Képversikék 20.

VADKACSA

Czégény Nagy Erzsébet: A hivalkodó gácsér

Vadkacsának ékessége,
Násztollának színessége.
Persze csak a gácséroknak,
Hivalkodón bájolognak.

Czégény Nagy Erzsébet: A szerény tojó

A vadkacsának tojó párja,
Türelemmel ül a tojásra.
Tollának szerény a rejtőszíne,
Nem láthatja az ellensége.

 Czégény Nagy Erzsébet: Udvarlás

Udvarol a díszes gácsér,
Házasodni mindig ráér.
Illeg-billeg a tojó előtt,
Vadkacsáék ez a menő’

Czégény Nagy Erzsébet: Kellemest a hasznossal

Vadkacsák készülnek a tóra,
A gácsér ráhápog a tojóra;
Gyere lelkem ússzunk egyet,
Reméljük, ebihalak is lesznek.

Varga Katalin: Szeretek úszkálni

Nagyon szeretek úszkálni a kék vizű tóban.
Vadkacsa vagyok, büszkeségem a színes tollam.
Papa, mama, testvérek, mi mindig együtt vagyunk.
Kimegyünk a partra is, ha tőled kiflit kapunk.

Varga Katalin: A városba is bemerészkedek

Színes tollú vízi madár vagyok, egy vadkacsa.
Szeretek úszni családommal tóban, folyóban.
Ha úgy esik, a városba is bemerészkedek.
Szeretnek és megetetnek engem az emberek.

Bodó Csiba Gizella: Pihenőben

Ó a tenger, Ó a tenger
itt vagyok én elememben,
pihenek, hogy érjek haza
vár a párom, szép vadkacsa.

Bodó Csiba Gizella: Pletyka-kövön

Tóban pletykál a vadkacsa
tiszta lett mindhármuk hasa,
Fejük színe smaragd-ékszer,
totyog háp-háp, hívjad kétszer.

Kondra Katalin: Kacsabeszéd

Színes tollú vadkacsák
Fürdenek a tóban,
Kérdezgetik egymástól:
– a rokonság jól van?

Kondra Katalin: Tilosban

Szeretnék vadkacsa lenni,
éjjel nappal vízbe menni!
Mit egy kacsa megtehet
a gyermeknek nem lehet.

Tatár Judit: Egy, kettő…

Három a kislány?  Egy frászt három!
Egy, csak egy ül rajt’ a tojáson.
Két gácséron szép ruha, fejdísz:
vadkacsajoznak. Ez ám a szerviz!

S. Farkas Zsuzsanna: Kacsa csapat

Nézd, a nádas szélén vadkacsa család!
Egymás mellet úsznak, mint halk vitorlák.
Színpompás ruhában az apa-vadkacsa,
óvón körbe tekint: megvan csapata?

S. Farkas Zsuzsanna: Enyém a víz, az ég

Langyos vízben ringatózni csuda jó dolog!
Ha megunom a tó vízét, hát szárnyra kapok!
Enyém lehet a víz, az ég és a nagyvilág.
Vadkacsacsaládom a tóparton mindig hazavár.

S. Farkas Zsuzsanna: Kövön figyelek

Elég volt az úszkálásból, most már pihenek.
Várnak rám a tó mentén nap-meleg kövek.
Tollászkodom, szárnyam rázom, csendben figyelek:
Vajon merre kószál a legkisebb vadkacsagyerek?

S. Farkas Zsuzsanna: Balatoni kacsák

Balatonnak partján vadkacsa csapat.
Ringó hullámokon halkan siklanak.
Kék az ég és kék a tó, forr a nyári nap.
Kacsa sereg hűsölni a nádas felé tart.

Szabóné Horváth Anna: Sugdolózni nem illik

– Ne sugdolózz, vadkacsa Kázmér!
Ne szóld meg a szomszédot!
Jóképű, illedelmes gácsér,
szemügyre veszi a partot.

Szabóné Horváth Anna: Gyere velem!

– Vadkacsa Ancsa, gyere úszni!
Csigát lelhetsz az iszapban.
Imádok a víz alá bukni,
s bújócskázni a nádasban.

 Szabóné Horváth Anna: Figyelj rám kérlek!

– Nézd, a tollam színes és fényes!
Vadkacsalány, ne légy szeszélyes!
A szép új gácsér észre sem vesz,
feléd még csak egy bókot sem tesz.

Szabóné Horváth Anna: Megélek

– Vadon élek – nem kenyéren -,
táplálékom magam szerzem.
Ha nem tetszik, odébb állok,
a vadkacsák mind barátok.

Szabóné Horváth Anna: Rámenős vadkacsa

-J ól laktam, tele már a begyem.
Engedje, hogy ide telepedjem!
Milyen szép vadkacsapár lennénk,
kis fiókáink nevelgetnénk…

Szabóné Horváth Anna: Vízközelben

– Ha hideg van, ha meleg van,
vízbe mártom vadkacsatollam.
Ínyenc ételt csak ott lelek,
mindig frisset ebédelek.

Szabóné Horváth Anna: Vár az asztal

– Te mit ettél ebédre?
Nem buktál le túl mélyre?
Finomat falatoztál
vadkacsák asztalánál?

Szabóné Horváth Anna: Jó itt

– Jó itt a vízparton pihengetni.
Aztán menjünk, megint versenyt úszni!
Terített asztal a friss tavacska,
imád is itt élni minden vadkacsa.

Szabóné Horváth Anna: Feladatunk van

– Mi tisztítunk folyót, tavat,
kifogjuk az ebihalat.
Vadkacsát ha megijeszted,
akkor hamar elröppented.

Szabóné Horváth Anna: Ne kényeztess!

– Csak akkor kérek kenyeret,
ha nem találok egyebet.
Hisz vadkacsamód dolgozom,
estére én mindig jóllakom.

Schvalm Rózsa: Vadkacsának lenni jó

Vadkacsának lenni jó,
otthonunk a hűs folyó.
Tiszta vize csillogó,
lubickolni nagyon jó.

Schvalm Rózsa: Tó vize oly ringató

Tó vize oly ringató, 
sima tükre ragyogó.
Úsznak rajt a vadkacsák,
a  gyerekek csodálják.

Mentovics Éva: Csendélet a tóban
 
Vadkacsákat rejt a nád lám, a part alatt.
Nem zenél most ott a szél, minden hallgatag,
csak fény suhan a víz ölén, és néhány récepár…
a Nap korongja hirdeti, hogy mindjárt délre jár.

Mentovics Éva: A gácsérok dísze
 
Hej, de szép a tollruhád; csuda ékes pompa.
Tolladat a természet smaragdszínbe vonta.
Olyan fényes, csillogó vadkacsatoll-díszed…
hogy lehet, hogy ez az ék csakis gácsért illet?

Mentovics Éva: Visszavár a Balaton
 
Vadkacsák, vadkacsák, merre jártok télen?
Hol találtok élelmet itt, a rideg jégen?
Szálljatok el dél felé, ám ha zsendül minden,
visszavár a Balaton – ennél szebb hely nincsen.

Mentovics Éva: Vadkacsa-etetés
 
Míg a Balatonban pancsolnak a gyerekek,
addig itt, a stégen vadkacsákat etetek.
Kiflicsücsök, zsemle, száraz kenyérdarabok
repülnek a vízbe… irigykednek a csajok.

Mentovics Éva: Vadkacsák a fövenyen
 
Vadkacsagácsér toporog a fövenyen.
Jön már az étel, magot hozok, türelem!
Hívd a családot, nekik is jut épp elég!
Szórom elétek, szóljatok, ha kéne még! 

Mentovics Éva: Vakáció a tóparton
 
Míg a tréfás nótám önfeledten dalolom,
vadkacsapár úszik, imbolyog a habokon.
Ragadós a jókedv, mintha ők is éreznék,
itt ragyog a nyár már, nincsen suli réges-rég.



Mentovics Éva: A mindenevő vadkacsák
 
Lám, a tóban (mily remek!) mennyi ízes kincs lehet!
Ülj csak fel egy ladikra, s nézd csak, a sok halikra,
csiga, rák, meg kis féreg vadkacsáknak friss étek.
Ám fűfélét, s pókokat is csipkednek jó sokat.

Mentovics Éva: Meglesném a vadkacsát
 
Nem vonzza a jégtábla, kitotyog a sétányra,
s ott kutat az avarba’. Ha egy fatörzs takarna,
elfordulnék (balra át!), s meglesném a vadkacsát,
de ha nincs itt rejtekem, elrepül, és leshetem…



Szabó Kila Margit: Vadkacsa fürdik

Vadkacsa fürdik 
a zavaros tóban.
Fiával úszik
a sűrű bozótban.

Szabó Kila Margit: Hova úszik a család?

Hova úszik a
vadkacsa család?
Tán elköltözik?
Mondd, megmondanád?

Szabó Kila Margit: Jóllakottan

Vadkacsa jóllakott 
az erdei tóban.
Sok halat halászott 
ő, fürge tempóban.

A fenti versek itt letölthetők: http://poeta.hu/ingyen/KV20.pdf