Lélek-tan-ka 04.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Költözéseim
során megtaláltalak,
otthonom lettél
amíg szerethettelek,
de te átléptél rajtunk.

  1. Vermes György:

Egy kis állás itt,
Egy kis állás szomszédban –
Vándormadarak
Még hűségideje sincs
Tovaszáll, ha van jobb hely.

  1. Horváth-Tóth Éva:

közös éveink
mint a vándormadarak
elröpültek már

csak szívünk őrzi féltőn
halvány emlékeinket

  1. Dobrosi Andrea:

Vándormadarak!
Nektek hol van a haza?
Jöttök – mentek is.
Ám panaszt meg ne halljak:
két helyen van házatok.

  1. Kalocsa Zsuzsa:

Vándorló madár
őszidőben elrepül
tengereket átszelve
fáradtan, harsány hanggal
üdvözli az új helyet.

  1. Vermes György:

Büszke gólyapár
Fészkére visszatalál –
Pózna tetején.
A falu lakosai
Ismerősként üdvözlik.

  1. Záruba Károly Valér:

Tudni nem árthat:
A vadlúd furcsa állat,
Alakba állnak,
S tavasszal, merre szállnak?
Észak-hidegre vágynak.

  1. Thesaurus:

Ki szárnyat kapott
Elszakadhat földtől, ám
Csak égig juthat
Ha lelked repít határt
Nem ismer szárnyalásod

  1. Kisznyér Ibolya:

Sóhaj szakad fel,
nehéz keresztje alól
szegény embernek,
jó a szabad madárnak,
repül a végtelenbe.

  1. Gáspár Klára: Fecském

Most itt az idő.
Az utat jól ismered.
Terjeszd ki szárnyad!
Kisfecském, ha ideérsz,
finom falattal várlak.

  1. Horváth-Tóth Éva:

Hogy mi vagy nekem?
Két dobbanás közt a csend,
méz íz ajkamon,
öröm vagy és fájdalom,
szívem vándormadara.

  1. Vermes György:

Ez a mi gólyánk,
Itt költi fiókáit, –
Itt növekszenek.
Őszre megerősödnek,
Szülőkkel mennek délre

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa:

Kicsi fecske túl
korán érkeztél! Nincs még
rovar, se kukac.
Fészked mélyén kuporogsz,
erőd fogytán, nem dalolsz.

  1. Szakács Anna:

Szállnak az évek
vándormadárként lep meg,
melegség hívhat
húz a szívünk otthont ér,
a kedves ég költ bennünk.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Őszi sóhajjal
elmúlás szele oson,
vándormadarak
szállnak fakókék égen,
felhő könnye a búcsú.

  1. Dobrosi Andrea:

Ha lenne szárnyam,
úgy lennék vándormadár.
Na, tudsz követni?
Te viszont sosem leszel
egy David Attenborough.

  1. Klotz Mária:

vándormadarak
mindig tudják útjukat
küldetésüket
pontosan repülnek el
időben térnek vissza

  1. Jószay Magdolna:

Vándormadarak,
oly szomorú a szívem,
ha jön az ősz, s ti
már gyülekeztek egyre,
utatokra készülve.

  1. Kisznyér Ibolya:

Két haza között
száll ezer veszélyen át,
szíve vezeti,
tudja mit ér az együtt,
s a haza, úgy igazán.

  1. Horváth-Tóth Éva:

vándormadarak
szállnak a fejem felett
szárnyuk erős híd
a menny és a föld között
– lágy lélek-lebbenések

21. Klotz Mária:

Gyakran váltogat
munkahelyet, csapongva
éli életét,
nem tud lehorgonyozni.
ide-oda repdeső.

  1. Kalocsa Zsuzsa:

Csendben csak várnak
csivitelve búcsúznak,
melegebb hajlék
minden évben reá vár,
hol fészkére rátalál.

  1. Jószay Magdolna:

Hosszú az út, mely
a vándormadaraink
előtt áll. Érjen
célt épségben mindőtök!
Visszavárunk titeket!

  1. Klotz Mária:

Nyárnak melegét
vándormadárraj viszi
magával délre.
Nem kell neki dzsipiesz,
sem más navigáció.

  1. Szakács Anna:

Örök vándor lét
szeretet szívünk táján
csillagközéppont ,
vihart átragyog célt ér,
egymás szárnyát segítve.

  1. Gáspár Klára:

Én már nem látom,
hogy mi történik veled,
ha innen kiszállsz,
de a szülői fészek
téged mindig visszavár.

  1. Szakács Anna:

Kölcsönbe kapott
tudást fiókákra száll
könnyülhet szárnyunk
út, cél, otthon bent fészkel
örök nyugalom leszünk.

  1. Gáspár Klára:

Vörös égbolton
a vadludak csapata
v alakban száll.
Éppen úgy repülők.
a fekete égbolton

  1. Kalocsa Zsuzsa:

Új tavasz hívja,
régi haza mily csodás.
Meleg otthonban
fiókákat nevelget,
fészekből kiröppennek.

  1. Klotz Mária:

Színkavalkádban
elszállok, mint egy csapzott
költöző madár.
Nem térek vissza soha
többé hozzád. Ne is várj!

  1. Jószay Magdolna:

Túl korán volt még
márciusnak elején
hazaszállnotok,
drága, kedves gólyáink!
Fészketeket hó lepi…

  1. Kristófné Vidók Margit:

Vándorutadon
keresztezve sorsomat,
hazaérkeztél,
a messzeség csábítón
hívott, és te elmentél.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Szárnysuhanásnyi
pillanatokat ringat
a búcsúzó ősz,
fecskék csivít hangjában
fészket rak az új remény.

  1. Gáspár Klára: Borús

V alakban a
vándormadarak
otthonról – haza.
V alakban repülők
idegenbe meghalni.

  1. Vermes György:

Vándormadarak –
Délre szállnak, melegre,
Afrika a cél.
Tavasszal visszatérnek,
De hogy találnak haza?

  1. Dobrosi Andrea:

Égi vándorok,
előttetek nagy út áll –
hosszú történet…
De szerencsére azon
egyetlenegy kátyú sincs!

  1. Thesaurus:

Költöző madár
Nem bravúr, látványosság
Mi repülni készt’
Életedért, jövődért
Szállsz, vállalsz ezer veszélyt

  1. Kristófné Vidók Margit:

Te vagy a társam,
lélekvándorlásaink
ég, és föld között
megtanítanak szállni
hulló csillagok felett.

  1. Klotz Mária:

Sok villanydróton
tavaszköszöntés okoz
nagy feszültséget.
Visszatérő madárraj
kikeletről muzsikál.

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa:

Ősszel útra kel,
tavasszal visszatér a
vándor. Szívében
erős vágy: meglelni az
otthonát és a párját.

  1. Jószay Magdolna:

A villanydrótok
szinte kottavonalak,
fecskékkel teltek.
Karcsú, frakkos kedvesek,
várunk újra titeket!

  1. Dobrosi Andrea:

Égen V alak,
vándormadarak szállnak
ide majd oda.
Igaz, hatalmas az ég;
de a forgalom is nagy.

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa:

Vándor madarak
tavasszal visszatérnek.
Újra éled a
természet, virág illat
száll. Ránk is új tavasz vár?

  1. Gáspár Klára:

Fönn a fészekben
a fiókák megnőttek
és mindegyikük
elég erős lett ahhoz,
hogy új hazába szálljon.

  1. Horváth-Tóth Éva:

kék üvegharang
az égboltozat, rajta
darvakat ringat
a közelgő ősz, szárnyuk
alól csillagok hullnak

  1. Petres Katalin:

Fészkén kelepel,
visszatért a gólyapár,
ujjong a szívünk,
az égen már cikáznak
a fecskék: üdv, nyárfestők!

Keczely Gaby: Vadludak

Szépséges lények.
Szimbiózisban élnek
a laza léggel.
Egy ritmusra repülnek,
délen letelepülnek.

Elmúlik a tél,
hazavágynak a ludak.
Vadlúd is remél
– a levegő bajnoka.
Suhannak gyorsan haza.