
Láma szőre finom selymes,
gyapjút sző ügyes takács,
kalap készül, meleg kabát,
az embernek kebelbarát.
Szakáli Anna: Milyen vagyok? 1
Hosszú nyaka, rövid farka,
nagy a szeme, szempillája,
hegyes füle, hosszú gyapja,
szelíd jószág ez a láma.
Szakáli Anna: Milyen vagyok? 2*
Szeretem a társaságot,
néha makacs is vagyok,
ha rám jön a csökönyösség,
tapodtat sem mozdulok!
Szakáli Anna: Mit eszik a láma?*
Füvet, zuzmót, kórót rágok,
fogam éles, mint a kés,
szeretem a forrás vizét,
ettől lesz a bundám szép!
(* nem szerepel az állat fajtája – láma – a versben)
Szakáli Anna: Láma boci
Kicsi láma vagyok én még,
futni is alig bírok,
de ha kapok friss tejecskét,
a hegyre felbaktatok.
Mayer Zsó: Álma
Lám a kicsi kölyök láma,
Drótja mögött álldogál ma.
Szívében már ott az álma,
Láma párját megtalálja!
Mentovics Éva: A rokonság
Állítsd fel a családfánkat,
rögtön meg is láthatod,
hogy a teve és a láma
bizony rokon állatok.
Mentovics Éva: A lámaszőr
Tudjátok, a láma szőre
oly értékes, drága kincs,
az abból szőtt kabátoknak
messze földön párja nincs.
Mentovics Éva: A természetes
– Azt mondjátok, hogy a pillám
fehérre van pingálva?
Dehogy festett, így születtem. –
mosolygott a kis láma.
Mentovics Éva: A kíváncsi
Ott, ahol a láma él,
nem hint havat rá a tél.
Jó lenne, ha végre tudnám,
m’ért van ilyen prémes bundám?
Mentovics Éva: Az elegáns
Ilyen selymes, fess ruhába
mentem el a láma-bálba.
Fürkészték is minden léptem,
én voltam csak hófehérben.
Mentovics Éva: Lám, a bunda
Lám csak, bundát hord a láma,
ott, a zoo park oldalába’…
szemérmesen pislog párat:
– Irigylik a szép ruhámat.
Mentovics Éva: A neveletlen
– Ne hidd azt, hogy mafla vagyok,
kioktattak már a nagyok. –
somolyog a lámakölyök.
– Ha felhergelsz, feléd köpök!
Mentovics Éva: A sikkes
– Minálunk, a rokonságban
fehér pilla a divat.
Ilyen sikkes szempillával
csak egy láma kacsinthat.
Mentovics Éva: A családtervező
Tudtátok? A lámalányok
buknak a szép szvetterre.
Ha felnövök (mint apámnak),
hat nejem lesz egyszerre.
Mentovics Éva: A precíz
– Mielőtt még leköpnélek,
hátracsapom fülemet –
vigyorgott a fehér láma -,
a sorrendre ügyelek.
Mentovics Éva: A csalódott
– Túl, az Andok hegyláncain…
oda vágyom – hiába.
– Sose láttam őshazánkat. –
kesergett a kis láma.
Mentovics Éva: A népszerű
Azt mondta a láma-sógor:
– Most már aztán sok a jóból,
olyan vagy te, mint a jó bor,
minden vendég néked hódol.
Mentovics Éva: A kíváncsi
Fess Amál, a láma-dáma
most készül a láma-bálba.
Néha szendén pislog párat:
– Éj csendjében titkok várnak.
Mentovics Éva: A türelmetlen
Nyavalyog a láma egyre:
– M’ért nem megyünk át, a hegyre?
Jöhetne a láma-járat,
rokonaim várva várnak.
Mentovics Éva: De jó lenne!
– De jó lenne – szólt a láma –
ott a hegyek oldalába’
bóklászni a völgyeken,
a napfényes, zöld gyepen!
Mentovics Éva: Az iskolakerülő
Ez a láma kiskorába’
nem járt láma-iskolába,
pedig hogyha kedve lenne,
öröme is telne benne.
Mentovics Éva: Az okos láma
Tudjátok, az okos láma
eljár láma-óvodába.
Megtanulja, mint a többi,
hogy kell fürgén célba köpni.
Mentovics Éva: Etetésre várva
Etetésre vár a láma,
mint a lámák általába’.
Állatkertünk fényes gyepén
ácsorog az éhes legény.
Mentovics Éva: A vagány
– Ahelyett, hogy velem járna,
mással flörtöl – így a láma -,
de itt hagyok csapot-papot,
ilyen fruskát hatot kapok.
Mentovics Éva: A köpködős
– Úgy hiszitek, neveletlen,
akaratos gyerek lettem?
Hogy egy rosszcsont? – szólt a láma.
– Felénk ez a móka járja.
Mentovics Éva: Az ínyenc
– Szeretem a jó kajákat:
füvet, zuzmót, kórókat.
Ezt legeli minden láma…
hol keveset, hol sokat.
Mentovics Éva: Az értékes bunda
Értékes a gúnya rajta,
pedig nem is úgy varratta,
ilyen nő a láma-testre,
ezt viseli reggel-este.
Mentovics Éva: A félős
Szomszédom egy melák teve,
tízszer nagyobb már eleve,
mint én, a kis lámagyerek…
ránézni is alig merek.
Szabó Gitta: Láma-vers
Lám a láma, ma nem megy lámabálba,
Lámanyakát gazda keze lágyan zárja:
– Ne menj sehová kicsi, árva láma,
Jól megleszünk itt, a láma-karámban.
Péter Erika: A szemtelen láma
Teherhordó lett a láma,
hátán lötyög egy nagy málha.
Kötözködött vele Böske,
a láma meg szembeköpte!
A fenti versek itt letölthetők: http://poeta.hu/ingyen/KV02.pdf