Szabályok:
Cím: A tél subája
Szótagszám: 11/ 10/ 10/ 10/
sorok száma: 4
rímképlet: teljes rím, minden második rímel.
Téma: a címben
- ág
A tél subája
A tél kiteríti hosszú subáját.
Fogytán az ősznek az ereje már.
Nem őrzi többet a földnek báját.
Tudja uralma maholnap lejár.
(Golán Angéla Gabriella-Gambia)
Felköti fáknak meleg, fehér sálát,
elénk csillogó mesekaput tár.
Szél hátán járja be birodalmát.
Ősz csizmáján gyűrt páncélt ölt a sár.
(Szabóné H. Anna)
Hó szoknyáját a deres köd lengeti.
Süvöltő szél, jég szikra az ágon.
Hópehely száll, ragyogása festi.
Őszkaput zár jéglakat a fákon.
(Szabó Kila Margit)
Fehér abrosz terül lustán a tájra.
Bokrok bogyója ünneplő étek,
színesen mosolyog kismadárra.
Körötte apró, süppedő léptek…
(Szabóné H. Anna)
- ág
A tél subája
A tél kiteríti hosszú subáját.
Fogytán az ősznek ereje már.
Nem őrzi többet a földnek báját.
Tudja uralma maholnap lejár.
(Golán Angéla Gabriella-Gambia)
Felhők takarják el a nap sugarát.
Kopasz faágak között a szél jár.
Nem halljuk már a madarak dalát,
vidám csivitelés helyett tél vár.
(Schvalm Rózsa)
Az ember vacogva néz fel az égig
Arcára könnyként ráolvad a hó,
Tócsa hasad talpa alatt végig,
Télország foglya az erdőlakó.
(Kellős Éva)
A tél subája megvédi a földet,
és jégpáncél alatt bújik a tó,
most nem járja napsugár a völgyet,
vastagra hízik a hótakaró.
(Hajdu Mária)
Ezüstlő arcával hasal a tájra,
meleget zárva fény-tenyerébe.
Alatta alszik lepkének bábja
halott falevél gyűrt köpenyébe.
(Szabóné H. Anna)
Álmodik mélyen a rét, és a hajnal,
rügypattanásig még lágyan dereng.
Langy’ pirkadatra ébred tavasszal,
rigódal kelti és gólya-kelep.
(Gősi Vali)
Addig pihenteti megfáradt testét.
Lelkében édes álmot dédelget.
Állja a tél szorító ezüstjét,
s csillagok közt tarka mesét kerget.
(Szabóné H. Anna)
Tavaszig álmodja mély, meleg álmát,
napsugár-táncot, harmatot remél.
S virágillatú selyem-fű ágyán
méhcsalád zsong majd és tücsök zenél.
(Gősi Vali)
Fehér ködös hópihe hull a tájra,
a hideg Hold a dér táncát járja.
Tapadó jégpáncél ül az ágra,
s virággal, ébredő tavaszt várja.
(Szabó Kila Margit)
- ág
A tél subája
A tél kiteríti hosszú subáját.
Fogytán az ősznek az ereje már.
Nem őrzi többet a földnek báját.
Tudja uralma maholnap lejár.
(Golán Angéla Gabriella-Gambia)
Felköti fáknak meleg, fehér sálát,
elénk csillogó mesekaput tár.
Szél hátán járja be birodalmát.
Ősz csizmáján gyűrt páncélt ölt a sár.
(Szabóné H. Anna)
Havas mezőben őzek kergetőznek
Szemeim előtt felderül a táj
Nézem foltos ruháját a télnek
Szívemben tavasz készülődik már.
(Kondra Katalin)
A Nap sugara csillogtatja báját,
mosolygón, egyre vígabban ölel.
Neveti a suba morcosságát,
kit kéjjel olvaszt, és messzire vet!
(Mayer Zsó)
Még hótakarót von a tél a tájra,
napsugár-csókot, s langy esőt ígér.
Szendergő föld álmát míg vigyázza,
Rügyfakadásról, tavaszról mesél.
(Gősi Vali)
Addig még fehér dunna óvja testét,
melyet lassan vízzé olvaszt a nap,
pajkos szellő kerget tarka lepkét,
fehér fátyla helyére ül langy-kalap.
(Szabóné H. Anna)
Ködfátyolos éjben hópelyhek szállnak,
ezüst havát szerte hordja a szél.
Dermesztő a jég madárnak fának,
ha kikelet oson elfut a tél.
(Szabó Kila Margit)
Jégvirág zárja csillogó szirmait.
Üvegszemére könnyet csal a fény.
Sár rakja a subára lábait,
mérgében sírásra fakad szegény.
(Szabóné H. Anna)
- ág
A tél subája
A tél kiteríti hosszú subáját.
Fogytán az ősznek az ereje már.
Nem őrzi többet a földnek báját.
Tudja uralma maholnap lejár.
(Golán Angéla Gabriella-Gambia)
Felköti fáknak meleg, fehér sálát,
elénk csillogó mesekaput tár.
Szél hátán járja be birodalmát.
Ősz csizmáján gyűrt páncélt ölt a sár.
(Szabóné H. Anna)
Havas mezőben őzek kergetőznek
Szemeim előtt felderül a táj
Nézem foltos ruháját a télnek
Szívemben tavasz készülődik már.
(Kondra Katalin)
A Nap sugara csillogtatja báját,
mosolygón, egyre vígabban ölel.
Neveti a suba morcosságát,
kit kéjjel olvaszt, s messzire vet!
(Mayer Zsó)
Ezüstport szór a tél dermedt ruhája,
a hideg Hold árnya fénnyel játszik.
Hócsillag derengő éjszakája,
gyöngyház égen csípős köddel fürdik.
(Szabó Kila Margit)
A szél ijesztő kísértetkén tombol.
Félelmet kelt sápadt éjszakában.
Sikolya édes álmokat rombol
éhes állatok korgó gyomrában.
(Szabóné H. Anna)
- ág
A tél subája
A tél kiteríti hosszú subáját.
Fogytán az ősznek az ereje már.
Nem őrzi többet a földnek báját.
Tudja uralma maholnap lejár.
(Golán Angéla Gabriella-Gambia)
Felhők takarják el a nap sugarát.
Kopasz faágak között a szél jár.
Nem zeng a madarak vidám dala,
csak a télnek szomorú sóhaja.
(Schvalm Rózsa)
Az ember vacogva néz fel az égig
Arcára könnyként ráolvad a hó,
Tócsa hasad talpa alatt végig,
Télország foglya az erdőlakó.
(Kellős Éva)
A tél subája megvédi a földet,
és jégpáncél alatt bújik a tó,
most nem járja napsugár a völgyet,
vastagra hízik a hótakaró.
(Hajdu Mária)
Ezüstlő arcával hasal a tájra,
meleget zárva fény-tenyerébe.
Alatta alszik lepkének bábja
halott falevél gyűrt köpenyébe.
(Szabóné H. Anna)
Fehér kesztyűt húz a téli éjszaka,
csillogó jégcsapok sípját fújja.
Jégtörő szél havas ajándéka.
Zúzmarás köd tükre, őszt álmodja.
(Szabó Kila Margit)
- ág
A tél subája
A tél kiteríti hosszú subáját.
Fogytán az ősznek az ereje már.
Nem őrzi többet a földnek báját.
Tudja uralma maholnap lejár.
(Golán Angéla Gabriella-Gambia)
Felhők takarják el a nap sugarát.
Kopasz faágak között a szél jár.
Nem zeng a madarak vidám dala,
csak a télnek szomorú sóhaja.
(Schvalm Rózsa)
Az ember vacogva néz fel az égig
Arcára könnyként ráolvad a hó,
Tócsa hasad talpa alatt végig,
Télország foglya az erdőlakó.
(Kellős Éva)
A tél subája megvédi a földet,
és jégpáncél alatt bújik a tó,
most nem járja napsugár a völgyet,
vastagra hízik a hótakaró.
(Hajdu Mária)
Ezüstlő arcával hasal a tájra,
meleget zárva fény-tenyerébe.
Alatta alszik lepkének bábja
halott falevél gyűrt köpenyébe.
(Szabóné H. Anna)
Álmodik mélyen a rét, és a hajnal
rügypattanásig még lágyan dereng.
Langy pirkadatra ébred tavasszal,
rigódal kelti és gólya-kelep.
(Gősi Vali)
Addig pihenteti megfáradt testét.
Lelkében édes álmot dédelget.
Állja a tél szorító ezüstjét,
s csillagok közt tarka mesét kerget.
(Szabóné H. Anna)
Tavaszig álmodja mély, meleg álmát,
napsugár-táncot, harmatot remél.
S virágillatú selyem-fű ágyán
méhcsalád zsong majd és tücsök zenél.
(Gősi Vali)
Most fagy masszíroz rá zsályabalzsamot.
Magába szippant minden gyógyerőt,
melyet nyáranyó kertjéből kapott,
hogy bírja a tavaszi teendőt.
(Szabóné H. Anna)