Képversikék 54.

Vehofsics Erzsébet fotója

Szabó Edit Irma: Lovag-ló

Patkóm koppan, szikrázik,
nyerítésem messze száll.
Árkon-bokron nyargalok,
hátamon ül kis gazdám.

Dobrosi Andrea: Emlékeztető

Szénát eszem, szalmán helyem,
az istállót jól ismerem.
Testem elöl, hátul szekér,
lovad vagyok, a telivér.

Dittrich Panka: Áll a ló

Négy lába van a lónak,
áll az istállóban.
Sörénye leng szélben,
mint a friss fű a réten.

Dittrich Panka: Volna jó

Ez a ló itt, nem hinta ló,
ráülni mégis volna jó!
Erdőn, bokron szállna,
pedig nincs is szárnya!

Dittrich Panka: Ez a ló

Hegyen völgyön nyargaló,
ez a ló nem talpnyaló,
hogy ha volna nyaralom,
családtagként akarom!

Dittrich Panka: Kincsem

Volt egy ló, a Kincsem!
fogadtam rá tízszer!
Ám most pénzem nincsen,
hiába nyer Kincsem!

Kühne Katalin: Kiscsikó született

nagy az öröm kiscsikó született
rögtön feláll de lába még gyenge
anyja hasa alatt csecset keres
erősen szívja a finom tejet

Kühne Katalin: Feszít az unoka

csinos lovászfiúk behozzák
a nemes járású lovacskát
nyergében feszít az unoka
igen büszke rá a nagymama

Kühne Katalin: Vágtázom

szilaj paripán vágtázom
de arra nagyon vigyázok
erősen fogjam kantárom
nehogy ledobjon hátáról

Varga Katalin: Egy tiszta állat

Őseink idejében is éltem én, fajtám nemes.
Vannak vad rokonaim is, ez a hír hiteles.
Egy tiszta állat vagyok, ló a fajtám, nem titok.
Lovagolnak rajtam, azt is mondják, okos vagyok.

Dobrosi Andrea: A buligán

Nyereg, kengyel rajtam ruha,
azzal megyek ló buliba.
Patám cipőm, le nem veszem,
ha én rúgok, nincs kegyelem.

Vehofsics Erzsébet: Szőke 

Szőke vagyok, így a ló,
kocsit húzni volna jó,
fussunk gyorsan, szaporán,
szél borzolja frizurám.

Riba Ildikó: Ló

kis csikóból lettem nagy ló,
hátamon utazni boldogító.
elmúlt sok év, csak én voltam,
ki az embert útján szállítottam

Dobrosi Andrea: Légy ló mindhalálig

Van sörényem és négy patám,
lótok-futok pályán az ám.
Nélkülem csak áll a szekér,
elindul az, de ló legyél.

Dobrosi Andrea: Figyelmeztetés

Úton hagyom a névjegyem
büdös kicsit, milyen legyen.
Lócitromba mégse lépjél,
nincs szerencse, nyert a végbél.

Bodó Csiba Gizella: A vágta jó

Fufrud homlokodba hullott,
szép paripám a vágta jó!
Egyedül te tudod ilyen fiúsan
A futamnak vége, pihenj “Névtelen” sárga LÓ!

A fenti versek itt letölthetők: http://poeta.hu/ingyen/KV54.pdf