LÉT-SZÍN-TEREK 02.

  1. Petres Katalin:

Erdő mélyén hűs patak
üdítő vize
szomját oltja
vadaknak.

  1. Petres Katalin:

Erdő mélyén rejlik
édes szamóca,
örök vágyam
zamata.

  1. Petres Katalin:

Elrejtőznék veled
erdő mélyére,
ölelèsben
örökre.

  1. Petres Katalin:

Erdő mélyén apró
manók, koboldok
varázsolnak
kacagva.

  1. Petres Katalin:

Legendák és mondák
örök forrása:
erdő mélyén
rálelhetsz.

  1. Petres Katalin:

Erdő mélyén száraz
avarban zizeg
ezer rovar
szorgosan.

  1. Petres Katalin:

Erdő mélyén gombák
kalapjuk alól
gombászoknak
intenek.

  1. Petres Katalin:

Erdő mélyén kunyhó,
belepte a zöld,
boldog idők
emléke.

  1. Kisznyér Ibolya:

Erdő szélén csábít
lágy hűvös szellő,
kerülj beljebb,
csendesülj.

  1. Kisznyér Ibolya:

A fák sem susognak,
az erdő hallgat,
idegen jár
közöttük.

  1. Kisznyér Ibolya:

Komorul a napfény
az erdő mélyén,
kis ág reccsen
talp alatt.

  1. Kisznyér Ibolya:

Elvarázsol csendje,
illata nehéz,
ki elrévül
csodát él.

  1. Kisznyér Ibolya:

Kidőlt fatörzs, mint pad
hívogat halkan,
mesél neked,
neszét halld.

  1. Kisznyér Ibolya:

Titkok birodalma,
mesevilága,
növény, állat
otthona.

  1. Gáspár Klára:

Sötét erdő mélyén,
ősz temetésén,
a hó alatt
zöld remény.

  1. Gáspár Klára:

Sok lombos fa mutat
a napnak utat,
kismadarak
dalolnak.

  1. Gáspár Klára:

A sötét erdőben
eltévedt a Hold,
s száraz ágban
megbotolt.

  1. Gáthy Emőke:

Kis ország nagy vadak
Királyi erdők
Medve farkas
Kell nekünk ?!

  1. Gáthy Emőke:

Zemplén erdejében
úri vadászlak
Farkas – család
tudja csak

  1. Gáthy Emőke:

Magányos romtanya
Bakony erdején
Magam vagyok
Zúg a szél ?!

  1. Gáthy Emőke:

Ködfátyolban várja
Nap sugarait
szárítkozni
az erdő

  1. Gáthy Emőke:

Erdő szélén zápor
Nem eső hőség
Jó napernyő
esernyőm

  1. Záruba Károly Valér:

Mint mondja a szólás,
Erdőbe vittek.
Meglelhetem
Még magam?

  1. Záruba Károly Valér:

Magamra találok,
Itt is én vagyok.
Erdő mélye
Csendben véd

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa:

Erdő mélyén patak
fut. Szomját oltja
a kakukk, majd
tovaszáll.

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa:

Erdő mélyén, bokor
alján van egy kis
madárfészek:
rigólak.

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa:

Hűs odúban, erdő
mélyén lakik a
bagoly. Éjjel
vadászik.

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa:

Harkályodú mélyén
kukacra várva
csipog három
fióka.

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa:

Milyen csend van! Erdő
mélyén sétálok.
Madárdallal
gyógyulok.

  1. Varga H. Mária:

Lombos fák közt ballag
lassú árnyékom,
madár dala
kíséri.

  1. Varga H. Mária:

Vad virág illata
édes bódító,
méhek tánca
igéző

  1. Varga H. Mária:

Sűrű ágak között
csodás napsugár
arany szirma
kukucskál.

  1. Szabó Eszter Helka:

Eltévedni mélyen?
Erdőben? Na, ne!
Kitalálni –
– azt igen!

34. Szabó Eszter Helka:

Titkok garmadáját
Nagyerdő rejti.
Mélyén csodák.
Ismerd meg!

  1. Szabó Eszter Helka:

Jancsi és Juliska
eltévedt arra.
Banya háza
mélyen volt.

  1. Szabó Eszter Helka:

Képzetlen turistát
elveszejt a mély.
Erdejéből
van kiút!

  1. Szabó Eszter Helka:

Nincs az a mély erdő,
ahonnan ösvény
nem vezet ki.
Megleled?

  1. Szabó Eszter Helka:

Lélekmélyi erdőm
jobb nem bolygatni.
Elég, ha én
ismerem.

  1. Szabó Eszter Helka:

Minden mély erdőből
több kiút vezet.
Jó, ha találsz
egyenest.

  1. Szabó Eszter Helka:

Gép szimulál erdőt.
Játszod útjait.
Mélyén veszel
valóban.

  1. Szabó Eszter Helka:

Ha hiszed, kitalálsz
erdőd mélyéről,
ösvényt is lelsz.
Többet is.

  1. Szabó Eszter Helka:

Turistajelzések
hasznodra válnak.
Mély az erdő,
hát olvass!

  1. Szabó Eszter Helka:

Szűzföldön tiprok ott,
az erdő mélyén.
Feltámadnak
vadaim.

  1. Szabó Eszter Helka:

Növény-, állatvilág
más – erdő mélyén
sincs nyugalom.
Emberek!

  1. Kutasi Horváth Katalin:

Fák lélegzetében
sóhajod érzem,
lombok között
rejtőzöl.

  1. Kutasi Horváth Katalin:

Nyugalmat találok
patakok mentén,
sűrű erdő
rejtekén.

  1. Kutasi Horváth Katalin:

Egymásba fonódunk
gyökereinkkel,
elsuhogjuk
titkaink.

  1. Kutasi Horváth Katalin:

Vadak ösvényein,
tört ágak bogán
gabalyodnak
álmaim.

  1. Kutasi Horváth Katalin:

Erdei kápolnák
őrzik vágyaid,
mécsek fénye
arcodat.

  1. Kutasi Horváth Katalin:

Derékba törhetnek
elvadult szelek,
ám a moha
ránk simul!

  1. Horváth-Tóth Éva:

Csillanó fény-pászma
erdőben, olyan
vagy szívemnek,
ha látlak.

  1. Horváth-Tóth Éva:

Szívem nem szól, hallgat.
Aortám ágán
erdők csöndje
ringadoz.

  1. Horváth-Tóth Éva:

Nem vágyom kincsekre,
csak egy sétára
kéz a kézben,
fák alatt.

  1. Horváth-Tóth Éva:

Az erdőben csengő
madárfütty, mintha
virág nyílna
szívemben.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Nyújtózó jegenyék
hegyén, álmaink
ezüstösen
csillannak.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Erdei tisztáson
nyugalom árad,
itt békére
lel lelkem.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Hullámzó lombsátor
emlékeket ringat,
szentélyében
a fény vagy.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Vén tölgyfák tövében
megfáradt vándor,
teste, lelke
megpihen.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Őserdő mélyén
pulzáló élet,
új jövőről
álmodik.

  1. Jószay Magdolna:

A lélek friss erőt
nyer erdő mélyén,
a remény is
tovább él.

  1. Jószay Magdolna:

Erdő mélyén tiszta,
üde levegő
új életre
serkent fel.

  1. Jószay Magdolna:

Madarak éneke,
mókusok a fán
erdő mélyén
várnak rám.

  1. Jószay Magdolna:

Patak csobogása
az erdő mélyén
idegeid
simítja.

  1. Jószay Magdolna:

Vigaszt hoz a szellő,
az erdő mélyén,
felszabadít
egészen.