Lélek-tan-ka 01.

Kristófné Vidók Margit:

Téged vártalak
a bársony kék ég alatt,
lépted nesztelen,
nyomában hullócsillag
mutatta merre jártál.

Kristófné Vidók Margit:

Meghitt pillanat,
szívembe rejtettelek
hosszú időre,
édes várakozásban,
kitörölhetetlen vagy.

Kristófné Vidók Margit:

Borongós idő,
felhők rejtik a napot,
a föld szomjazik.
Földig hajolnak a fák,
imádkozó sokaság.

Kristófné Vidók Margit:

Várunk valami
szépre, különlegesre
ami feloldoz…
miközben bűnben élünk,
hamis kép a szivárvány.

Domokos Edit:

Lélektan tanár
én nem lehettem, habár
lelkünk oly botor,
s várjuk lesz idő talán –
testünk, lelkünk egybeforr!

Domokos Edit:

Uram! Miért kell
várni, mindig csak várni?!
Tégy már valamit!
Az idő gyorsan szalad,
de, ki szeret, itt marad!

Szabó Eszter Helka:

szirénahang szít
tüzet az iskolában
nem tudott várni
bekopogott a mennybe
engedjék be – kilökték

Szabó Eszter Helka:

folttalan világ
amit most kaptál tőlem
fehér rózsa ring
folyón nőtt az árnyéka
szerelmem így vártalak

Dobrosi Andrea:

egyszer csak rájössz
meg kell tanulnod várni
ahhoz hogy élhess
van rossz és jó pillanat
mindnek saját ideje

Dobrosi Andrea:

nagyon vártam rád
napra nap egyre jobban
pedig tudtam jössz
mióta megérkeztél
minden egy várakozás

Dobrosi Andrea:

várni egyre csak
jégcsaptól a bogáncsig
mélybe zuhanás
s ahogy az évek telnek
nem tudod kinek köszönd

Herczeg-Vecsei Katalin:

Magányosan ül,
gyenge vállát nyomja pár
szomorú emlék.
Egy segítő kézre vár,
mely bekopog, megsimít.

Herczeg-Vecsei Katalin:

Vakon repülök,
mint a kétségbeesett
darvak a ködben.
Nem tudom, hogy mi vár rám;
fény vagy örök sötétség?

Herczeg-Vecsei Katalin:

Várom a havat.
Éjjel kezd majd hullani
sűrű pelyhekben.
Elfed minden sötét bűnt,
fehér papír lesz a táj.

Horváth-Tóth Éva:

várunk vonatra,
bankban, orvosnál, boltban,
mind más érzés, mert
minden várakozás más
– rád várni meghitt csoda

Horváth-Tóth Éva:

a peron vagyok
azon az állomáson
ahol te vonat…
egy sebesen száguldó,
mely ott sohasem áll meg

Horváth-Tóth Éva:

soha nem voltál
enyém, nem is leszel már
mindketten élünk
most mégis gyászolom azt,
hogy hiába vártam rád

Horváth-Tóth Éva:

vártalak, épp úgy,
mint jeges földben a mag
a napsugarat,

lehettél volna a fény,
lehettem volna tavasz

Sági Klári:

Életünk során
folyton várunk valamit,
bekövetkezik,
örülünk vagy sírunk majd,
előre nem tudhatjuk.

Sági Klári:

Havazást vártam,
most már tavaszt áhítok,
majd nyárra vágyom,
az őszt nem hívogatom,
jön a tél, reménykedem.

Sági Klári:

Boldogságra vágysz?
Megtettél mindent érte?
Biztos vagy ebben?
Leltározz a lelkedben,
dobd el az összes rosszat!

Dobó Georgina:

Várakozás az
Élet, lassú hullámzás
Mint patak, utat
Tör az anyaméhből majd
Várja örök múlását.

Thesaurus:

Lelkem húrjain
akarva akaratlan
érzés-dalt játszol:
míg várlak — bánatos blues-t
ha itt vagy — örömódát

Thesaurus:

Reménytelenül
várni várni és várni
lelket pusztító…
/szikrányi bizonyosság/
… élménnyé édesíti

Kutasi Horváth Katalin:

Szirmaim fakók,
S illatuk oly messze szállt!
Őrzöm harmatod,
Várom, hogy megnyílhassak,
ám bimbóm aszalódik!

Kisznyér Ibolya:

Ifjúság repült,
türelmetlen énemmel,
apám mondta: várj,
meg sem hallottam, szálltam,
magam kárán tanultam.

Kisznyér Ibolya:

A várakozás
csendjében tartalom él,
a gondolat dönt,
mivel tölti bölcsen el,
jól, rosszul használja fel.

Kisznyér Ibolya:

Látszólag tétlen,
kívülről érthetetlen,
csak ő érzi bent,
álmához érnie kell,
az idő csodát érlel.

Kisznyér Ibolya:

Jól várakozni
a tudatos ember tud,
bölcsessége ép,
mértéket tart érzésben,
táguló értelmében.

Győri Nagy Attila:

egy buszra várok
jegy nélküli utasként
úti cél híján
de rengeteg reménnyel
vágyakozó szívemmel

Győri Nagy Attila:

ne kérdezd mire
vagy talán kire várok
ha egyszer eljön
azonnal felismerem
hirtelen világos lesz

Győri Nagy Attila:

Árulsz-e reményt,
kecsegtetsz értékeset?
Én tudok várni,
pedig kínzó gyötrelem
e némán síró magány.

Petres Katalin:

Sokféle lehet
nekünk a várakozás:
feszült, gyötrelmes,
izgatott, örömteli,
vagy izzó vágytól fűtött.

Petres Katalin:

“Egy gondolat bánt
engemet”: egy kórházban
gépekhez kötve
hosszú ideig várni
megváltó elmúlásra.

Petres Katalin:

Életem legszebb,
csúcs várakozásait
megköszönöm,
háromszor viselhettem
az áldott állapotot.

Petres Katalin:

Pályám alkonyán
fáradtan, kitartással
már várakozom
a nyugdíjas évekre,
az alkotó időkre.

Szabó Eszter Helka:

Te csodára vársz?
A megszokott képlettel
ugyanaz jön ki.
Változhatsz hű robottá.
Nem érzed: késő várni.

Szabó Eszter Helka:

Parkban pad. Esti.
Elfolynak órák, percek.
Serceg a halál.
Lelkeddel csettintesz, túl
testeden. Mégsem ő volt.

Jószay Magdolna:

Mindig vártalak.
Nem tudtam, ki vagy, hol vagy,
mégis vártalak.
De csak eleinte tűnt,
hogy az vagy, kit várnálak.

Jószay Magdolna:

Sokáig vártunk
valamire – egymásra?
Későn jöttünk rá.
Türelem rózsát terem?
Másnak talán. Nekünk nem.

Jószay Magdolna:

Meg is beszéltük.
Ott toporogtál, vártál…
úgy sajnáltalak.
Nem érdemelted ezt, de
nem mehettem. Hazudtam.

Klotz Mária:

tavaszvárással
melegítem tél-lelkem
lélekmasszázzsal
építem fagyos lényem
szellőtündérre vágyom

Klotz Mária:

Várakozásom
széppé teszi bús-percem,
reménykedve él
bennem fény, élet-sugár,
elém pattansz, átölelsz.

Klotz Mária:

Magányba zárva
várakozom, mire is?
Sajnos nem tudom.
Óraketyegés töri
meg a sikító csendet.

Klotz Mária:

Az idő padján
mélázva várakozik
jó jövőkerék
a következő percre,
új lábnyomot hagy.

Gáspár Klára:

A homokóra
eltört, megállt az idő,
pedig szeretném,
hogy újra a karjába,
a karjába zárjon ő.

Gáspár Klára:

Peronon állok,
az idő itt áll velem.
Várom, hogy jöjjön
vonattal a kedvesem,
újra legyen mellettem.

Gáspár Klára:

Ha majd… és ha majd…
eljönnek a szebb napok.
Ha majd… és ha majd…
lelkem már nem háborog.
Azt érzem: otthon vagyok.

Kalocsa Zsuzsa:

Várom a jöttöd
feléd karom kitárom,
hisz gyermekem vagy,
akire számíthatok,
s magányomat felejtem!

Buday Anikó:

Vártam rátok nagy
izgalommal, szeretve
kívántam látni
arcotokat, lelkemet
szeretet töltötte meg.

Buday Anikó:

Mindig várunk, csak
várunk valamire vagy
valakire, ki
vagy jön, vagy nem, álandó
lelket gyötrő életlét.

Dobó Georgina:

Várlak a sínek
Között a peronon, nem
Hiszed, hát mondom:
Szeretlek! És ha te nem,
Véget vetek mindennek.

Dobrosi Andrea:

sosem vártam el
minden pillanatot tölts
várakozással
de ha már így alakult
akkor inkább pezsgővel

Keczely Gaby:

Mindig van tétje
csendes várakozásnak.
Mikor már lelked
tovább e kínt nem bírja –,
türelmetlen lázába’.

Dobó Georgina:

Várom a csodát
De nem érkezik. Vágyom
Lelked, utána
Éhezem. Hinni kéne
Még, hogy jobb lesz. De nem megy.

Dobó Georgina:

Hiába várom,
S óhajtom lelked minden
Melegét, te csak
Játszol velem.Marad hát
Az epekedés, több nem.

Holécziné Tóth Zsuzsa:

Ünnep előtti
várakozás. Valami
szépre és újra
vágyom. Lelkem felkészül,
csodát remél. Megtalálom?

Dobó Georgina:

Várom e ködös,
Esős hajnal végét. Nem
Süt a nap csak a
Sötétség látszik. Pislog
A magány. Ma már nem jössz.

Dobó Georgina:

Csitul a vihar
A tengeren, izgalmas
Túránk véget ért.
Várjuk vacsoránk korgó
Gyomorral, rántott hal lesz.

Dobó Georgina:

A szerelem is
Véget ér egyszer, noha
Várod a csodát.
Talán beteljesedik,
Megváltás születik már.

Dobó Georgina:

Advent van: vágyom
A jót, várom a csodát
Tetteim szebbek.
Hirdetik az ünnepünk
Varázsát, vidám nászát.