FEKETE RIGÓ
Mentovics Éva: Rigócsalogató
Szállj csak erre, kis rigó, van itt dió millió!
Megosztanám teveled, persze, csak ha szereted.
Ott csücsül a házába’, az ajtaja rázárva.
Kopogtass az ablakán, kikandikál majd talán!
Mentovics Éva: A cseresznye-csipegető
Lám, a rigónk fekete, s csőrében a csemege
úgy piroslik, úgy ragyog! Kedveli, hisz tudhatod.
Érett meggy, vagy cseresznye… ezzel tömi degeszre
nyaranta a csepp begyét. Csuda ízes eleség!
Mentovics Éva: A kis rigó dala
– Friss cseresznyét csípni jó – dalolja a kis rigó. -,
meg meggyet, meg diót is! Megennék egy kilót is,
ám a testem aprócska. Nem vágyódom magokra,
de szúnyogot, pókokat eszem bizony jó sokat.
Mentovics Éva: A kevély rigó
– Mi lehet az étlapon e májusi szép napon? –
keresgélt a kis rigó. – Szúnyogokat csípni jó,
gilisztákat, lárvákat, s hiába is ágálnak,
ők lesznek az ebédem. – szökkent arrébb kevélyen.
Mentovics Éva: A téli rigó
Decemberi hó alatt jól jönne pár jó falat,
ám a tél biz’ cudar ám, elbújtatja tucatszám
a lárvát, a kukacot. Ha éhezem, kutatok,
rigómódra keresek, fürkészem a kerteket.
Varga Katalin: Kedvencem a cserebogár
Kedvencem a cserebogár, hajnalban énekelek.
Fekete rigó vagyok, tudja is ezt minden gyerek.
Dalommal páromat, s az embereket varázsolom.
Pöttyös fiókáinkat az én párommal gondozom.
Varga Katalin: Hajnalban dalolok
Tollam fényes, fekete.
Csőröm sárga, tudod-e?
Már hajnalban dalolok.
Fekete rigó vagyok.
Varga Katalin: Fiókákra vigyázunk
Ugye milyen szép vagyok, tollam a fényben ragyog.
Csőröm piros, mert fekete rigó fiú vagyok.
Párom tolla szürkésbarna, kicsiny csőre sárga.
Együtt vigyázunk majd a sok pöttyös fiókára.
Varga Katalin: Esővízben pancsolok
Nincs is szebb egy rigó énekénél.
Ugye, te mindig erre ébrednél?
Esővízben vidáman pancsolok.
Tudjátok, fekete rigó vagyok.
Szabóné H. Anna: Lenézően
– Fekete rigó vagyok, énekes.
Magasba nézelődni érdekes.
Érett gyümölcs után kutat szemem,
ha találok, sorban megízlelem.
Szabóné H. Anna: Fekete rigó
– Lábam barna, csőröm sárga,
tollam és szemem fekete.
Rigóénekem megjárja.
Ingyen harsan szép koncertje.
Szabóné H. Anna: Keresgélek
– Éhes vagyok, szertenézek.
Keresem, hogy hol bujkálhat
fekete rigónak étek,
hol lelek cserebogarat.
Szabóné H. Anna: Lesben
Merre érhet mindenféle jó?
Azt lesi a fekete rigó.
Merre repül szúnyog és bogár?
Fa tetején fürgén lesben vár.
Szabóné H. Anna: Csodálkozva
Sehol egy árva lárva?
Egészség bújt a fába? –
Néz a fekete rigó.
Hiszen enni volna jó.
Szabóné H. Anna: Kérőn
– Jobbra, balra figyelek.
Éhes vagyok, emberek!
Ebédelni volna jó –
szól a fekete rigó.
Szabóné H. Anna: Bőségben
– Most találok eleget,
de itt töltöm a telet.
Szánjatok majd meg engem,
feketerigó-létem.
Szabóné H. Anna: Gyümölcsösben
– Egy kicsikét megpihenek,
míg jó falatra nem lelek.
Fekete rigó fő étke
az érett gyümölcs ebédre.
Szabóné H. Anna: Ki vagyok?
– Tollam színe nevem adta,
rigólétem ismert fajta.
Énekemet hallgatni jó.
Mondd hát ki: fekete rigó.
Szabóné H. Anna: Tétován
– Merre menjek, merre szálljak,
hogy bogarat vacsorázzak?
Begyem üres, hangom korgó,
éhes a fekete rigó.
Szabóné H. Anna: Lazán
– Ágról ágra, fáról fára repülök,
közben víg rigótrillákat fütyülök.
Szép is ez a feketerigó-élet.
Megkóstolok mindent, ami már érett.
Szabóné H. Anna: Városi rigó
Városon is akad alma,
meg bogarak sokadalma.
Fekete rigó szereti,
ha begyét tele tömheti.
Szakáli Anna: Rigófütty
Feketerigó az ágon,
nótás kedvű kis barátom.
Vidám füttye ébresztget,
köszönti a jó reggelt!
Szakáli Anna: Vidám éneke
Várom a Napot, hogy felkeljen,
várom a rigót, énekeljen.
Szorgos kis madár, ápol kertet,
vidám éneke megnevettet.
Szakáli Anna: Hajnali énekes
Fenn a tető csúcsán,
égre kiált bátran,
feketerigó-lány
víg éneke harsan.
Szakáli Anna: Macskától sem riad
Macskától sem riad, ha a fiát védi,
csirregő hangjával a rablót elűzi.
Jaj, lesz neked kormos, csíp a rigó csőre!
Fészket kifosztani, hogy lehetsz ily dőre?
Kovács Anna: Korán reggel ritkán rikkant…
Hajnal dere közt az ágon
Feketéllik dalos rigó.
Rikkantson vagy tovaszálljon?
„Korán van még, nincs mogyoró.”
Schvalm Rózsa: Meggyógyítom törött szárnyad
Egy feketerigó, pottyant le a földre,
törött szárnya szegényt, nem bírta repülve.
Ne félj tőlem, ó te szegény kis madárka,
meggyógyítlak, s repülhetsz, máris vidáman.
Schvalm Rózsa: Van nekem egy segítségem
Kiskertemben van nekem egy segítségem,
valaki ott szorgoskodik, lám serényen!
Óvatosan közelítem, hogy ne féljen,
Egy feketerigó, borsót gyomlál szépen.
Szabó Kila Margit: Feketerigó
Feketerigó a nevem.
Fekete tollal,
sárga csőrrel,
és barna lábbal születtem.
Szabó Kila Margit: Ki vagyok?
Én vagyok a feketerigó,
A rokonom a sárgarigó.
Fekete a szemem és a tollam,
Sárga csőrömmel szúnyogot fogtam.
Szabó Kila Margit: Szeretem
Szeretem a cseresznyét, az almát,
Mindenféle cserebogár-fajtát.
Felrepülők a fatetejére,
Feketerigó társam fészkére.
Szabó Kila Margit: Éhes fiókák
Feketerigó kicsinyek!
Kis fiókák, ti éhesek!
Hoztam nektek finom étket.
Vacsorára hernyót esztek.
Mentovics Éva: Mifelénk is gyertek!
Feketerigóktól hangosak a kertek.
Szálljatok csak bátran, mifelénk is gyertek!
Dalotokat hallva vidám kedvem támad,
ha éheztek, étket majd a szederfám ad.
Mentovics Éva: A vidám rigó
Feketerigó szökdécsel a fa alatt.
Láttatok-e már ilyen vidám madarat?
Hogyha jóllakott, felreppen a faágra,
táncot rop a szél messze szálló dalára.
Mentovics Éva: Rigónóta
Feketerigó szól, felharsan az ének.
Gyertek ki a rétre fiatalok, vének!
Aranylik a pitypang, vége van a télnek,
a friss tavasz jöttét dallal köszöntsétek!
Mentovics Éva: Kánonban
Feketerigó fütyörész a fán,
elámul a szél dala hallatán.
Ő is dalba kezd – énekelni jó -,
víg kánont dalol szél és a rigó.
Mentovics Éva: Esővízből inni jó!
– Esővízből inni jó! –
dalolja a kis rigó.
De ma lédús szedret ettem,
nem szomjazom egy cseppet sem.
Mentovics Éva: Száll a dala: trillió!
Halld a nótát, Ildikó, mit dalol a kis rigó!?
Szőlőlugas szegletén trillázik e csepp legény:
– Nézd a tőkét, mily remek; érleli a kincseket,
és a fákon szép dió! Trillió, itt élni jó!
Mentovics Éva: Kertek alján
Kertek alján szedret ettem, ribizliből szemezgettem.
Ízlelgettem a szemeket; ez is, az is jaj, de remek!
Rám füttyentett egy kis rigó: – Szőlő is van – egymillió!
Éretlen még, ne szedjed le, édesebb lesz szeptemberre.
Szakáli Anna: Tövisbástya
Hajlik a rózsa, tövise bástya,
bokor tövében rigófióka
bújik fészkébe, lapul az árva,
gonosz ellenség meg ne találja.
Szakáli Anna: A rigó és a rózsa
Foltos kandúr jót lakomázna,
bokor aljába, ha tudna, bújna.
Akad az ágba, tövise vágja,
feketerigót védi a rózsa.
Szakáli Anna: Vigyáz a rigó
Falánk hernyó levelet rág,
feketerigó csőrével odavág.
Hernyó leszédül, pottyan a porba,
örökre elmegy mohó étvágya.
Szakáli Anna: Sohasem bántanám
Élelmet ad a kert, erdő, mező és rét,
rigók pusztítják minden kártevőjét.
Jó tett helyébe, jót vár a jóság,
Sohasem bántanám a madárfiókát.
Kondra Katalin: Énekes
Rigó vagyok fekete,
Mért szeretnek, tudod-e?
Mert a hangom dallamos,
És a csőröm aranyos.
Kondra Katalin: Rigó Jancsi
Rigó Jancsi mamája
Leszállott egy faágra,
Szegényt majdnem elkapta
A szomszédom macskája.
A fenti versek itt letölthetők: http://poeta.hu/ingyen/KV15.pdf