Kristófné Vidók Margit:
Téged vártalak
a bársony kék ég alatt,
lépted nesztelen,
nyomában hullócsillag
mutatta merre jártál.
Kristófné Vidók Margit:
Meghitt pillanat,
szívembe rejtettelek
hosszú időre,
édes várakozásban,
kitörölhetetlen vagy.
Kristófné Vidók Margit:
Borongós idő,
felhők rejtik a napot,
a föld szomjazik.
Földig hajolnak a fák,
imádkozó sokaság.
Kristófné Vidók Margit:
Várunk valami
szépre, különlegesre
ami feloldoz…
miközben bűnben élünk,
hamis kép a szivárvány.
Domokos Edit:
Lélektan tanár
én nem lehettem, habár
lelkünk oly botor,
s várjuk lesz idő talán –
testünk, lelkünk egybeforr!
Domokos Edit:
Uram! Miért kell
várni, mindig csak várni?!
Tégy már valamit!
Az idő gyorsan szalad,
de, ki szeret, itt marad!
Szabó Eszter Helka:
szirénahang szít
tüzet az iskolában
nem tudott várni
bekopogott a mennybe
engedjék be – kilökték
Szabó Eszter Helka:
folttalan világ
amit most kaptál tőlem
fehér rózsa ring
folyón nőtt az árnyéka
szerelmem így vártalak
Dobrosi Andrea:
egyszer csak rájössz
meg kell tanulnod várni
ahhoz hogy élhess
van rossz és jó pillanat
mindnek saját ideje
Dobrosi Andrea:
nagyon vártam rád
napra nap egyre jobban
pedig tudtam jössz
mióta megérkeztél
minden egy várakozás
Dobrosi Andrea:
várni egyre csak
jégcsaptól a bogáncsig
mélybe zuhanás
s ahogy az évek telnek
nem tudod kinek köszönd
Herczeg-Vecsei Katalin:
Magányosan ül,
gyenge vállát nyomja pár
szomorú emlék.
Egy segítő kézre vár,
mely bekopog, megsimít.
Herczeg-Vecsei Katalin:
Vakon repülök,
mint a kétségbeesett
darvak a ködben.
Nem tudom, hogy mi vár rám;
fény vagy örök sötétség?
Herczeg-Vecsei Katalin:
Várom a havat.
Éjjel kezd majd hullani
sűrű pelyhekben.
Elfed minden sötét bűnt,
fehér papír lesz a táj.
Horváth-Tóth Éva:
várunk vonatra,
bankban, orvosnál, boltban,
mind más érzés, mert
minden várakozás más
– rád várni meghitt csoda
Horváth-Tóth Éva:
a peron vagyok
azon az állomáson
ahol te vonat…
egy sebesen száguldó,
mely ott sohasem áll meg
Horváth-Tóth Éva:
soha nem voltál
enyém, nem is leszel már
mindketten élünk
most mégis gyászolom azt,
hogy hiába vártam rád
Horváth-Tóth Éva:
vártalak, épp úgy,
mint jeges földben a mag
a napsugarat,
lehettél volna a fény,
lehettem volna tavasz
Sági Klári:
Életünk során
folyton várunk valamit,
bekövetkezik,
örülünk vagy sírunk majd,
előre nem tudhatjuk.
Sági Klári:
Havazást vártam,
most már tavaszt áhítok,
majd nyárra vágyom,
az őszt nem hívogatom,
jön a tél, reménykedem.
Sági Klári:
Boldogságra vágysz?
Megtettél mindent érte?
Biztos vagy ebben?
Leltározz a lelkedben,
dobd el az összes rosszat!
Dobó Georgina:
Várakozás az
Élet, lassú hullámzás
Mint patak, utat
Tör az anyaméhből majd
Várja örök múlását.
Thesaurus:
Lelkem húrjain
akarva akaratlan
érzés-dalt játszol:
míg várlak — bánatos blues-t
ha itt vagy — örömódát
Thesaurus:
Reménytelenül
várni várni és várni
lelket pusztító…
/szikrányi bizonyosság/
… élménnyé édesíti
Kutasi Horváth Katalin:
Szirmaim fakók,
S illatuk oly messze szállt!
Őrzöm harmatod,
Várom, hogy megnyílhassak,
ám bimbóm aszalódik!
Kisznyér Ibolya:
Ifjúság repült,
türelmetlen énemmel,
apám mondta: várj,
meg sem hallottam, szálltam,
magam kárán tanultam.
Kisznyér Ibolya:
A várakozás
csendjében tartalom él,
a gondolat dönt,
mivel tölti bölcsen el,
jól, rosszul használja fel.
Kisznyér Ibolya:
Látszólag tétlen,
kívülről érthetetlen,
csak ő érzi bent,
álmához érnie kell,
az idő csodát érlel.
Kisznyér Ibolya:
Jól várakozni
a tudatos ember tud,
bölcsessége ép,
mértéket tart érzésben,
táguló értelmében.
Győri Nagy Attila:
egy buszra várok
jegy nélküli utasként
úti cél híján
de rengeteg reménnyel
vágyakozó szívemmel
Győri Nagy Attila:
ne kérdezd mire
vagy talán kire várok
ha egyszer eljön
azonnal felismerem
hirtelen világos lesz
Győri Nagy Attila:
Árulsz-e reményt,
kecsegtetsz értékeset?
Én tudok várni,
pedig kínzó gyötrelem
e némán síró magány.
Petres Katalin:
Sokféle lehet
nekünk a várakozás:
feszült, gyötrelmes,
izgatott, örömteli,
vagy izzó vágytól fűtött.
Petres Katalin:
„Egy gondolat bánt
engemet”: egy kórházban
gépekhez kötve
hosszú ideig várni
megváltó elmúlásra.
Petres Katalin:
Életem legszebb,
csúcs várakozásait
megköszönöm,
háromszor viselhettem
az áldott állapotot.
Petres Katalin:
Pályám alkonyán
fáradtan, kitartással
már várakozom
a nyugdíjas évekre,
az alkotó időkre.
Szabó Eszter Helka:
Te csodára vársz?
A megszokott képlettel
ugyanaz jön ki.
Változhatsz hű robottá.
Nem érzed: késő várni.
Szabó Eszter Helka:
Parkban pad. Esti.
Elfolynak órák, percek.
Serceg a halál.
Lelkeddel csettintesz, túl
testeden. Mégsem ő volt.
Jószay Magdolna:
Mindig vártalak.
Nem tudtam, ki vagy, hol vagy,
mégis vártalak.
De csak eleinte tűnt,
hogy az vagy, kit várnálak.
Jószay Magdolna:
Sokáig vártunk
valamire – egymásra?
Későn jöttünk rá.
Türelem rózsát terem?
Másnak talán. Nekünk nem.
Jószay Magdolna:
Meg is beszéltük.
Ott toporogtál, vártál…
úgy sajnáltalak.
Nem érdemelted ezt, de
nem mehettem. Hazudtam.
Klotz Mária:
tavaszvárással
melegítem tél-lelkem
lélekmasszázzsal
építem fagyos lényem
szellőtündérre vágyom
Klotz Mária:
Várakozásom
széppé teszi bús-percem,
reménykedve él
bennem fény, élet-sugár,
elém pattansz, átölelsz.
Klotz Mária:
Magányba zárva
várakozom, mire is?
Sajnos nem tudom.
Óraketyegés töri
meg a sikító csendet.
Klotz Mária:
Az idő padján
mélázva várakozik
jó jövőkerék
a következő percre,
új lábnyomot hagy.
Gáspár Klára:
A homokóra
eltört, megállt az idő,
pedig szeretném,
hogy újra a karjába,
a karjába zárjon ő.
Gáspár Klára:
Peronon állok,
az idő itt áll velem.
Várom, hogy jöjjön
vonattal a kedvesem,
újra legyen mellettem.
Gáspár Klára:
Ha majd… és ha majd…
eljönnek a szebb napok.
Ha majd… és ha majd…
lelkem már nem háborog.
Azt érzem: otthon vagyok.
Kalocsa Zsuzsa:
Várom a jöttöd
feléd karom kitárom,
hisz gyermekem vagy,
akire számíthatok,
s magányomat felejtem!
Buday Anikó:
Vártam rátok nagy
izgalommal, szeretve
kívántam látni
arcotokat, lelkemet
szeretet töltötte meg.
Buday Anikó:
Mindig várunk, csak
várunk valamire vagy
valakire, ki
vagy jön, vagy nem, álandó
lelket gyötrő életlét.
Dobó Georgina:
Várlak a sínek
Között a peronon, nem
Hiszed, hát mondom:
Szeretlek! És ha te nem,
Véget vetek mindennek.
Dobrosi Andrea:
sosem vártam el
minden pillanatot tölts
várakozással
de ha már így alakult
akkor inkább pezsgővel
Keczely Gaby:
Mindig van tétje
csendes várakozásnak.
Mikor már lelked
tovább e kínt nem bírja –,
türelmetlen lázába’.
Dobó Georgina:
Várom a csodát
De nem érkezik. Vágyom
Lelked, utána
Éhezem. Hinni kéne
Még, hogy jobb lesz. De nem megy.
Dobó Georgina:
Hiába várom,
S óhajtom lelked minden
Melegét, te csak
Játszol velem.Marad hát
Az epekedés, több nem.
Holécziné Tóth Zsuzsa:
Ünnep előtti
várakozás. Valami
szépre és újra
vágyom. Lelkem felkészül,
csodát remél. Megtalálom?
Dobó Georgina:
Várom e ködös,
Esős hajnal végét. Nem
Süt a nap csak a
Sötétség látszik. Pislog
A magány. Ma már nem jössz.
Dobó Georgina:
Csitul a vihar
A tengeren, izgalmas
Túránk véget ért.
Várjuk vacsoránk korgó
Gyomorral, rántott hal lesz.
Dobó Georgina:
A szerelem is
Véget ér egyszer, noha
Várod a csodát.
Talán beteljesedik,
Megváltás születik már.
Dobó Georgina:
Advent van: vágyom
A jót, várom a csodát
Tetteim szebbek.
Hirdetik az ünnepünk
Varázsát, vidám nászát.