PÓK
M. Simon Katalin: Az Olimpia reménysége
Ha a póknak nyolc a lába,
S mind a nyolcat szaporázza,
Döntsék el hát valahára,
S küldjék el Olimpiára!
Koncz-Kovács Anna: A pók pék mulasztása
Tanakodnak pók apók:
“Hogy lehet az, mi a pék?
Kevés kiflit süt a pék?!
Éhesek a pók aprók!”
rozetta: a pók
a pók apró, ízeltlábú, galád méregtermelő
lesben álló, zsákmányszerző cselszövő –
tojásait selyembe csomagolja
noha a hímjét is felfalja némely nőstény fajta
Bodó Csiba Gizella: Pók-szövő
Égfelé szálló sóhajok,
hogy én csak egy Pók vagyok,
Fonok, kötök, hálót szövök,
végül szőttes közepébe ülök!
Riba Ildikó: Pók szerelem
pöttöm pók a sarokba fut
hűs árnyában párja fogadja aput
háló selymén sok kicsi baba fut
pók anyu szerelemmel öleli aput
Dobrosi Andrea: Van az úgy…
Van az úgy, hogy haspók a pók,
hálóban ringnak pókapók,
s ha a zsákmány bendőbe jut,
olyan, mint befoltozott lyuk.
Dobrosi Andrea: Inkább…
A pók száraz helyre vágyik,
hálóban él, nem megy ágyig,
otthonodban nem szívleled,
inkább felmosod lakhelyed.
Dobrosi Andrea: Addig nem…
Hogy milyen a pók aerobic,
hogy milyenek a pók ovik?
Addig engem nem érdekel,
míg lábam velük térdepel.
Kühne Katalin: Pók-vizsga
Erős hálót szőtt Zsiga,
jól sikerült a vizsga.
Szólt a pók: “Légy enyém, légy!”
S nyomban bekapta szegényt.
Kühne Katalin: Pók Peti
ügyes vadász Pók Peti
hálóját szövögeti
ha elkészül a csapda
a szúnyogot bekapja
Kühne Katalin: Műremekek
a pók nyolc lábával gyorsan mozog
minden zeget-zugot hamar befon
alkotásai szép műremekek
tőlük a legyek mégis reszketnek
Kühne Katalin: Pókhálók
elhagyott házak és termek
fala pókhálóval tele
a póknak jó dolga lehet
legyeket kedvére ehet
Dobrosi Andrea: A kis hamis
Hiába van kereszt hátamon,
nem hiszek, büszkén vállalom.
Inkább csípek, hálót szövök,
ez vagyok én, a pókkölyök.
Keszy-Harmath Dániel: Facebook-bökés
Jött egy bökés Facebookon,
ezt hívják úgy, hogy POKE,
úgy éreztem, mint mikor
mar egy bazi nagy pók!
M. Simon Katalin: A hamis barát
Fönn a sarokban a pók
Szőtt egy hálót, jó nagyot.
Abban ringott három légy,
Még jött egy és így lett négy.
M. Simon Katalin: Űzött pók
Nézd, a pók hogy eliszkolt,
Itt hagyott csapot-papot.
Eresz alatt új fészekében
Szövöget majd békességben.
M. Simon Katalin: A telhetetlen pók
A minap láttam, hogy a pók
Bekapott négy szúnyogot,
Egy léggyel le is nyomtatta,
Jó nagyra nőtt a hasa.
M. Simon Katalin: A táncos pók
A pók, mint nemes gavallér,
Egy lepkét keringőre kért,
Addig-addig járta véle,
Amíg el nem szédítette.
A fenti versek itt letölthetők: http://poeta.hu/ingyen/KV38.pdf