ZSIRÁF
Kovács Anna: Emeleti látkép
Copfos Kati szemüvegben
Kikukkant az emeleten.
Meglepődik, mert ott menten
Hórihorgas Zsiráf terem.
Czégény Nagy Erzsébet: Zsiráf bébi
Hú, micsoda magasra nőttem!
Zsiráf vagyok, de még növőben.
Majd ha én is felnőtt leszek,
elérem a leveleket.
Czégény Nagy Erzsébet: Nyújtózkodó zsiráf
Zsiráf nyakam ha kinyújtom,
nem marad levél a falombon.
Ha meg szeretnél simogatni,
létrára kellene felmászni.
Mayer Zsó: Mérges zsiráf
a zsiráfnak hosszú nyakán
csúszdázik a cserebogár
ő farkával meglegyinti
az ijedten hasra esik
Gősi Vali: Az unatkozó zsiráf
Hosszúnyak, a zsiráf vagyok!
Nem harapok, csak ásítok,
s azért ilyen jó magason:
ne lássák, hogy unatkozom.
Szabóné Horváth Anna: Reggel
– Olyan jó itt dörgölőzni,
zsiráfkaját reggelizni
a feltöltött etetőből! –
El sem mozdul a helyéről…
Szabóné Horváth Anna: Vidám zsiráf
– Zsiráf vagyok – hosszú nyakú –
legelek, amit érek.
Nem vagyok túl ínyenc hasú,
állatkertben vígan élek.
Szabóné Horváth Anna: Nagy vagyok
– Etetnek itt engemet.
Rágom is a zöld füvet.
Zsiráfnyakam nagyra nőtt,
felborzolja a felhőt.
Szabóné Horváth Anna: Hívj hangosan!
– Szemem ellát távolra,
zsiráffülem kicsike,
-nagyobb talán jobb volna –
hangosan szólj, Gizike!
Szabóné Horváth Anna: Beleférjek
– Hosszú lábam, zsiráfnyakam,
foltos bőrcucc feszül rajtam.
Pózolok, ha fényképeznek, –
Sok idő, míg képbe tesznek…
Szabóné Horváth Anna: Még növök
– Etetőben vár az ebéd,
hozzálátok mihamarább.
Zsiráf árnyam nyúlik feléd,
nálamnál is bohóbb, csacskább…
Kondra Katalin: Képzel el…
Mekkora sál kéne a zsiráf nyakára,
hogyha ő is járna télen óvodába?
Hosszú lábaira akkora csizma kell
mint egy óriásnak, de ki öltözteti fel?
Mentovics Éva: …mert imádnak
Öltözékem zsiráfmintás,
nyakam hosszú, zsiráfnyak.
Úgy hallottam ez az oka,
amiért úgy imádnak.
Mentovics Éva: Kedvencem a zsiráf
Figyeld csak a zsiráfcsordát!
Oly egyformák… mind rokon?
Kedvencem e mókás fajta,
egy cseppet sem titkolom.
Mentovics Éva: Otthonom a szavanna
Éltem egykor állatkertben, ám hiába tagadnám,
itt érzem csak otthon magam; itt, a napos szavannán.
Azt mondják, hogy mókás vagyok, pedig nem is nevetek,
zsiráf módra falevelet, zsenge hajtást legelek.
Mentovics Éva: A hórihorgas szavannalakó
Láttál már ily hórihorgas, langaléta egyedet?
Lombos ágak magasában zsiráfételt eszeget.
Ám ha szomjas, oly nagyot kell hajolnia, hogy talán
még a Nap is megcsodálja ott, a felhők oldalán.
Mentovics Éva: A megtalált szerelem
Képzeljétek, Zsiráf Olgát testvérei hiányolták.
Eltűnt a szép, karcsú dáma, s körülnézett a világba’.
Ám egy hónap elteltével megjött Horgas Etelével,
ki már Olgánk vőlegénye (szerelmes a hölgyeménybe).
Szabóné Horváth Anna: Benézek hozzád
– Drága kislány, ne vedd zokon,
benézek az ablakodon.
Zsiráfnyakam túl méretes,
lehajolnom szédületes.
Szabóné Horváth Anna: Vágyódás
– Finom zsiráfcsemege jár uzsonnára.
Illata emlékeztet a szavannára.
Álmomban már jártam ott vendégségben.
A rokonaim élnek ott szerénységben.
Szabóné Horváth Anna: Sztárság
– Jól megy nekem, semmi dolgom,
amíg eszem, gondolkodom:
Fura nekem a sztárélet,
pózolhatok zsiráfképet.
Szabóné Horváth Anna: Na, mi lesz?
– Meddig álljak? Kattints már!
Zsiráf vagyok, nem lajhár.
Reggelit sem ehetek,
izgatottan mímelek.
Szabóné Horváth Anna: Jól figyelj!
– Ha lehet, ne hagyd le a fejemet,
rajta legyek ám egészben!
Hadd egyem az ebédemet,
zsiráfmenüt fa tövében.
Szabóné Horváth Anna: Zsiráfruhám régi
– Zsiráfruhám rajtam tágul,
csíkok, foltok halmazából.
Szegényke már sárgul, barnul –
rajtam mossák út porából.
Szabó Kila Margit: Zsiráf
Zsiráf vagyok, egy hatalmas állat,
Nagy lépéssel, hosszú lábam vágtat.
Kicsi fejjel, rövid testtel,
Hosszú nyakkal, szarvval, tetszem?
Szabó Kila Margit: Álmodik
Ülve alszik a mama zsiráf,
álmában eszi az akácát.
Teletömi bendőjét gyümölccsel,
megéhezik úgyis zöldséggel.
Szabó Kila Margit: Leskelődő
Hosszúra nőtt az én nyakam,
Magas ágon lombot láttam.
Kilátok én az állatkertből,
Nagy lábam nyúlik zsiráf testből.
Szabó Kila Margit: Kicsi zsiráf
Méltósággal megy a zsiráf
Tarka teste úri kabát.
Kicsi zsiráf hozzábújik
Majd a fához dörgölődzik.
Szabó Kila Margit: Dicsekvő
Én vagyok a legszebb állat.
Nincsen, aki nagyobb nálam!
Kicsi fejem, kicsi szarvam
Ilyen szépet sose láttam!
Szabó Kila Margit: Fent hordja az orrát
Ott a hosszú lábú zsiráf,
Mindig fent hordja az orrát!
Lenézed az állatokat?
Nem látod az alakodat?
Kovács Anna: Tornaóra
Kezdődik a szavannán a testnevelés:
Fontos cél az erőteljes felépítés.
Tornasorba rendeződnek, legmagasabb legelébb:
Zsiráf után kocognak az oroszlán s a vakegér.
Mentovics Éva: Az állatkertben
Huszonhárom lépcsőfoknyi magasságból figyelem,
m’ért bámul a kifutónknál az a sok-sok idegen?
Ennyi bámész, bamba népet ugyan bizony ki látott?
Nem láttak még falombok közt legelésző zsiráfot?
Mentovics Éva: Miért nőtt ily hosszú nyaka?
Lombok sűrű rejtekében zsiráflegény legel éppen.
Azért nőtt ily hosszú nyaka, hogyha lejjebb nincsen kaja,
ne éhezzen szegény pára. Így a lombot megdézsmálva
jóllakhat, ha úgy van kedve, mielőtt még jő az este.
A fenti versek itt letölthetők: http://poeta.hu/ingyen/KV17.pdf