- Szabó Eszter Helka: Unaloműző
Arra gondolt, az a két óra lassan telik el nyolcig. Először osztották be reggeli ügyeletbe. Amikor látta, mennyi gyerek verődött össze az aulában már kora reggel, hat után öt perccel, eszébe jutott egy könyv a kulcsos gyerekekről, elvégre a város legnagyobb lakótelepének legnagyobb iskolájában van. Nem töprenghetett, mert egy kisfiú már kezdte volna püfölni a másikat, ha közbe nem lép. Akkor jött az ötlet: körjáték! Az majd leköti őket. Össze is gyűjtött pillanatok alatt egy nagy körre valót. Egy könnyű dallamú népdallal kezdte. A gyerekeket hamar magával ragadta a dallam és a ritmus.
Egy szemfüles felsős máris követte a példáját. Megalakította a másik kört. Integetett neki, hogy megköszönje a besegítést az ügyelet vezetésébe. Ekkor tűnt csak fel neki az a hallgatag, szomorú arcú kislány. Meg is kérdezte, hogy mi a baj, de a gyerek nem szólt egy szót sem. A száját is összezárta. Keserű vonal lett a helyén. A mellette álló lány legalább elárulta, ki az osztályfőnöke. Megfogadta, hogy megkeresi, de a nagy rohanásban el is felejtette. Talán a dal is kiverte a fejéből, ki tudja? Ezt sem énekelhetik a végtelenségig, gondolta, aztán inkább faggatta őket, hogy milyen körjátékokat ismernek, mert sokára lesz még becsengetés. Gazdag repertoár gyűlt össze. Egy darabig élvezték a fogócskákat is, amivel a körjátékokat variálta. Az a gesztenyebarna hajú kislány még mindig nem mosolygott.
Néhány játékot a gyerekektől is ellesett. A kislányról, Valiról azt mondta a tanító, hogy rendkívül zárkózott. Nem tudja az okát. Neki, Marcsinak, a kezdő pedagógusnak is éppen elég volt a saját osztálya. Rendkívül zárkózott tanítványból egy sem akadt, de problémás gyerek volt bőven. Reggeli ügyelet, négy óra napközi, ebédeltetés, négy óra a saját osztályával, uszodai ügyelet este hétig. Napi 9, máskor 13 óra munka után zuhant az ágyba, összecsapva a másnapi felkészülést, rögtönözve a helyettesítéseket, amit nem oldott a körjátékok felszabadultsága sem. Hiába esküdött fel a tanításra, egy év után a pánikszerű pályaelhagyás mellett döntött. Már az utolsó iskolai napján, amikor átvette az igazgatótól az összes maradék hivatalos papírt, összefutott Vali tanítójával. Ő mondta el, hogy kórházba vitték a kislányt. Össze-vissza vagdosta magát késsel, állítólag szándékosan. Rendes család, mondta a tanító, nem volt semmi előjele. Nem volt? És az a körjáték?
- Klotz Mária: körjáték
ezer jelét mutatja a tavasz, már
zöldell a mező, a táj,
csókot lehel a nap a rétre,
a gyereksereg is a meleg téli
szobából, ki-ki jár.
zöld levelecskét libbent a szél, kikelet
hangját trillázza egy madárraj,
bájos gyermeki hangok törik meg
az idilli csendet,
átüt az erdőn az éledés-zaj.
szerelemtündér suhan a légben,
éneklés, viháncolás hallatszik,
fiú, lány vidáman kacag,
lekerül testről a sok kacat,
a természet élettel gyarapszik.
körjátékot jár kicsi és nagy,
kézen fogva körbe-körbe forognak,
orgonavirág fon köréjük lila
koszorút, zeng zenéjük,
felszabadultan dalolnak.
- Horváth-Tóth Éva: Lombok alatt
Sussan az ág közt langymeleg szellő,
csillan a napfény fák levelén,
omlik a kék ég, szirmokon rezgő
menny, de csodás, illó jelenés!
Ajkakon érik, csendül az ének,
mint harmat gyöngyöl víg kacagás,
selymek és csipke, hófehér lélek,
lebbenő évek, halk suhogás.
Fű fonalán ül száz pici emlék,
gyermeki bájjal ringat a csend,
pitypangok tülljét elfújja a szél,
lombok alatt most elheverek.
- Győri Nagy Attila: Emlékek
Néha nagy kanállal, vagy csak
csipegetve merítek múltam sűrűjéből,
felidézve emlékeket,
a legszebb emlékeket.
Amikor egymás kezét fogva
körbe-körbe nevetve táncoltunk,
nem törődve mással,
csak egymással.
Önfeledt pillanatok hálója
örömmámorba csomagolta
hétköznapjaink,
gyorsan múló napjaink.
Boldog idők, gyermekkor,
és a mindent megszépítő idő,
csendben mosolygok,
újra mosolygok.
A problémák sebesen elrepültek,
bár igazán sosem léteztek,
csak mi hittük,
néha sírva hittük.
Ahogy a könny, a kacaj is valódi,
szívből jövő, érdekmentes,
üdén gyermeki,
tisztán gyermeki.
Szomorú az elmúlás, de ahol bánat,
ott szorosan az örök remény,
s az emlékezés,
az áldott emlékezés.
- Dobrosi Andrea: Körtánc
Emlékszem, hogy körülvett annyi zöld,
lebbent a szoknya, ezernyi hajtincs,
és egymás kezét fogva pörögtünk,
mert az volt a mi családi partink.
Velünk jött a nagyi, a nagypapa,
anya, apa csak messziről néztek,
beszélgettek valami fontosról,
mi meg énekeltünk nekik szépet.
Talán a macisat, aki fázik,
de a mézet azt nagyon szereti,
Blanka is ott volt, mi meg nevettünk,
nem tudta a mézet kimondani.
De szép is volt, így együtt a család,
az ajkunkról sok gyermekdal pergett,
még picinyek voltunk, gondtalanok,
csak szálltunk-lebegtünk, mint a tervek.
- Holécziné Tóth Zsuzsa: Körtánc
Tavasz van, tavasz van – oly csodás:
gyermekdal, vidámság és kacagás!
Körtáncuk igazán vidítja a szíveket,
hallgasd hát a vidám gyermekeket.
A tavasz így üzen: már virágos a rét,
kikelet, új tavasz, minden oly’ szép.
Felejts el csalódást, bút, bánatot,
új tavasszal hoz majd új fordulatot.
Akarnod kell, a szerelem is rád talál,
S lelked majd kivirul, mint a határ.
Hinned kell: rád is egy szép élet vár,
sorsodnak vihara messzire száll.
- Petres Katalin: Gyermekkacaj
Repülnek a copfok, ruhák,
csilingel a vidám körtánc,
kapaszkodnak apró kezek,
csillognak szikrázó szemek.
Velük örül minden virág,
fény kört rajzol a napsugár!
Trillázva száll a madárdal,
nem törődnek a világgal.
Bárcsak béke jutna mindnek,
a világ összes gyermekeinek
önfeledt ének, kacagás,
nem rémítő sok robbanás…
- Gáspár Klára: Életre kelt emlék
Együtt járják kicsik és nagyok,
zeng a mezőn a gyermekdal.
Ruhácskákon lebbennek a szalagok,
fiúk forognak a lányokkal.
E látvány meghozta a sötétbe a fényt,
emlékeim hirtelen életre kelnek
újra érzem ifjúságom ízét,
életem színei így el nem tűnhetnek.
Egy kép, mely boldogságot áraszt,
melyből színesen virágzik a derűs lét.
A gyermekkor, mikor még semmi sem fáraszt,
nem érzel mást, mint az élet vidám ütemét.
- Dobó Georgina: Elvesztett majálisok
Gyermekded játék, csak körbe körbe szédültig. Kicsik nagyok együtt játszanak a langyos tavaszi szélben.
Fiúk lányok, apraja nagyja boldogságban úszik, idilli kép, áhított világ: zöldellő bokrok, fák ölén.
Van, ki mezítláb, más cipellőben lejti táncát a nyárelőnek.
Zsonganak a madarak a magasban, a fecskék hazatértek, képzelem, ez lehet a magasban, fenn. S ott vagyok velük: hajunk lágyan lebben.
Fényképezzem, vagy fessem le őket? Ráérek, így ecsettel varázsolom örökkévalóvá e szépséges szépet. Elmosom bánatát a télnek, az elmúlt évnek.
Rózsaszín, sárga szoknyák, barna nadrág, topánok. Ezeket látom.
Mosolyuk, pajkosságuk önfeledt, mégis komorak festményemen. Belekeverhettem lelkem tomboló bánatát, fekete búját, minden baját; a téli dér harmatát. Fekete kontúr, elmosott szénszemek.
Majálisok, üres fészerek!
Hiányoztok nekem.
- Kisznyér Ibolya: A tisztáson
Önfeledt játékba feledkezve,
a gyermek kezek egymásba öltve,
a kicsit is bevonják a körbe,
ártatlanok, őszinték, szökellve.
Ajkukon hangjegyek dallá válnak,
tisztás körül madarak dalolnak,
természet együtt zeng a szívekkel,
egybeolvad a kör az erdővel.
Ők nem tudják a fák nagy erejét,
táncuk, énekük szabad örömét,
tán nem értik, érzik az Egészet,
mégis, szívekben őrzik élményét.
- Jószay Magdolna: Tavaszi körtánc
Körtáncot járunk,
fürge a lábunk,
zöld füves réten
hej, meg nem állunk!
Friss tavasz lengi
körbe az arcunk,
harsány a kedvünk,
vígan mosolygunk!
Jer’ te is, kislány,
állj be a körbe,
szívünket táncunk
hadd fonja össze!
Adjad a kezed,
szálljon az ének,
sokkal vidámabb
lesz így az élet!
- Lukácsné Alföldi Ildikó: Mi ez a tánc?
Mi ez a tánc?
Mi ez a nász?
Mi ez, ha nem álmodás?
Minek ez a fény?
Mondd, lesz még más?
Kezed kezedbe téve
Lelkem lelkedbe téve
Érintésem a fényt igézve
Nászunk körbejár.
Nem veheti el már senki már
Mikor a fény öleli a csendet
De sosem elengedve
Néked zengem…
A szeretet táncát járom most
S mindörökre veled.
Kérlek maradj velem!
Inkább nekem.
- Keczely Gaby: Idill
Idilli e körjáték.
Könnyed táncra perdülnek
gyerekek és kicsinyek.
Ez a mai ajándék.
Fúj a szél, lobog a haj,
futnak körbe a kertben,
ugrálnak a zöld fűben,
most már nyári meleg van.
Mosoly ül az arcokon,
könnyű ruhácska lebben,
fogódznak önfeledten,
rajtuk boldogság ragyog.
- Lám Etelka: Màjusi szél
Tavaszt dúdol a májusi szél
szívekben ég a belső tűz,
Fehér gyöngyvirág nyílik
szeretet hangja zenél a fák levelein,
Gyerekek csillogó szemében szenvedély izzik.
Léptek nyomán zöld erdő ébredezik,
Fiatal szívekben madárdal költözik
örök csend megpihen a táncoló réten.
Jövő reménye ragyog a kék égen.
A májusi szél bökezű volt, örömtöl zengő hárfa
gyöngyöt fűz a gyermekek hajkoronára.
- Szakács Anna: Körtánc
Felfelé szálló dal, körtánc az élet
szívünk akkora, hogy minden kicsi nagy beleférhet.
Összekapaszkodva a szél bennünk beszél
csendes magányt fejt e titkot nyitó ünnepély
ilyenkor lábunk szárnyán lelkünk is egymáshoz közelebb lép
jóbarát szemsugarán kivirágzik lelked
gyermeki játék minden árnyék és fény
életre kel a képzelet tettek csodával nyíló mezején.
A játékos könnyű jelen, mint libbenő hajban szalag összeér
és a felnőtt jövőben lesz kinyíló ajándék
a sok eltöltött barátságos gyermekév
csendből szövi takaróját a messzi elmélyülés,
meghívja a szeretet eleségét piknikké válik a lét,
mint virágzó jelen kinyílik a körtánc
egymás szívritusán át tán beleférhet az egész világ.