ELEFÁNT
Golán Angéla Gabriella (Gambia): Elefántologia I
Elefántnak hosszú orra
farönköket evvel tolja,
s ha a munkájának vége,
fejest ugorhat a mélybe.
Golán Angéla Gabriella (Gambia): Elefántologia II
Az elefánt olyan állat,
melyet Afrikában láthat
papa, mama és a gyerek,
de én oda sosem megyek.
Golán Angéla Gabriella (Gambia): Elefántologia III
Az elefánt tipeg topog,
foga alatt a fű ropog.
Ha rátalál egy banánra
fű helyet inkább azt rágja!
Golán Angéla Gabriella (Gambia): Elefántologia IV
Az elefánt szürke állat,
de egeret ki nem állhat.
Megijed, ha felé szalad,
nahát, erre nincsen szavad?
Mayer Zsó: Elefánt a porcelánboltban
Elefánt mama és fia bandukol az úton,
Porcelánboltba igyekeznek nagyon.
Kopognak, de bentről választ nem kapnak,
Belépnek, s minden csecsebecsét lesodornak.
Varga Katalin: Neked trombitálunk
Lapát a fülem és hosszú ormányom van.
Elefánt vagyok, ismernek engem sokan.
Látod ugye,mamámmal együtt sétálunk?
Üdvözlünk téged és vígan trombitálunk
Varga Katalin: Kíváncsi Fáncsi
Ballag Kíváncsi Fáncsi mamája után.
Anyja így oktatja, ne maradjon bután.
Mi elefántok vagyunk, jegyezd meg fiam.
Ormányunkra büszkék vagyunk, mindannyian.
Varga Katalin: Trombi
Trombi az elefánt a cirkuszba ballag.
Csak szépen, komótosan, ők nem rohannak.
Ma ők lesznek az elsők, milyen izgalmas.
Ketten, a mamával, nem lesz ám unalmas.
Szabó Gitta: Ormány
Kis elefánt, nagy elefánt, egymás után lépkednek,
Nagy elefánt azt tanítja, ormányuk a földre, hogyan érjen le.
Ám a kis elefánt inkább játszik, ormányát a szájába veszi;
– Könnyű neked mami, az én ormányom még olyan kicsi!
Gősi Vali: Elefántkönnyek
Szomorú a kiselefánt:
unalmas a séta.
Anyja után ballag búsan,
ormányát lógatva.
Gősi Vali: Rabságban
Állatkertben raboskodunk
elefánt-mamámmal.
Vidámabb a cirkuszban,
ám legjobb Afrikában.
Gősi Vali: Földig érő ormány
Állatkerti rács mögött
két elefánt sétál.
Különös, hogy földig ér
kicsi és nagy ormány…
Gősi Vali: Hol született az elefánt?
Azt mondják, a kiselefánt
néha feledékeny.
Emlékszik-e, hol született,
s vajon melyik évben?
Mentovics Éva: A fürdőző elefánt
Nézd a szürke elefántot, csupa por a háta!
Azért vesszük a fajtáját régtől csodaszámba,
mert ha netán kedve szottyan, leballag a tóra…
úgy működik az ormánya, mint egy zuhanyrózsa.
Mentovics Éva: Bemutatom az elefántot
Rajzoljuk egy elefántot! Ez lesz itt a feje, látod?
Zömök teste, vaskos lába, vékony farka nagy ormánya…
se nem karcsú, se nem kecses, ám haragja rettenetes;
ha valaki felbosszantja, akár át is gázol rajta.
Szabóné H. Anna: Hívogatón
– Gyere, Fáni mögöttem,
lassítom a lépésem.
Tipegjünk a hűvösre,
egy elefántfürdőre!
Szabóné H. Anna: Biztatóan
– Dugd elő az ormányodat,
azzal keresd a csemegét! –
Így oktatja az elefánt
a kicsi suta csemetét.
Szabóné H. Anna: Elefántdal
– Bőrnadrágunk igen ráncos,
házunk fala csupa rácsos.
Nagyon hamar körbejárjuk,
hiszen elefántok vagyunk.
Szabóné H. Anna: Elálmosodva
– Hol egy fürdő, merre menjünk?
Naptól álmos már a szemünk.
Elefántzuhany volna jó,
friss, hűs szellővel ringató.
Szabóné H. Anna: Fáradtan
– Pihenjünk meg, elfáradtam,
elefántlábam nem bírja már.
A koromhoz jól haladtam,
hisz előttünk a zöld határ.
Szabóné H. Anna: Bemutatkozás
– Elefántmama a nevem,
bemutatom a kicsinyem.
Neki is van két nagy füle,
és fő kedvence a füge.
Szabóné H. Anna: Éhesen
– Uzsgyi, nosza, rajta hát,
kérjük el a vacsorát.
Üres elefántbendőm
gyümölcsökkel megtömöm.
Szabóné H. Anna: Jókedvűen
– Gyere, Fáni, szaporán,
napozunk kicsit a mohán.
Elefántnak nincs más dolga,
ha jól tele a pocakja.
Szabóné H. Anna: Ki vagyok?
– Fülem legyez, mint a pálma,
szelet libbent napsugárra.
Kicsi elefántborjam
jön mögöttem libasorban.
Kovács Anna: Gördeszka
Kis elefánt Afrikába’
Rápattant egy gördeszkára.
Sose űzött ilyen sportot,
Elreccsentett ágat, bokrot.
Kovács Anna: Hinta
Leszakadt a piros hinta,
Siratja a kicsi Kinga.
Az okozta problémáját:
Hintáztatta elefántját.
Szabó Kila Margit: Nevem
Én vagyok az elefánt.
Nagy a testem, fülem lapát.
Ormányommal prüszkölök,
Trombitálok, fröcskölök.
Szabó Kila Margit: Cammogva
Cammogva lépked
az elefántmama.
Utána lassan
ballag a kisfia.
Szabó Kila Margit: Ormányát nyújtja
Hosszú ormányát
kinyújtja a mama,
Utána nyújtja
az elefánt fia.
Szabó Kila Margit: Szeretem
Szeretem a sárgarépát,
A zellert, a füvet, céklát.
Kis elefánt meg a banánt,
Főtt rizst, és a kukoricát.
Szabó Kila Margit: Ebédelünk
Gyere gyorsan, ne lomhán,
gyümölcsöt eszünk szaporán.
Ha sétálunk, füvet, mohát,
nem éhezhet az elefánt.
Szabó Kila Margit: Dicsekvő
Én vagyok a legnehezebb,
Én vagyok a legerősebb,
Legnagyobb ormányos állat.
Az elefántok csodásak!
Kondra Katalin: Csodaállat
Csodaállat az elefánt
Nagyra nőtt az orra,
Keze helyett is használja
S az a locsolója.
Kondra Katalin: Ormányos
Eliza az elefánt
Orrfújáskor trombitált
Nem tehetett róla
Ormány az ő orra.
Kondra Katalin: A legszebb
Szeretem az elefántom,
Legszebb állat a világon
Nincsen nála nagyobb fajta,
Csak a farka kurta rajta.
Soósné Farkas Zsuzsanna: Szomjas elefántok
Két elefánt gyalogol,
megszomjaztak útjukon.
Ballagnak egymás után,
ormányukat lógatják.
Soósné Farkas Zsuzsanna: Szépek és okosok
Megy-mendegél két elefánt,
lábuk teszik egymás után.
Látod milyen szép állatok?
Nem csak szépek, de okosok!
Soósné Farkas Zsuzsanna: Ha felnövök…
Még kicsike vagyok, de füleim nagyok,
hosszú ormányomra nagyon büszke vagyok!
Hogyha majd felnövök, nagyobb leszek nálad,
én leszek a világ legszebb elefántja!
Soósné Farkas Zsuzsanna: Pórul járt vadászok
Orrvadászok lesben állnak
elefántokra vadásznak.
De ma nincsen szerencséjük,
fák között a zsákmány eltűnt.
Mentovics Éva: Fontos információk az elefántról
Tudtátok? A nagy fülemmel fáradt testem legyezem,
az esztelen futkározás bizony nem a kenyerem.
Sose láttál elefántot, amint éppen ebédel?
Ormányával tömi magát, bizony nem a „kezével”.
Mentovics Éva: A pajkos elefánt
Töhötöm, a kis elefánt jókedvűen szaladgál,
s megpihen az erdő mélyén csordogáló pataknál.
Vizet szív az ormányába, önfeledten fröcsköl szét
bevizezve egy bennszülött tiritarka köntösét.
Mentovics Éva: A szomorú elefánt
„Pityereg a kis elefánt,
trombitált már eleget,
elpilledt, mert nem bírja az
afrikai meleget…”
Kamarás Klára: Az elefánt bébi
Náthás lett a kiselefánt.
Így sírt: nem értem, hogy mi bánt…
Gyere anyu, nem bánom,
töröld meg az ormányom!
A fenti versek itt letölthetők: http://poeta.hu/ingyen/KV12.pdf