FEKETE HATTYÚ
Black Smile: Induló
Hogy hová indult a szép család?
A Hattyú bálba ugye bár?
Fekete hattyú fekete ruhája,
nincs is szebb a társaságba.
Black Smile: Nyáron
Fekete hattyú családját óvja, védi,
kis gyermekeit a napra tereli.
Hogy a nap sugara melegen simogassa,
Szép tollát a szellő finoman cirógassa.
Black Smile: Kikelet
Itt a tavasz, várva vártuk,
Fekete Hattyú családot is végre látjuk.
A tojásokat Napocska már melengette,
Anyuka meg szépen kiköltötte.
Black Smile: Szórakozó hattyúk
Fekete Hattyú gyönyörű felesége,
van már neki hat kicsinykéje.
Altasd el a kicsiket mama,
és menjünk el a hattyú bálba még ma!
Black Smile: Készülő
Anya szoknyája puha, meleg,
oda bújtak a fekete hattyú gyerekek.
Gyertek gyerekek apához,
anyátok már készül a fodrászhoz!
Varga Katalin: Hattyú hűség
Nincs hűségesebb madár a fekete hattyúnál.
Örök hűséget fogad, ha egyszer párra talál.
Szeretetben nevelik fel fehér fiókáikat.
Együtt úszkálva, így töltik el a napjaikat.
Varga Katalin: Illedelmes fiókák
Fekete hattyú pár kecsesen úszik a vízen.
Mellettük hófehér fiókák, oly illedelmesen.
Papától, mamától, ők most jó modort tanulnak.
Na nagyok lesznek, növesztenek fekete tollat.
Varga Katalin: A büszke szülők
Hófehér tollú, pelyhes, pici hattyúfiókák.
Nézzétek, mennyire figyelik a mamát, papát.
Fekete hattyú lesz belőlük, majd ha felnőnek.
Reménysége, öröme a két büszke szülőnek.
Varga Katalin: A nagy csoda
Hát ez meg hogy lehet, mondjátok el, kérem szépen?
Egy fekete hattyú pár élt nagy szerelemben.
Tojásokból kelt ki a sok kis fehér fióka.
Nézzétek, hogy úszkálnak, ez aztán a csoda.
Kovács Anna: Sakkmatt
Víz tükrében kockás tábla látszik,
Nád tövében hattyúcsapat játszik.
Lépdelnek, majd sakkot, mattot adnak
Feketék a fehér tollúaknak.
Golán Angéla Gabriella (Gambia): Csodálat
A parton fészkelnek a hattyúk.
Őket bámulja hat tyúk,
s gondolja mind magában:
Mit tesznek ezek álruhában?
Szabó Gitta: Fekete hattyú család
Fekete tollú hattyúpár, trombitál a vízpartján,
Sok kicsi, pelyhes fióka, szerteszéjjel szaladgál.
Ha jő a délidő, s a hattyú bébik éhesek,
Hattyú papa ebédre, halat hoz a csőrében.
Mayer Zsó: Kérdés I.
Kicsi hattyú megkérdezi:
Miért vagyok szürke bébi?
Nem leszek szép, ha nagy leszek,
Szépségversenyre hogy’ menjek?
Mayer Zsó: Kérdés II.
Hattyú család tanácskozik,
A túlpartra hogyan úszik?
Papa hátán vigye kicsi fiát?
Mama úszni tanítsa leányát?
Mayer Zsó: Kérdés III.
Hattyú mama fejét töri,
Családját hogyan eteti?
Kenyér darabkát hoz Pisti,
Begyüket jól tele tömik.
Schvalm Rózsa: Hattyúk dala
Fekete hattyú pár vidám dalát
kicsike, pelyhes hattyúk hallgatják.
Hegyezve fülüket alig várják,
hogy a hattyúk dalát megtanulják.
Schvalm Rózsa: Nézd csak ott a szép, zöld fűben
Nézd csak ott a szép, zöld fűben, milyen csodás látvány,
egy fekete hattyúcsalád, kék vizű tó partján.
Hattyú mama hat fiókát, szárnya alá várja,
hattyú papa figyelmesen, vigyáz családjára.
Szabó Kila Margit: Fekete hattyú mama
Fekete a tollam,
Piros a csőröm,
Hat kis hattyúmat
Én féltve őrzöm.
Szabó Kila Margit: Van fekete hattyú is
Minden hattyú fehér,
Büszkesége mit sem ér.
A mi tollunk fekete,
Nem virít a sötétbe.
Szabó Kila Margit: Dicsekvő
Ki látott ilyen szépet?
Piros csőrön szép fehéret?
Trombitálva kiáltok,
Fekete hattyú vagyok.
Szabó Kila Margit: A nevem
Hosszú, kecses a nyakam,
Szénfekete a tollam.
Szép piros csőröm a díszem,
Fekete hattyú a nevem.
Szabó Kila Margit: Úszó
Fekete hattyú úszik,
Kitárja a szárnyait.
Kecses fejét büszkén tartja,
A nádasnak, tónak rabja.
Szabó Kila Margit: Napozó
Napozik a hattyú család,
Ennivalót vajon ki ád?
Hat kis szürke csemete,
Anyja, apja fekete.
Szabó Kila Margit: Halászó
Hosszú nyakam kinyújtom,
Halat, rovart megfogom.
Fekete hattyú jó halász,
Megszerzi a vacsorát.
Gősi Vali: A fekete hattyúk (találós kérdés)
Mintha mesebeli tájról érkeznének éppen:
folyó partján hattyú-család – hat kis csemetével.
Ébennél is feketébb a papa, s mama tolla,
fiacskáik sem fehérek – mi ebben a furcsa?
Szabóné H. Anna: Vízparton
Hattyú papa, hattyú mama
vízparton, a zöld gyepen
kis fiókáit vigyázza,
kik nézelődnek szelíden.
Szabóné H. Anna: Óvón
Feketeszárnyú hattyúpár
óvón figyel a tóparton.
Vigyázzák gyermekeik nyugalmát
a süppedő, smaragdzöld pázsiton.
Szabóné H. Anna: Napozva
Napozik a hattyúcsalád.
Körbe ülik mind a mamát.
A papa is féltőn figyel,
ismerkednek a zöld fűvel.
Szabóné H. Anna: Pihenés közben
Hattyúcsalád pihen kicsit.
Szülők körül pelyhes kicsik.
Vének csőre igen piros.
Fűre lépni másnak tilos.
Szabóné H. Anna: Népes család
Féltő gonddal néz a papa
a sütkérező család köré.
Gyermekeit számlálgatja.
Hat fióka, mind az övé…
Szabóné H. Anna: Békésen
Fénylő, fodros tó partján
feketeszárnyú hattyúpár
hat kicsivel az oldalán
békére, nyugalomra vár.
Szabóné H. Anna: Őrségben
A családja míg szunyókál,
hattyúpapa éberen áll.
Hosszú nyakán piros csőre.
Féltőn figyel kicsinyére…
Szabóné H. Anna: Napfürdőben
Fekete hattyúk pihennek
a vízparti pázsiton.
Meleg napfényben fürdenek
lágy, puha fűszálakon.
Szabóné H. Anna: Vigyázón
Piros csőrű hattyú koma
népes családját vigyázza.
Azt figyeli hosszú nyakkal,
merre jár fiókák hada.
Szabóné H. Anna: Melegségben
Fekete tollú hattyúpár
fiókáit pihenteti.
Fénykarjával a napsugár
őket lágyan melengeti.
Szabóné H. Anna: Félszegen
Hattyúcsalád pihen éppen
meleg parton, vízközelben.
Ha valaki arra menne,
beugranának a vízbe…
Szabóné H. Anna: Strandon
Fodros víznek száraz partján,
a zöld pázsit selyemstrandján
napozik a hattyúcsalád,
ott pihennek néhány órát.
Kondra Katalin: Hattyúfiókák dala
Egyszer én is megnövök
Hogyha jó sokat eszek,
Pelyhes testem tollra vált
Fekete hattyú leszek.
Kondra Katalin: Miért fekete a hattyú?
Ez már nagyon régen történt:
Nekem is nagyapám mondta,
Kéménybe szorult egy hattyú
Így lett fekete a tolla.
Mentovics Éva: Koromszínű tollak
Koromszínű tollak, csuda ékes pompa –
éjfekete hattyúk ballagnak a tóra.
Később, hogyha jobban bizsereg a Nap már,
csapatosan úsznak odalenn, a partnál.
Mentovics Éva: Hattyúfiókák a parton
Fekete hattyú legelész’ a tónál:
– Egyetek zöldet, csuda zsenge, jó már!
(Köpenyük pelyhes, csupa pihe, bársony.)
– Egyetek zöldet, jaj, csak meg ne ártson!
Mentovics Éva: Tóparti séta
Tollakat, pelyhet borzol a szellő,
ott, az a kópé semmirekellő.
Fekete hattyú és a családja
ballag a tónál szép nyarat várva.
Mentovics Éva: Horgászni tanulnak
Bizsereg a lábuk, úszni vágyik.
Itt egy pelyhes hattyú, ott egy másik.
Hogyha a begyük majd halra éhes,
megmutatja csőrük, mire képes.
Mentovics Éva: Hol enni ád a tó
Éjszínű tollak, fenséges pompa –
fekete hattyú ballag a tóra.
Hogyha a víz már újra feléled,
könnyebben lelnek majd hal-ebédet.
Mentovics Éva: A hattyúcsalád
Fekete a hattyú, figyeld csak a tollát,
erős lába szántja majd a patak fodrát.
Pelyhes kis csibéi úszkálják ott körbe,
s nézelődnek csendben lenn, a víztükörbe’.
Mentovics Éva: Úszni tanulnak
Fekete hattyú ballag a tónál,
a sok pelyhes csöppség ide-oda kószál
Tereli a vízbe, és majd ma estig
úszni tanítja nézd, valamennyit!
Mentovics Éva: Éjszínű a tolla
Éjszínű a tolla, piroslik a csőre,
csibéivel ballag ki, a legelőre.
Nézd, a testük pelyhes, sötétlik a csőrük,
de fekete hattyú válik majd belőlük!
Schvalm Rózsa: Hattyúk tavának, zöld füves partján
Hattyúk tavának, zöld füves partján,
hat kicsi hattyú, a fűben ül némán
hattyúszülőknek, fekete tollán,
fényesen csillan, arany napsugár.
Schvalm Rózsa: Kékvizű tó partján
Hat kis pelyhes hattyú alszik, kékvizű tó partján,
fekete hattyú pár őrzi, fiókáik álmát.
Álmukban felnőttek, pelyhecskékből tollat szőttek.
Szárnyaikat kiterjesztve messze elröpültek.
Viemann László: Ámult szerelem
Mozdulatod ámult szerelem szimfónia,
„Pár—biccentés”, s mint úsztatod fiókáidat.
Vonalad udvarló–zenei litánia,
Díszít hattyú jelenléted mocsárt és tavat.
Viemann László: Élet harmóniája
Mutatod az élet harmóniáját nekünk
Hattyú formádnak alkotott kecses váza,
E szépséges csak onnan jöhet, hol Istenünk,
Kétségtelen eredet, mint minden igaza.
Viemann László: Szeretet mozdulat
Ámító szeretet mozdulat, tiszta minta,
És például adat művészet, alkotásra,
Szépségét hattyú madárban is fogalmazta,
Világít éltő jósággal harmóniánkra.
Viemann László: Hattyúk tavában
Ó kecsesség bája, művészet madár pára,
Ámult szép mozdulat, élet harmóniája.
Kereslek vágyva, ihletem minden mocsárban,
Szépséged talán meglelem, hattyúk tavában.
Kovács Anna: Szerepcsere
Tojást költ ól mélyén kendermagos hat tyúk.
Fölöttük szálldosnak fekete-szín hattyúk.
„Bár lennénk szabadok” – gondolja a hat tyúk.
„Ól mélyén pihennénk” – merengnek a hattyúk.
Péter Erika: Atyafiak
Ámuldozik fenn a varjú:
– Lám csak egy fekete hattyú!
Tolla olyan, mint a korom,
de nem hiszem, hogy rokonom!
A fenti versek itt letölthetők: http://poeta.hu/ingyen/KV07.pdf