KECSKE
Kamarás Klára: Kecske és gidája
Kora reggel, délben, este,
mindig finom a tejecske.
Kecskemama nekilát,
megszoptatja a gidát.
Kamarás Klára: Hívogató
Kecskemama azt mekegi,
kicsi gidám gyere ide!
Tele van a tőgyem tejjel,
finom lesz az reggelire.
Keszy-Harmath Dániel: Kecsketej
Kecskelányka tejet adott,
volt is buli emiatt ott.
Első tejért büszke mama,
meg az egész família.
Keszy-Harmath Dániel: Kecskedal
Énekelni ő nem tudott,
Kecske Marci csak tátogott,
mekegés az ő kenyere,
a kis hangja így lesz zene.
Gősi Vali: A mohó kecskegida
Ez a kicsi kecskegyerek,
lehajolva ivott tejet.
Mohó volt, hát orra esett.
Éhes maradtam! – mekegett.
Kovács Anna: Kecskepecsenye
Megkóstolta eledelét: megnézte, hogy recseg-e.
Nyár elején finom falat a sikamlós kecsege.
Ő nem medve, nem szerette, csalódott a kis kecske.
Almát eszik káposztával; nem ízlik a pecsenye.
Szabóné H. Anna: Egyél!
– Gyere, kecskegyerekecske,
itt vár a finom tejecske!
Ettől leszel szép és erős,
ugribugri és mekegős.
Szabóné H. Anna: A telhetetlen
– Tán a gyomrod feneketlen?
Nem vagy túl telhetetlen?
Kecsketejem elapad,
vacsorára mi marad?
Szabóné H. Anna: Találd ki!
Szakálla van, mégis mama,
alatta térdel gida fia.
Láttál-e tarka kis kecskét,
amint issza a tejecskét?
Szabóné H. Anna: Türelmetlen kecske mama
– Elég legyen, kecske Elek,
többet ma már nem tejelek!
Megittad bőven a részed,
a friss füvet legelgessed!
Szabóné H. Anna: Mama ölén
– Letérdelek, olyan finom.
Állj még kérlek, hagyj még innom!
Mit énekelsz kecske mama?
Kedves hangod elringatna?
Szabóné H. Anna: Mehetsz játszani
– Éhes most már nem lehetsz,
így játszani elmehetsz!
Kóstold meg a friss szénát,
járd el a kecskék táncát!
Szabóné H. Anna: Van tej bőven
– Ó, te csacsi kis kecske,
nem fogy el a tejecske.
Marad bőven reggelre.
Ihatsz mindig kedvedre.
Szabóné H. Anna: Menjünk enni!
– Már nem tudok tejelni,
indulnom kell legelni.
Gyere, Bence ugrálni,
kecsketáncot eljárni!
Szabóné H. Anna: Énekelj!
– Énekelj még kecske mama!
Szép, nyugtató a dallama.
Finom tejet ebédelek,
jóllakottan elpihenek.
Szabóné H. Anna: Kiéhezve
– Kiéheztél kicsi kecském?
Vár téged a tejecském.
Ne túl mohon szopjál, kérlek!
Idő kell, hogy feleszméljek…
Szabóné H. Anna: Elég
– Na jól van, te kis mohó.
Ma már ettél eleget.
Vár a hűvös istálló,
hajtsd le kecskefejedet!
Szabóné H. Anna: Eltévedtél?
– Az én szőröm fekete.
Kinek vagy a gyereke?
Adok tejet te kis kecske,
hisz nagyon ki vagy éhezve.
Kondra Katalin: Mi az?
Szarva van, de nem bakkecske,
tarka gidáját mekegve
noszogatja, s mondja egyre:
menjünk inkább fel a hegyre.
Kondra Katalin: Kecskebeszéd
Dadog szegény Mekk Elek,
ő így mondja: mekegek,
mert a kecske így beszél
s nem úgy, mint az Elemér.
Varga Katalin: Kecske rímek
Kicsike, cserfeske, kecske gyerekecske.
Rímeket mekeg, meg erre van most kedve.
Tudjátok-e, hogy mindenevő őkelme?
Megfejed, s jön a finom kecske tejecske.
Varga Katalin: Mekk Elek
Mekk Elek egy nagy tévésztár hírében állt.
Rémes ám az, hogy miket összeeszkábált.
Ezermester kecske, aki mégis kontár?
Fő az önbizalom, erre nem gondoltál?
Varga Katalin: Ne rángasd a szakállam
Le ne hajolj, vigyázz, mert megbök a kecske.
Ha nem vagy óvatos, lekerülsz a földre.
Szakállát se rángasd, erre nagyon kényes.
Tudtad, hogy a teje nagyon egészséges?
Varga Katalin: Finom tejet adok
Csuda kecske vagyok, van szakállam, szarvam.
Mekegni kecske mamától így tanultam.
Ha nagy leszek, kecske-rímeket faragok.
Megfejsz engem, s neked finom tejet adok.
Kovács Anna: „Ha férjem lenne”
A pajtában élt egy kecske,
Nem volt férje, még menyecske.
„Az én uram jókat enne,
Répát főznék” – ezt mekegte.
Kovács Anna: Szántóföldön
Szántóföldön növekedett egy káposzta,
Leveleit a természet megfoltozta.
Arra járt a kicsi kecske éhgyomorra.
A zöldséget jóízűen benyammogta.
Kovács Anna: Forgatagban
Hegyes szarvak, sűrű bunda, kecskepata,
Sok-sok ember, álarcosok, népek hada.
Kecskegida tanakodik: „Mi ez? Csata?”
„Busójárás! Eltévedtél, te kis buta!”
Schvalm Rózsa: Mint a zerge
Kicsi kecske, mint a zerge,
Ugrándozik szökdécselve.
Legelészni nincsen kedve,
Jobban ízlik a tejecske.
Kondra Katalin: Tudod-e?
A kecske nem verebecske,
nem rak fészket, mint a fecske
szarva van, de szárnya nincsen
tejet is ad, de nem ingyen.
Szabó Kila Margit: Kecske vagyok
Istálló a lakásom, abban lakom.
Én a feketeszőrű kecske vagyok.
Szarvaim hosszúra nőttek,
Hasam alatt tejes tőgyek.
Szabó Kila Margit: Betömi a bendőjét
Van itt sok finom falat,
Manci kecske jóllakhat.
Betömi bendőjét káposztával,
Zöldséggel, salátával, répával.
Szabó Kila Margit: Ha bántanak
Aki engem bánt,
Szarvammal megbököm.
Elmegy a kedve,
Attól, hogy lökdössön.
Szabó Kila Margit: Keservesen mekeg
Keservesen mekeg
a fekete kecske.
Tőgyét ráncigálva
szopja a gyereke.
Szabó Kila Margit: Kívánatos
Kecske vagyok, torkos vagyok.
Mindenfélét kóstolgatok.
Ha bántanak, öklelek.
Szarvammal verekszem.
Mayer Zsó: Pókhasú
Kecskemama szoptatja kicsi fiát,
Ki egykettőre falja a káposztát.
Nagyra nő tőle a pocakja,
Pókhasú lesz a kicsi gida.
Mayer Zsó: Félős kecske
Kecskemama szemléli az eget,
Villámok cikáznak – egyre mekeg.
Esőkabátot mi nem veszünk fel,
Csak akkor, ha zivatar fenyeget.
Mentovics Éva: Az egészséges ital
Hiába is nevetgéltek,
a kecsketej becses étek.
Betegségtől gyakran véd meg,
azt ajánlom szeressétek!
Mentovics Éva: Az éhes kecskegida
Mit mekeg a kecskegyerek?
– Megéheztem, kérek tejet!
– Nem kell kérni, fuss csak ide,
kortyold hamar, idd frissibe’!
Mentovics Éva: A kóborló kecskék
Körbejártak árkot, berket, és amint egy rétre leltek,
így mekegett a kis kecske: – Legeljünk, s ha itt az este,
komótosan bandukolva hazamegyünk az akolba!
Visszatérünk holnap reggel, hogyha hatot üt a vekker.
Szakáli Anna: Tejet kérek!
Mami! Kérlek, adjál tejet! –
Így szólt a kis kecske gyerek,
s mohó étvággyal a dőre,
ráfejelt a kecsketőgyre.
Szakáli Anna: Tarka kiskecske
Az én mamám fekete.
Hogy lett szőröm ilyen tarka?
Tán az öreg bakkecske,
az én apám tarka-barka?
Szakáli Anna: Kecsketej
Látod, milyen erős vagyok?
Kecskemód, hogy ugrándozok?
Erőt ad ez a delej,
Finom, édes kecsketej!
Black Smile: Kecsketej
egy fekete kecske
egy kecske-gyermeket
etetett kedvenc eledellel:
kecsketejjel
Black Smile: Éhes kisgida
kecske gida anyját kérdi:
– hogy mi lesz ma a reggeli?
– kecsketej lesz gyermekem,
neked termelem, egyed meg!
Black Smile: Gyorskaja
mek-mek mekegek,
mert a gyermek nem evett.
Mekiből* kéri a reggelit
pedig anyja a tejet termeli…
(*McDonald’s)
Czégény Nagy Erzsébet: Éhes gida
A kicsi kecske gyomra korgott.
De hol a mama? Elkóborgott?
Ott legel a selymes réten,
vacsit készít, várd ki szépen.
Czégény Nagy Erzsébet: Estebéd
Alkonyatkor az anyakecske
gidájának szól mekegve:
Gyere kincsem, tálalva van,
itt a tőgyem, vacsizz gyorsan.
Mentovics Éva: A zacskóevő
Felkeltett a kecskenóta; ezt hallgatom reggel óta.
Mekeg, mekeg, egyre mondja, pedig nincsen semmi gondja.
Füvet fal, meg levelet, ám én azon nevetek,
nem finnyás egy cseppet sem; zacskót rágcsál peckesen.
A fenti versek itt letölthetők: http://poeta.hu/ingyen/KV16.pdf