VÍZILÓ
Bodó Csiba Gizella: Kicsi nekem minden tó
Kicsi nekem minden tó,
morgolódik víziló,
lustán szundikál a vízben,
de azért Ő nagyon éber!
Dobrosi Andrea: Félsiker
Karácsonyra mit nem kértem,
vízilovat, hófehérben.
Meg is kaptam, de barna csak,
háta nedves, hasa iszap.
rozetta: a víziló
ez a ló nem húz szekeret
s nem indul az ügetőn –
a víziló, ha nem muszáj
a víz partjára ki se jön
Dobrosi Andrea: Tente
Kicsit rusnya, kicsit dagi,
nem érdekli tejbepapi.
De víziló tócsát imád,
bölcső neki az és kiságy.
Varga Katalin: Bemutatkozom
Vígan dagonyázok én a vízben, hej halihó.
Számat nagyra tátom, nevem Hugó a víziló.
Lomha jószág vagyok, ne félj tőlem, nem bántalak.
Tudod, mindenki szereti ám az ilyen lovat.
Varga Katalin: Víziló mese
Volt egyszer egy lomha jószág, vízben élő ló.
Mindig azt énekelte, dagonyázni nagyon jó.
Mekkora a szája, nagyot ásít, ő víziló
Nem kell félni tőle, nem bánt, szelíd a szíve jó.
Hajdu Mária: Hogy lehet?
Ló a vízben? Hogy lehet?
Folyóvízbe hogy mehet?
Úgy, hogy ő a víziló,
élőhelye a folyó.
Mayer Zsó: Lusta
Víziló nem vágtat, mint a szél
Lustán víz alá bukva henyél,
Halak, hátáról csúszdáznak,
Nagyra tátja száját, s őket elriasztja.
Kühne Katalin: Víziló Dani
belemerül a tóba Víziló Dani
belőle már csak két füle látszik alszik
hatalmas teste pihen a mélyben lapít
ne félj tőle ha onnan felemelkedik
Kühne Katalin: Csupa sár
pocsolyában dagonyászik víziló apuka
mellette a tóban fürdőzik kicsinyke borja
apuka háta csupa sár lett bőre fekete
a kisborjú tiszta maradt víztől csillog teste
rozetta: a víziló
mindig jó a kedve
a lusta vízilónak
eszik-iszik-úszkál
a víz színén napozgat
A fenti versek itt letölthetők: http://poeta.hu/ingyen/KV44.pdf