A játék lényege a következő: Adva van a kezdet és a vég, a vers vagy próza első sora ill. kezdő szavai, valamint utolsó sora, azaz befejező szavai.
A keret kész, a „képet” mi illesztjük bele, mi festjük meg.
- 09 „Hogy miért vagyok többször szomorú” … „Nem látta senki más, csak én.” (Tóth Árpád)
- 08 „Láttam a boldogságot én” … „babrált pihéi közt a fény”. (József Attila)
- 07 „Szórd szét kincseid” … „nem reménytelen kísérlet.” (Weöres Sándor)
- 06 „Hogyha képzeletnek szárnyain” … „És ez, és ez hajh, nem elég nekem.” (Madách Imre)
- 05 „Elfordulsz – a sík táj, a tenger fölissza”… ” …Rendületlen fölfedezők„ (Illyés Gyula)
- 04 „Szűnjék harag, gyűlölség és viszály”… „a jajgató világzavarban” (Áprily Lajos)
- 03 „Valaki, valaki most emleget”… „S megáldom a legdúsabb pillanatot.” (Ady Endre)
- 02 „A pókhálóra harmat esett”… „a jövőnek szánt morzsa, a Mag.” (Babits Mihály)
- 01 „Mint gyermek, aki már pihenni vágyik” … „mely téged minden kínban megtalál.” (József Attila)