SZÜRKEMARHA
Bodó Csiba Gizella: Szürke de nem annyira
Szomorkás a szürkemarha,
szarva mint fák széttárt karja,
patáin a rétek nyoma,
legel, baktat ide-oda.
Dobrosi Andrea: Ősön hős
Szégyellős a szürkemarha,
tőgyét ezért eltakarja.
De az Alföld csak őshaza,
ott ad tejet a hős maga.
rozetta: a szürkemarha bánata
szürkemarha kesereg:
mért ily szürke színem lett,
mért nem vagyok színesebb?!
bú, bú, bú marja a szívemet!
Dobrosi Andrea: Magamról
Én vagyok a szürkemarha,
kinek szürke füle, farka.
De a tejem fehér no lám,
a Hortobágy hálószobám.
Varga Katalin: Honfoglaló szürkemarha
Legrégibb állatunk, Ősapáinkkal érkezett.
Bizony mondom, a Honfoglaláskor már létezett.
Húsa ízletes, híres a szürkemarha nálunk.
Büszkék is lehetünk rá, ismert magyar jószágunk
Varga Katalin: Marha-levél
Tudod, én egy fess, őskori szürkemarha vagyok.
Büszke lehetek a fajtámra, finom húst is adok.
Társaimmal a réten nagy vidáman legelészek
Ahol lakom, az a Szürke-marha tehenészet
Riba Ildikó: Marha otthona
szürkemarha jó nagy állat,
ha látod kösd fel az állad,
nagy a szarva, sok tejed ad,
Hanság szíve neki otthont ad.
Mayer Zsó: Szabadban hál
Szürkemarha télen, nyáron
Szabadban hál, néha fázón.
Melegben farkával csapja le a legyet,
Hidegben hóembernek fejével integet.
Kühne Katalin: Marha Barna
milyen nagy marha vagy te is Balogh Barna
behunytad szemedet felszarvazott nejed
oly bárgyún nézel most utána ha eszed
több lett volna itt lehetne veled Marcsa
Kühne Katalin: Elfogyott a lucerna
itt legelészik a szürkemarha-csorda
a pusztán most hideg szelek fújdogálnak
elfogyott a zöld lucerna a határban
jeges eső hull vége a jó világnak
rozetta: a szürkemarha
ősmagyar fajta
a szürkemarha
jó tejet ád és
finom a húsa
A fenti versek itt letölthetők: http://poeta.hu/ingyen/KV43.pdf