SZURIKÁTA
Hanyecz István (shf): Szirti macska
Szurikáta Dél-Afrikába
szőrzete vörösesbarna
hosszú kétszínű a farka
magyarul szirti macska
Hanyecz István (shf): Mindenevők
kolóniában él a szurikáta
csapata mindenevő fajta
földalatti üreg-járatokba
van biztonságos otthona
Hanyecz István (shf): Szolgálatba
két lábon farönkre állva
támaszkodik rá a fakára
les szurikáta szolgálatba
figyeli s kémleli a világot
Hanyecz István (shf): Móka mesterek
csuda jópofa a szurikáta
állatkertek mókás lakója
akad is sűrűn látogatója
ha előbújnak a kifutóba
Hanyecz István (shf): Új sztár
Két lábra állt szurikáta
rönkön támasz a farka
állatkertnek új sztárja
csillog barnás bundája
Hanyecz István (shf): Éberfürge
szürkésfehér hasa alja
éberfürge a szurikáta
földalatti járat lakása
hol magabiztos járása járása
Hanyecz István (shf): Falka őre
ügyeletes szurikáta
őrzi a falka nyugalmát
és ha észlel ellenséget
rögtön riasztja a falkát
Hanyecz István (shf): Kicsik kedvence
kicsik nagyok sztárja
számos állatkertben
igazi valóság showja
amint pózol szurikáta
Molnár Szilvia: A kis őr
Szurikáta, szurikáta,
’mért is maradtál te állva?
Kémleled a terepet,
így véded a telepet?
Molnár Szilvia: Itt pózol
Itt pózol egy szurikáta,
felfigyelt a muzsikára,
fül hegyezve, teste bábban
szobor lehetne egy bálban.
Szabóné H. Anna: Lesben
Az éber kis szurikáta
figyel egy tuskóra állva.
Veszély közeledtét lesi,
míg más az ebédet eszi.
Szabóné H. Anna: Csendesen
Figyelme távolba pásztáz,
szőrös testét jól kihúzza,
szurikáta fülel, vigyáz,
míg párja álmát alussza.
Szabóné H. Anna: Kicsi vagyok
Kicsi vagyok, fatönkre mászok,
hogy nagy legyek, két lábra állok,
a rendre éberen vigyázok,
alhatnak a szurikátalányok.
Szabóné H. Anna: Munkában
Hosszú farkam letámasztom,
két lábon pózol árnyékom,
kicsi fülem jól hegyezem,
szurikáta dolgom végzem…
Szabóné H. Anna: Figyelmesen
Két lábra állva néz mélázva
a kinyújtózott szurikáta.
A pihenőt vigyázza éppen,
még a szempillája sem rebben…
Szabóné H. Anna: Mozdulatlan
Szoborként fülel a vadonban
aprócska, szőrös bundájában,
mely játszik vöröset és barnát…
Pszt! Ne zavard meg a szurikátát!
Szabóné H. Anna: Fatönkön
Nézd! Figyel a kis szurikáta.
Szép egyenesen áll a háta.
Tekintete a távolt járja,
fatönkön áll aprócska bája…
Szabóné H. Anna: Bátor
Nem fél ám az árnyékától,
mozdulatlan tovább pózol
a kis szőrös szurikáta,
míg érte jön a mamája…
Szabóné H. Anna: Őrségben
A többi szurikáta, hogy ehessen,
őrt áll egy feszesen.
Mozdulatlan tűrve a hőséget
nézi a messzeséget…
Szabóné H. Anna: Ábrándozva
Gombszemével csak néz mélán,
napfény csillan hosszú karmán.
Selymes szőre fodrozódik,
szurikátán ábrándozik…
Szabóné H. Anna: Ki vagyok?
Vörös bundán barna foltok,
két lábamon vígan állok.
Némán vigyázok a rendre,
szurikáta testvérekre…
Szabóné H. Anna: Támaszkodva
Hosszú farkam jó támaszom,
felemeli kicsi orrom.
Szurikáta az én nevem,
nézelődni van most kedvem…
Mayer Zsó: Kiváncsi
Kíváncsi állat szurikáta,
óriási barna szemmel,
létráról les a világba?
Vagy kolóniából szökik meg?
Mayer Zsó: Leselkedő
Állatkerti szurikáta
nyújtózkodik, de hiába.
Szökni próbál, leselkedik,
testvérei nem engedik.
Mayer Zsó: Flörtölő
Hosszú állat szurikáta
szép, nagy szeme sötétbarna.
Flörtölne ő kis macival,
tetszik neki már régóta.
Kondra Katalin: Orvosi eset
Szuritól fél szurikáta
Ezért áll mindig két lábra
Lássa jól, ha jön az orvos
Jelezni kell, az a fontos.
Kondra Katalin: Állatkerti eset
Egy napon a szurikáta
A napon hogy sütkérezett,
Körbekémlelt és meglátta
Új lakótársa érkezett.
Varga Katalin: Kis kíváncsi
Két lábra állva kíváncsiskodok.
Egy szemtelen szurikáta vagyok..
Növényeket, gumókat fogyasztok.
Kettő vagy négy kis kölyköt fialok.
Varga Katalin: Ugye milyen szép vagyok?
Harminc centis szurikáta vagyok.
Büszkeségem a húsz centis farok.
Kolóniában, boldogan élek.
Két lábra állok, úgy nézlek téged.
Varga Katalin: Bemutatkozom
Cibetmacskaféle, ez a fajtám.
Namíbia, Fokföld az őshazám.
Nevem szurikáta, ugye látod?
Kíváncsian nézem a világot.
Varga Katalin: Ínyenc vagyok
Bundám barnásszürke, most felállok.
Nagy ínyencként skorpiót fogyasztok.
Kilónyi kis szurikáta vagyok.
Ugye nem baj, ha kíváncsiskodok?
Szabó Kila Margit: A szurikáta
Kicsi fülem,
Hosszú farkam,
Vékony testem,
Szurikáta lettem.
Szabó Kila Margit: Ki vagyok?
Tudjátok-e ki vagyok?
Két lábon járkálok.
Úgy-e te is szeretsz engem?
Szurikáta az én nevem.
Szabó Kila Margit: Dicsekvő
Ilyen édes állat vagyok,
Az emberrel kezet fogok.
Szurikátán vállad fogom,
Szép arccal varázsolok.
Szabó Kila Margit: Hidegben
Nem fázok a hidegben,
Barna bundás a testem.
Alagútban járkálok,
Szurikátán táncolok.
Szabó Kila Margit: Büszke
Selymes a szőröm,
Hosszú a karom,
Gombos a szemem
Szurikáta a nevem.
Szabó Kila Margit: Énekel
Csillog-villog a bundája,
Ilyen szép a szurikáta.
Kíváncsi és leselkedő,
Büszkén járó, éberkedő.
Szabó Gitta: Árnyék
Szurikáta vagyok, és nem medve,
Hogy az árnyékomtól megijedjek!
Bátran, két hátsó lábamra állok, s
Árnyékom, szúrós szemmel mustrálom.
Szabó Gitta: Fotózás
Lásd, híres lettem, mert lefotóztak,
Mozdulatlan álltam, úgy pózoltam.
A fényképész talán varázsló volt,
Mert két szurikáta lett a fotón.
Gősi Vali: Fiú vagy lány?
Délceg ez a szurikáta,
(hogyha fiú, s nem leányka),
ám, ha mégis lányka volna,
talán szőr-szoknyácskát hord’na…
Gősi Vali: A szurikáta randevúja
Ki látott még szurikátát,
ki így fönnhordja az orrát?
Talán bizony randevúra
várja párját tegnap óta?
Viemann László: Kietlen macskája
Manguszta szurikáta Dél-Afrika kietlen macskája
Úgy is hívnak mint emlős rókamanguszta, puszta brigádja.
Megeszem a pókot, mérges skorpiót, egeret meg falom,
Őrt állok amíg bandám vadászik, jelezem, ha veszély jön ott.
Viemann László: Klán őrje
Meddő szurikáta aki a klán kölykeit vigyázza,
Figyelve ül magaslattal amíg őt farka támassza,
Ha bajt nem lát mormol, habár veszélyt érez, „csend” kiáltja,
És a kölyök sereg szalad védett sorrend odújába.
Kovács Anna: Csizmavásár
„Jaj de drága két pár ráma!” – csodálkozik szurikáta.
Csizmák állnak kirakatban, négy mancsára dupla árban.
Gondol egyet szurikáta: feláll hátsó két lábára.
A két lábon egy pár koppan, mert megvette azon nyomban!
Mentovics Éva: Fotózás közben
– Jó lesz? – így a szurikáta.
– Előnyös e póz nekem?
Nem zavaró, hogy a képen
nem látszik a jobb felem?
Mentovics Éva: A festőművésznél
– Meg ne moccanj, szurikáta!
Hú, ez a póz de remek!
Bár nem tudom, olajjal,
vagy akvarellel fesselek?
Mentovics Éva: A fotogén
Jól mutat a szurikáta,
akárhogyan helyezkedik:
fűben fekve, rönkön állva…
ahogy éppen kedve telik.
Mentovics Éva: A körültekintő
Körülnéz a szurikáta,
kémleli a terepet.
– Őrködöm, hogy amíg esztek,
biztonságban legyetek.
Mentovics Éva: Az étkes
Képzeld, a kis szurikáta
a gumókat úgy imádta,
mint medve a lépesmézet,
s így könyörgött: – Négyet kérek!
Mentovics Éva: A gyökérszedés izgalmai
Míg a másik huzigálja,
addig a csöpp szurikáta
két lábra áll, úgy figyel.
Ha sast látna: uzsgyi, el…
Mentovics Éva: Az állatkertben
Aki itt járt, úgyis látta,
milyen is egy szurikáta:
hosszú farka, mókás arca,
és a prém is jól áll rajta.
Mentovics Éva: A kíváncsi látogató
Kíváncsi a duci lányka:
– Mit figyel a szurikáta?
Lehet, hogy az ajtót lesi,
mit hozhatnak vajon neki?
Mentovics Éva: Az illemtudó
Tudjátok, a szurikáta-
illemkódex úgy kívánja,
hogy felmásszam kőre, rögre,
s úgy kémleljek körbe-körbe.
Mentovics Éva: A riadólánc
Tudjátok, a szurikáták
rögtön szólnak egymásnak,
ha egy ádáz ellenséget
a közelben meglátnak.
Mentovics Éva: Az elővigyázatos
Figyeljetek, rönkre állok,
innen messze láthatok,
hiszen a kis szurikáták
óvatos kis állatok.
Mentovics Éva: A szeretni való
A csöppnyi kis szurikátát
a kicsinyek úgy imádják,
mint a havas, hideg telet:
rajong érte minden gyerek.
Mentovics Éva: Egyél csak!
– Egyél! – szólt a szurikáta. –
– Én meg addig figyelek.
Nem jár erre borz, vagy sakál,
csak egy kópé kisgyerek.
Mentovics Éva: Váltásban
Szurikátánk épp az őrszem,
ő vigyáz a csapatra.
Leváltja egy másik társa,
hogyha enni akarna.
Mentovics Éva: A nagyevő
A nagyevő szurikáta
délelőtt már úgy kívánta
a bőséges ebédet…
ám utána lelépett.
Mentovics Éva: Az építész
A fürge kis szurikáták
olyan ügyes állatok,
a föld alatt mancsaikkal
vájják ki a járatot.
Mentovics Éva: Hogyha ás…
Hogyha ás a szurikáta,
karmos mancsa földbe váj.
– Gyorsan, fürgén! – szól a másik.
– Nézd a Napot! Ötre jár.
Mentovics Éva: A szemtanú
A gyanakvó szurikáta
úgy hírlik, hogy futni látta
a szomszédos egeret
(kaját csórt, és elszelelt).
Mentovics Éva: Az ösztönös
Nézd, amott a szurikáta
körbe-körbe nézeget,
s azt súgja az utódjának:
– Tudod kicsim, féltelek.
Mentovics Éva: A rendezett
Jellemző az egész fajra,
hogy a göncét rendben tartja.
Nézd csak, a kis szurikáta
hogy ügyel a „pulcsijára”!
Mentovics Éva: Az iskolakerülő
Háborog a szurikáta:
– Kezdődik a suli már ma.
Nem mondhatom, hogy rég vártam.
Elment rögtön az étvágyam.
Mentovics Éva: Az állatkert bejáratánál
Megnéznéd a szurikátát,
amint éppen lesben áll?
Állj sorba a kassza előtt,
nézd, mindenki jegyre vár!
Mentovics Éva: A szemfüles
Szemfüles a szurikáta,
ágaskodik, úgy vigyázza
a környező terepet,
míg a többi eszeget.
Mentovics Éva: A kötelességtudó
Szurikátaszívem reszket,
de maradok addig veszteg,
míg nejem a répát falja…
fülelnem kell minden zajra.
Mentovics Éva: Buliszezon
Ha meghív a szurikáta
a hétvégi bulijába,
mit is vigyek neki vajon?
Holnap én is meghívhatom?
Mentovics Éva: A kényes
Az ízléses tunikára
oly kényes a szurikáta,
hogy inkább csak lesben várja,
mit ás ki a kedves párja.
Mentovics Éva: A hírvivő
Felkiált a szurikáta:
– Ott lapít egy sunyi, sánta,
vörös szőrű, lompos alak,
túloldalt, a bokrok alatt!
Mentovics Éva: Kedvük szerint
Az egykedvű szurikáták
amikor csak úgy kívánják,
árkot ásnak, földet szórnak,
mit bánják ők, mi lesz holnap?
Mentovics Éva: Az ínyenc fogás
Úgy érzi a szurikáta,
skorpió lesz. Husi várja,
azt fogott a fürge ara.
Jobb az, mint ha füvet falna.
Mentovics Éva: Az etetésnél
A cserfes kis Zsuzsi látta,
hogy az éhes szurikáta
zellerszárból akart hatot,
ámde mégis halat kapott.
Mentovics Éva: Az őrszem
Lesben áll a szurikáta
ágaskodik, úgy figyel…
riasztja a fajtársait,
hogyha netán futni kell.
Szakáli Anna: Szúr a káka, szurikáta
Szúr a káka szurikáta,
jó lesz, ha most nem jársz arra,
inkább állj a dombtetőre,
te leszel a falka őre.
Szakáli Anna: Az őr
Mint a szálfa, oly mereven,
mongúz áll a magaslesen.
Szurikáta másik neve,
nem riasztja a Nap heve.
Szakáli Anna: A család
Egy anyától sokan vannak,
szurikáták, hogy ha baj van,
egymást féltőn vigyázzák,
megosztják a jó zsákmányt.
Szakáli Anna: Éhes szurikáta
Szurikáta éhes volt,
a kamránál őrt állott.
Vigyázott a gumókra,
egy sem maradt, felfalta.
Szakáli Anna: Vadászat
Mezőn szurikáta csapat,
egy közülük őrnek marad.
Két lábra áll úgy leskel,
szurikáta őr figyel.
Szakáli Anna: Kicsi harcos
Bátor harcos szurikáta,
a kígyót is megtámadja.
Ezzel segít az embernek,
hogy a kígyó ne marja meg.
Szakáli Anna: Bátor szurikáta
Farkára feltámaszkodva
őrt áll egy kis szurikáta.
Még pöttömnyi, de már bátor,
dicséretet kap apjától.
Szakáli Anna: Ravasz szurikáta
Hegyes orra egy arasznyi,
ravaszsága meg pont annyi,
szurikáta ellenséget,
csapdába csal sakál népet.
Szakáli Anna: Akkor se
Míg a többi táplálkozik,
egy bátor őr magasba les.
Szurikátát ne egyen sas,
akkor se, ha nagyon éhes.
Szakáli Anna: Ebéd
Hogy ha te már jóllaktál,
kérlek, cseréljünk helyet!
Így beszél a szurikáta,
ha vége az ebédnek.
Szakáli Anna: Odú
Odúban lakik a szurikáta,
megosztja szállását éjszakára,
varacskos disznó a vendége,
s meghívja másnap ebédre.
Szakáli Anna: Őr I.
Őrt állnak a szurikáták,
kémlelik a kék eget,
hangos füttyel jelzik, hogyha
az ellenség közeleg.
Szakáli Anna: Őr II.
Őrt állok a termeszváron,
jó levegő, szép kilátás,
ha sas repül fenn az égen,
füttyöm lesz a vészkiáltás.
Szakáli Anna: Szirti macska
Szirti macska, szurikáta,
hány nevem van még nekem?
Van, hogy mongúznak becéznek,
barna szavanna színem.
Szakáli Anna: Hol élek én?
Dél-Afrika szavannája
szurikáta-otthonom,
a hatalmas pusztaságnak
zegét-zúgát bejárom.
Szakáli Anna: Kóborló szurikáták
Rám vár a nyílt, füves puszta,
hol kedvemre kóborlok,
hogyha éhes népem hada,
szurikáta őrt áll ott.
Szakáli Anna: Bozót alatt
Bozót alatt elhűsölnek,
szurikáta gyerekek,
míg alusznak édes álmot,
őrt állnak a felnőttek.
Szakáli Anna: Kígyó vadász
Kígyót fogok a sziklákon,
ez a finom csemege!
Szurikáta így ad példát,
s bátor lesz a gyereke.
Péter Erika: Sivatagi őrszolgálat
Őrt állnak a szurikáták,
ám a stázsák kicsit kábák,
egymást mindig váltva védik,
aki ásít, lecserélik.
A fenti versek itt letölthetők: http://poeta.hu/ingyen/KV03.pdf