SZITAKÖTŐ
Kovács Anna: Mi a mestersége?
Kenyérlapát, kemence:
Kenyérsütő kedvence.
Kötőtű meg szitatál:
Szitakötő mást csinál!
Szabóné H. Anna: A vadász
A nap simítja fátyolszárnyát
szivárványos szitakötőnek.
Ő most vadássza vacsoráját,
s örül az ínyenc betevőnek.
Szabóné H. Anna: Szederágon
Szederágon szitakötő.
Teste kecses, szárnya fénylő.
Lakmározni készül éppen
a zöld levél hűvösében.
Szabóné H. Anna: Napsütésben
Csillogó szitakötőszárnyon
táncot jár a napsugár.
Ebédhez készül szederágon,
csak a fő fogásra vár.
Szabóné H. Anna: Marasztaló
Maradj még, szitakötő!
Hadd nézzem selymes fényed,
hol szivárvány szaladgál,
s ringatja pihenésed.
Szabóné H. Anna: Selyem szárnyak
Szitakötő! Négy szárnyad mind egyforma,
mint lenge vitorla pille árboca.
Finom selyemszálon szivárványszövés.
Csillog, vibrál, mint prizmán a fénytörés.
Szabóné H. Anna: Ki vagyok?
Szárnyamon bukfencet vet a szivárvány,
a szemeim kerek nagyok,
ezüstlő vízközelben vár a zsákmány.
Én, a szitakötő vagyok.
Szabóné H. Anna: Táncolj még!
Rezgesd meg lágy szárnyaidat,
járd el szivárvány-táncodat
kecses lábakkal cirpelő,
selyemfényű szitakötő!
Szabóné H. Anna: A fellegekben
Áttetsző kitinfátyolként
feszülnek fénylő szárnyaid,
s a fellegek mesetáján
ringanak színes vágyaid.
Szabóné H. Anna: Mi az ebéd?
Szitakötő mit fogtál ebédre,
lárva az, vagy netán egy legyecske?
Ha jóllaktál táncolj nekem újra,
ne tűnj el a szederágra bújva!
Szabóné H. Anna: Ni csak!
Ni csak! Négy kicsi vitorla,
a szabásuk is egyforma.
Szitakötő repked velük,
szemet vakít csodás fényük.
Szabóné H. Anna: Biztató napsugár
Szitakötő megpihentél?
Szederindán reggeliztél?
A nap villantja szárnyadat,
biztat, hogy járjad táncodat.
Szabóné H. Anna: Nézlek
Ezüstszárnyú szitakötő
szép vagy, víz felett tündöklő.
Selymes fényed vonzza szemem,
tekintetem rád helyezem.
Molnár Szilvia: Simogatás
szitakötő szárnyát tárja:
szárítgatja Nap, csodálja –
mily gyönyörű rajzolata,
mintha rózsaablak volna.
Molnár Szilvia: Kemény kérdés
szitakötő, büszkén állhatsz,
induláskor ám vigyázhatsz;
bárhogy óvod díszeit –
üvegszárnyad elrepít?
Szabó Kila Margit: Szitakötő
Szitakötő lettem,
A vizet szeretem.
Szúnyogot, legyet
Nádasban eszem.
Szabó Kila Margit: Táncoló
Szitakötő táncol,
A szárnya négy fátyol.
Rászállott a virágra.
Csillog, villog a szárnya.
Szabó Kila Margit: Büszke
Legszebb vagyok a világon.
Gyönyörű testem varázsol.
A szőrös szárnyam olyan szép,
Csodálnak szitakötőként.
Szabó Kila Margit: Mi vagyok?
Én a vízben születtem.
Tojásokból kikeltem.
Voltam pete, meg voltam lárva.
Most vagyok, szitakötő lányka.
Szabó Kila Margit: Kecses
Kecses, üvegszínű szárnnyal
A vízben vígan úszkálok.
Szitakötőnek hívnak,
És mesterként táncolok.
Szabó Kila Margit: Bálban
Szitakötő lányka,
Elindult a bálba.
Szitakötő fiút,
A szerelmét várta.
Szabó Kila Margit: Csábítás
A csillogó szárnyát
Szép nagyra kitárta.
Szitakötő lánykát
Azzal csábítgatta.
Szabó Kila Margit: Most alszom
Én a szitakötő vagyok.
A négy üveg szárnyam ragyog.
Most itt alszom a faágon.
Zöld levél őrzi az álmom.
Bodó Csiba Gizella: A szép repülő
Selyem fonál finom szárnya,
kecses Concord szitakötő,
megpihen egy pillanatra s tova röppen,
kezdődik a „szó-szövő”!
Szabó Gitta: Segítség
Fürge szitakötő, repülj hozzánk,
Nagy szükség van rád, itt a konyhán.
Kilukadt a lisztes szitánk,
Mi lenne, ha megjavítanád.
Szabó Gitta: Vegán
Szitakötő tavasszal,
Belakmározott szúnyoggal.
A sok fehérje megülte a gyomrát;
– Lehet, eztán jobb volna vegán?
Szabó Gitta: Szitaszárny
Átlátszó a szitakötő szárnya,
Erek futna benne garmadával.
Ettől lesz mintázata rácsos,
S hasonlít úgy a szitához.
Szabó Gitta: Egyensúly
Szitakötőnek nagy a feje,
S hogy el ne billenjen
Hosszú farkat növesztett.
Egyensúlyát így, meglelte.
Varga Katalin: Karcsú a testem
Gyöngyfényű hártyás szárnyaimon csillog a napfény
Karcsú a testem, vígan röppenek, felkap a szél.
Nevem szitakötő, ugye azt már te is látod?
Elkápráztatom röptémmel az egész világot…
Varga Katalin: Egy villanás
Víz volt bölcsőm, kicsiny lárvaként megszülettem.
Szitakötő vagyok, egy villanás karcsú testem.
Lágy szárnyaimon táncot jár a pajkos napsugár.
Körül ölel a szellő, víg nyári illatár.
Schvalm Rózsa: Szitakötő szárnya csillog
Szitakötő szárnya csillog,
rajt a napfény átragyog.
Mintha üvegből volna,
szivárvány színét játssza.
Schvalm Rózsa: Szitakötő ül az ágon
Szitakötő ül az ágon,
fatörzsön harkály kopácsol.
Mókus kukkant faodvából,
ugyan ki zavar álmomból?
Schvalm Rózsa: Szitakötő szárnya libben
Szitakötő szárnya libben
árnyas fa ágán megpihen.
Egy légy éppen arra téved,
máris bekapja röptében.
Golán Angéla Gabriella (Gambia): Szépség I.
Erre libben arra lebben
senki nem repülhet szebben.
Szitakötő színes szárnya
felcsillan a napsugárba.
Golán Angéla Gabriella (Gambia): Szépség II.
Folyó felett, patak mellett
szitakötő szelet kerget.
Zöld kék lila szárnya színe
tova libben egyszeribe
Mayer Zsó: Versenyző
Színes szárnyú szitakötő,
ágról-ágra repülő,
szivárvánnyal versenyre kel,
színes csíkot nem éri el.
Mentovics Éva: Este, a tóparton
Nézd, amott a tó felett szitakötőnk hogy lebeg!
Rezegtetve fátyolát repked sáson, nádon át,
majd megpihen ott, ahol esti tücsöknóta szól,
ha meglepte ott az éj, s ráragyog a holdkaréj.
Mentovics Éva: A szitakötők dala
Szitakötő-vándor, megpihenhetsz bárhol;
téged vár a fűzek fátyla, hol a szél a lombot járja,
s nézd a partra hajló nád néked kínál lakomát!
Jöjj, a kék tó peremén ringatózzunk te, meg én!
Mentovics Éva: Szitakötő-fátyol
Lenge szárnyad ó, mily szép szitakötő-fátyol.
Szivárványszínt sző a fény, amíg rajta táncol.
Megcsodálja, pajkosan átbucskázik rajta,
s hírét viszi messzire – át, a másik partra.
Mentovics Éva: Szállj velem!
– Mi legyen a lakoma, szitakötő-vacsora?
– Gyere pajtás, szállj velem, nézd, amott, az ághegyen
vár az ízes, jó falat, ha nem eszed, ottmarad.
Kapjuk hát el reptében, légy mára a vendégem!
Mentovics Éva: A pompás ragadozó
Szitakötőnk csipkeszárnyán átragyog a napsugár,
s megcsodálja csalfa röptét mindig, hogyha arra jár.
Lenge éke úri pompa, mint a gyémánt, úgy ragyog,
ám ha éhes, néhány fontos illemszabályt sutba dob.
Mentovics Éva: Szitakötő-legényke
Szitakötő-legényke
dongót fogott ebédre.
Ragyog a Nap felette,
nézd már majdnem megette!
Mentovics Éva: Szitakötő-leányka
Szitakötő-leányka
a harmatot lerázta,
tovalibbent, s nézd amott
böngészi az étlapot!
Kondra Katalin: Mire jó?
Mire jó a szitakötő?
Ne hidd azt, hogy szitát köt ő!
Fátyolszárnnyal boldogan él
S nem bánja, ha fúja a szél.
Kondra Katalin: Ha jön a nyár
Víz fölött száll, szitakötő
Nem madár, de nem bánja ő.
Szárnyán táncol a napsugár
Örömében, ha jön a nyár.
Mentovics Éva: A tréfás névadó
Szitakötő, szitakötő, honnan jött a te neved?
Ily törékeny végtagokkal szitát kötni nem lehet.
Nem lehet más, csak egy móka, kópé csínytett az egész.
Ki e nevet megálmodta, elképzelni nem nehéz.
Mentovics Éva: Szeretnétek megcsodálni?
Nem követi a divatot, olyan, mint egy dáma,
aki folyton tündökölne, csipkegöncben járna.
Nézzétek, a nádas felett szitakötő lebben!
Szeretnétek megcsodálni? Maradjatok csendben!
Viemann László: Szitakötő
Mint sárkánya a rovaroknak száll,
Ijesztőn züm-züm, hol halász horgász;
Csábítón, ebből jó csali lenne!
Ő szitakötőt nagy halért vetne!
Viemann László: Rovar sebesség
A szitakötő rovar–sebesség!
Nálánál gyorsabbat ne keressél;
Szunyog, ebihal, bogár, mit vadász,
Mindegy, ha úszik vagy éppen az száll.
Viemann László: Pompáz
A repülés mestere mert a szárnya
Testéhez merőlegesen eláll
S csillogó üveges színekbe száll.
Ha pihen is szitakötő pompáz.
A fenti versek itt letölthetők: http://poeta.hu/ingyen/KV11.pdf