Képversikék 16.

KECSKE

Kamarás Klára: Kecske és gidája

Kora reggel, délben,  este,
mindig finom a tejecske.
Kecskemama nekilát,
megszoptatja a gidát.

Kamarás Klára: Hívogató

Kecskemama azt mekegi,
kicsi gidám gyere ide!
Tele van a tőgyem tejjel,
finom lesz az reggelire.

Keszy-Harmath Dániel: Kecsketej

Kecskelányka tejet adott,
volt is buli emiatt ott.
Első tejért büszke mama,
meg az egész família.

Keszy-Harmath Dániel: Kecskedal

Énekelni ő nem tudott,
Kecske Marci csak tátogott,
mekegés az ő kenyere,
a kis hangja így lesz zene.

Gősi Vali: A mohó kecskegida

Ez a kicsi kecskegyerek,
lehajolva ivott tejet.
Mohó volt, hát orra esett.
Éhes maradtam! – mekegett. 

Kovács Anna: Kecskepecsenye

Megkóstolta eledelét: megnézte, hogy recseg-e.
Nyár elején finom falat a sikamlós kecsege.
Ő nem medve, nem szerette, csalódott a kis kecske.
Almát eszik káposztával; nem ízlik a pecsenye.

Szabóné H. Anna: Egyél!

– Gyere, kecskegyerekecske,
itt vár a finom tejecske!
Ettől leszel szép és erős,
ugribugri és mekegős.

Szabóné H. Anna: A telhetetlen

– Tán a gyomrod feneketlen?
Nem vagy túl telhetetlen?
Kecsketejem elapad,
vacsorára mi marad?

Szabóné H. Anna: Találd ki!

Szakálla van, mégis mama,
alatta térdel gida fia.
Láttál-e tarka kis kecskét,
amint issza a tejecskét?

Szabóné H. Anna: Türelmetlen kecske mama

– Elég legyen, kecske Elek,
többet ma már nem tejelek!
Megittad bőven a részed,
a friss füvet legelgessed!

Szabóné H. Anna: Mama ölén

– Letérdelek, olyan finom.
Állj még kérlek, hagyj még innom!
Mit énekelsz kecske mama?
Kedves hangod elringatna?

Szabóné H. Anna: Mehetsz játszani

– Éhes most már nem lehetsz,
így játszani elmehetsz!
Kóstold meg a friss szénát,
járd el a kecskék táncát!

Szabóné H. Anna: Van tej bőven

– Ó, te csacsi kis kecske,
nem fogy el a tejecske.
Marad bőven reggelre.
Ihatsz mindig kedvedre.

Szabóné H. Anna: Menjünk enni!

– Már nem tudok tejelni,
indulnom kell legelni.
Gyere, Bence ugrálni,
kecsketáncot eljárni!

Szabóné H. Anna: Énekelj!

– Énekelj még kecske mama!
Szép, nyugtató a dallama.
Finom tejet ebédelek,
jóllakottan elpihenek.

Szabóné H. Anna: Kiéhezve

– Kiéheztél kicsi kecském?
Vár téged a tejecském.
Ne túl mohon szopjál, kérlek!
Idő kell, hogy feleszméljek…

Szabóné H. Anna: Elég

– Na jól van, te kis mohó.
Ma már ettél eleget.
Vár a hűvös istálló,
hajtsd le kecskefejedet!

Szabóné H. Anna: Eltévedtél?

– Az én szőröm fekete.
Kinek vagy a gyereke?
Adok tejet te kis kecske,
hisz nagyon ki vagy éhezve.

 Kondra Katalin: Mi az?

Szarva van, de nem bakkecske,
tarka gidáját mekegve
noszogatja, s mondja egyre:
menjünk inkább fel a hegyre.

Kondra Katalin: Kecskebeszéd

Dadog szegény Mekk Elek,
ő így mondja: mekegek,
mert a kecske így beszél
s nem úgy, mint az Elemér.

Varga Katalin: Kecske rímek

Kicsike, cserfeske, kecske gyerekecske.
Rímeket mekeg, meg erre van most kedve.
Tudjátok-e, hogy mindenevő őkelme?
Megfejed, s jön a finom kecske tejecske.

 Varga Katalin: Mekk Elek

Mekk Elek egy nagy tévésztár hírében állt.
Rémes ám az, hogy miket összeeszkábált.
Ezermester kecske, aki mégis kontár?
Fő az önbizalom, erre nem gondoltál?

Varga Katalin: Ne rángasd a szakállam

Le ne hajolj, vigyázz, mert megbök a kecske.
Ha nem vagy óvatos, lekerülsz a földre.
Szakállát se rángasd, erre nagyon kényes.
Tudtad, hogy a teje nagyon egészséges?

Varga Katalin: Finom tejet adok

Csuda kecske vagyok, van szakállam, szarvam.
Mekegni kecske mamától így tanultam.
Ha nagy leszek, kecske-rímeket faragok.
Megfejsz engem, s neked finom tejet adok.

Kovács Anna: „Ha férjem lenne”

A pajtában élt egy kecske,
Nem volt férje, még menyecske.
„Az én uram jókat enne,
Répát főznék” – ezt mekegte.

Kovács Anna: Szántóföldön

Szántóföldön növekedett egy káposzta,
Leveleit a természet megfoltozta.
Arra járt a kicsi kecske éhgyomorra.
A zöldséget jóízűen benyammogta.

Kovács Anna: Forgatagban

Hegyes szarvak, sűrű bunda, kecskepata,
Sok-sok ember, álarcosok, népek hada.
Kecskegida tanakodik: „Mi ez? Csata?”
„Busójárás! Eltévedtél, te kis buta!”

Schvalm Rózsa: Mint a zerge

Kicsi kecske, mint a zerge,
Ugrándozik szökdécselve.
Legelészni nincsen kedve,
Jobban ízlik a tejecske.

Kondra Katalin: Tudod-e?

A kecske nem verebecske,
nem rak fészket, mint a fecske
szarva van, de szárnya nincsen
tejet is ad, de nem ingyen. 

Szabó Kila Margit: Kecske vagyok

Istálló a lakásom, abban lakom.
Én a feketeszőrű kecske vagyok.
Szarvaim hosszúra nőttek,
Hasam alatt tejes tőgyek.

Szabó Kila Margit: Betömi a bendőjét

Van itt sok finom falat,
Manci kecske jóllakhat.
Betömi bendőjét káposztával,
Zöldséggel, salátával, répával.

Szabó Kila Margit: Ha bántanak

Aki engem bánt,
Szarvammal megbököm.
Elmegy a kedve,
Attól, hogy lökdössön.

Szabó Kila Margit: Keservesen mekeg

Keservesen mekeg 
a fekete kecske.
Tőgyét ráncigálva 
szopja a gyereke.

Szabó Kila Margit: Kívánatos

Kecske vagyok, torkos vagyok.
Mindenfélét kóstolgatok.
Ha bántanak, öklelek.
Szarvammal verekszem.

Mayer Zsó: Pókhasú

Kecskemama szoptatja kicsi fiát,  
Ki egykettőre falja a káposztát. 
Nagyra nő tőle a pocakja,
Pókhasú lesz a kicsi gida.

Mayer Zsó: Félős kecske

Kecskemama szemléli az eget,  
Villámok cikáznak – egyre mekeg. 
Esőkabátot mi nem veszünk fel, 
Csak akkor, ha zivatar fenyeget.

Mentovics Éva: Az egészséges ital

Hiába is nevetgéltek,
a kecsketej becses étek.
Betegségtől gyakran véd meg,
azt ajánlom szeressétek!

Mentovics Éva: Az éhes kecskegida

Mit mekeg a kecskegyerek?
– Megéheztem, kérek tejet!
– Nem kell kérni, fuss csak ide,
kortyold hamar, idd frissibe’!

Mentovics Éva: A kóborló kecskék

Körbejártak árkot, berket, és amint egy rétre leltek,
így mekegett a kis kecske: – Legeljünk, s ha itt az este,
komótosan bandukolva hazamegyünk az akolba!
Visszatérünk holnap reggel, hogyha hatot üt a vekker.

Szakáli Anna: Tejet kérek!

Mami! Kérlek, adjál tejet! –
Így szólt a kis kecske gyerek,
s mohó étvággyal a dőre,
ráfejelt a kecsketőgyre.

Szakáli Anna: Tarka kiskecske

Az én mamám fekete.
Hogy lett szőröm ilyen tarka?
Tán az öreg bakkecske,
az én apám tarka-barka?

Szakáli Anna: Kecsketej

Látod, milyen erős vagyok?
Kecskemód, hogy ugrándozok?
Erőt ad ez a delej,  
Finom, édes kecsketej!

Black Smile: Kecsketej

egy fekete kecske
egy kecske-gyermeket
etetett kedvenc eledellel:
kecsketejjel

Black Smile: Éhes kisgida

kecske gida anyját kérdi:
– hogy mi lesz ma a reggeli?
– kecsketej lesz gyermekem,
neked termelem, egyed meg!

Black Smile: Gyorskaja

mek-mek mekegek,
mert a gyermek nem evett.
Mekiből* kéri a reggelit
pedig anyja a tejet termeli…

(*McDonald’s)

Czégény Nagy Erzsébet: Éhes gida

A kicsi kecske gyomra korgott.
De hol a mama? Elkóborgott?
Ott legel a selymes réten,
vacsit készít, várd ki szépen.

Czégény Nagy Erzsébet: Estebéd

Alkonyatkor az anyakecske 
gidájának szól mekegve:
Gyere kincsem, tálalva van,
itt a tőgyem, vacsizz gyorsan.

Mentovics Éva: A zacskóevő
 
Felkeltett a kecskenóta; ezt hallgatom reggel óta.
Mekeg, mekeg, egyre mondja, pedig nincsen semmi gondja.
Füvet fal, meg levelet, ám én azon nevetek,
nem finnyás egy cseppet sem; zacskót rágcsál peckesen.

A fenti versek itt letölthetők: http://poeta.hu/ingyen/KV16.pdf