- Horváth-Tóth Éva: Szeretet virága
“Szűnjék harag, gyűlölség és viszály”,
csendesedjen szívekben a zaj,
legyen néma a számadás,
előbb béküljön az ember maga,
mással is jó az, ki önmagát
szereti, és ha a szavakkal
nem ütik, hanem simogatják
egymást a lelkek, sebek gyógyulnak,
bontson szirmot a megértés
kertjében a szeretet virága,
s mint a nap úgy fényeskedjék
“a jajgató világzavarban”.
- Kalocsa Zsuzsa: Gyűlölet és gőg
“Szünjék harag, gyűlölség és viszály”,
a tavasz is késik, fél és reszket,
döbbenten figyel most a nagyvilág,
légben sötét korom és füst lebeg.
Süvítő szél fújja, s mindent belep,
az ember, – emberéleteket olt,
fájdalom és kín a romok felett,
hol a szeretet, mi tegnap még meg volt?
Elhagyott otthonnak már nyoma sincs,
ami még ép volt, tankok tapossák,
ki fog majd helyette újat adni?
Hős katonák ereje már folytán!
A reszkető szívük békét remél,
gyűlölet és gőg lohol nyomukban,
az utcákon vadul támad a szél,
ma, “a jajgató világzavarban”.
- Gáspár Klára: Mi végre?
„Szűnjék harag, gyűlölség és viszály”
Arctalan ellenség, füst és homály.
Belefulladunk már a gonoszságba,
A menekülő gyötrelemnek nincs orvossága.
Dühösen vágtat a vihar a romok felett,
Süvít a szél, a füst már mindent ellepett.
Áldozatod Ábel mi végre volt?
Gonosz testvér még mindig életeket olt.
Fekete lelkek e vérvörös harcban, ebben
„A jajgató világzavarban”.
- Gáspár Klára: Legyen vége!
- Szabó Eszter Helka: Nem csitul
“Szűnjék harag, gyűlölség és viszály”,
Kimondani könnyű. Tenni már nehezebb.
A zsinagógában előttem üres persely áll.
“Az ukrajnai menekültek javára” gyűjtenek.
Bedobom az ötszázast, a piaci pénzem.
Elképzelem, hogy kapkodva, semmi nélkül,
céltalan jönnek, mint kiket elhagyott Isten.
A kedves játék sehol, Szemében rémület ül.
A kisfiú kérdez, de semmire sincs válasz.
Hogy lenne, mikor a szakértő sem tudja?
Az idő sem bölcs. Ismétlődik a gyalázat.
Sejti-e bárki is, otthonukat ki, hogyan dúlja?
Hinni kell, biztatom magamat, és segíteni.
A fedél nélküli családot befogadom a bajban.
Adok, míg adhatok. A fiú arcára mosolyt csalok. , .
Cselekedni kell “a jajgató világzavarban”.
- Kristófné Vidók Margit: Ahol a béke jár
“Szűnjék harag, gyűlölség és viszály”
s ha mégis fegyvert fog a sok lator,
és lángba borul az egész világ,
hamis prófétát ne kövess vakon.
Hol a parthoz simulnak tengerek,
hinnéd, hogy egymásnak esve őrjöng
víz és föld, ki most együtt szendereg,
de tisztes a harc; ég és föld fölött.
Lásd, hófehér-selyemben béke jár,
s a harangok reményről zengenek,
gyógyulást hirdet ima, és zsoltár,
szelíd, zöld hullámzás a rengeteg.
Még a kő is meglágyul a hangra,
mely lelket simogat, jövőt teremt,
és a szív felel rá igaz dallal,
“a jajgató világzavarban” kereng.
- Klotz Mária: Világzavar helyett
„Szűnjék harag, gyűlölség és viszály”,
körülöleli a földet káosz, zűr, borzadály,
világ ölében szurokban ragad az álom-táj,
létünkben fészket rakott árnyék, homály.
Szeretném, ha emberség uralná a földet,
nem mohóság falná fel az élet-völgyet,
fegyverropogás nem verné fel a csöndet,
ármány nem tépne szét törvényt, rendet.
Jó lenne, ha öröm kapna helyet a dalban,
szeretetlánc kapaszkodna össze a bajban,
győzzön megértés a háborús tavaszban,
békesség „a jajgató világzavarban”.
- Dobrosi Andrea: Lehetne egység
Szűnjék harag, gyűlölség és viszály,
nem szór nap se válogatva fényt,
mindenkinek hullámzik óceán,
ölelhetjük egymást mind ma még!
Kiáltást halljunk, lehetne egység,
de csak a káosz kísér halkan,
követeljük a háború vesztét
a jajgató világzavarban!
- Mayer Zsó: Világzavar
„Szűnjék harag, gyűlölség és viszály”,
Forrongó hang, pokol tüzén a láng,
Csönd leple boruljon emberre, földre
Élhető legyen minden körülötte!
Ne hulljon vérzivatar fejek fölött,
Véres kard ne csapkodjon ég, föld között,
Szemekből fájdalomkönny ne csorogjon
Koromfelhő semerre ne szálljon!
Szűnjön meg testvérek között a harag
Szeretet, béke uralja hétköznapjainkat,
Néma legyen a puskaporos hangulat,
„A jajgató világzavarban”!
- Jószay Magdolna: Szűnjék harag…
“Szűnjék harag, gyűlölség és viszály”,
mottója is lehetne létemnek.
Mint levegő, hiányzik a béke,
esély kellene a szeretetnek.
Azt hinné az ember, az az időszak
nem következhet be újra soha már,
okosodhatott az emberiség arról:
a gyűlölködés nyertest nem produkál.
Mindenfelé dühödt lángok gyúlnak,
egy forrongó pokollá válik a világ,
menekülő családok vegetálnak,
a tömegsírokra sem jut már virág.
Miféle sors ez, s mivel érdemelték ki
ártatlan emberek, hogy földi pokolban
sírjanak, meneküljenek, létezzenek
ebben “a jajgató világzavarban”?
- Kutasi Horváth Katalin: Tenderkiírás
„Szűnjék harag, gyűlölség és viszály”,
újszülöttként meztelen a király!
Botladozik ő is agyba-főbe,
Tán bele se gondol a jövőbe.
Naiv hittel néz körül a mában,
Hogy is kételkedhetne magában?
Ha egy bárd most mégis bárdolatlan,
Megrovást kap rögtön számolatlan.
Nem a ruha teszi már az embert,
Bárki benyújthat egy újabb tendert.
Mi számít? Az üzlet vagy az élet?
Azt hiszed, hogy van itt még kímélet?
Elveszítesz mindent, ami fontos,
Diagnózisom sajnos túl pontos.
Szomszédaim, ne legyünk haragban
Itt „a jajgató világzavarban”!
- Buday Anikó: Nézz le ránk Istenem
“Szűnjék harag, gyűlölség és viszály”
térjen észhez végre a felbolydult világ,
kiálts te is, mond, hogy elég!
fogjunk össze, segítsen a szentséges ég.
Kérlek Istenem, nézz le ránk,
nézd, mily veszélyt hoz az ár,
szomszédunkban háború dúl,
határon gyermekek jönnek apátlanul.
Családok szakadnak reszketve szét,
hátra hagyva hazáját, apját, szerelmét.
Fájó szívünk értük zokogva dobban,
” a jajagató világzavarban”
- Kisznyér Ibolya: Párkák ideje
“Szűnjék harag, gyűlölség és viszály”,
igazság szűköl, lapul a mélyben,
diktátor pózol hamis tükörben,
démon súg a fülébe, mit tegyen.
Mint mohó medve, ki mézet kíván,
kaptárba nyúl, ő erős, neki jár,
méhek egyként védik, fullánkjuk szúr,
hősként halnak, mit medve orra bán.
Éhezés, szomjúság a pincékben,
halál arat föld alatt és felett,
mint lerombolt homokvár a parton,
az élet bús nyoma a romokon.
Játékmackó széttépett árnyékán,
gyermek teste hever, némán, árván,
erre nincs jog, mentség, csak vád:bűntett,
a szabadság ára vérrel festett.
Szorongó világ feszülten figyel,
egy villanástól tart, távol, s közel,
a gaz dúl, az igaz békét kíván,
“a jajgató világzavarban”.
- Szabóné Horváth Anna: Úgy szeretném…
“Szűnjék harag, gyűlölség és viszály”,
mert a tavasz félő, s reszketeg.
Ólom szavakba öntött nagyvilág,
kór, sikoly és füstköd tekereg.
Szív, lélek, s elme, már úgy ölelne!
A szeretet rettegve bujkál.
Csüggedt a lét, vágyak hullnak szerte,
ne sürgessük halál kapuján!
Bús telet zokognak széttört álmok,
útra kelnek más célt keresve,
hol Nap simít, s nem fél holmi árnytól,
tündököl, békésen, nevetve.
Éhezem másnak tudni a jövőt,
emberi érzésekhez méltót,
mely megbecsüli a kapott dicsőt,
s az erő nem osztogat béklyót.
Mosoly fakadjon mindenki arcán,
emlék legyen múlt édes nyara,
s maradjon érző ember a talpán
“a jajgató világzavarban.”
- Keczely Gaby: Kimondhatjuk?
„Szűnjék harag, gyűlölség és viszály”
lásd meg hamar: meztelen a király!
Lépj előre, ne gondolkozz ma már!
Focimeccs ez? Ki legyen a csatár?
Nem biztos, hogy ez a szoros határ,
kimondhatjuk – nem fontos e viszály?!
Hiszen forrong újra itt a világ!
Veszélyben a Földünk, nem várhatunk tovább!
Zokognak a népek, ágyúk visszhangjára,
vöröslik az ég is, háború zajára.
Pusztító örvényben, rakéták csapódnak,
békéről csak egyes költők álmodoznak!
Angyalröptű békéről papolnak,
valóságban: romokon tapodnak.
Gyűlölet – értelmetlen harcban,
„a jajgató világzavarban”.