LÉT-SZÍN-TEREK 06.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Békésen poroszkál
a nyári estén,
kolompoló
birkanyáj.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Búzamezők ölén
vörös selyemben,
pipacs szirmok
izzanak.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Estikék illata
szobába kúszik,
édes álmot
ígérve.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Nádfedeles kis ház
múltját siratja,
ablakain
tört könnyek.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Éj-fekete puli
terelés helyett,
díszes kertben.
hempereg.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Szúette kispadon
percegő emlék,
pletykálkodók
nincsenek.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Lakodalmas menet,
szájtátik hada
sugdolózva
követi.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Pirkadatkor hangos
kukorékolás
ébreszti fel
a gazdát.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Levegőt forrósít
nyári estéken,
a természet
illata.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Szőke búzamezők
jövőt dajkálnak
érett kalász,
ígéret.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Terítékre kerül
mindenki tette,
a faluban
nincs titok.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Isten közelléte
nyugalmat áraszt
falu népe
hitet ad.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Szendergő csend zenél
tested pihen már,
a kis falu
téged várt.

  1. Klotz Mária:

Őseim nyughelye:
hegykoszorúban
körülölelt
temető.

  1. Klotz Mária:

nyugalom szigete
Pilisszentiván
csodálatos
falucska

  1. Klotz Mária:

reggeli harangszót
sodor a szellő
kicsiny falum
imázsa

  1. Klotz Mária:

Kétnyelvű helységnév,
Klotz Miklós köz 3.,
hazatalál
a lelkem.

  1. Klotz Mária:

Ölelkezik a csend
a zölddel, bimbót
bont sok virág,
szép falu.

  1. Klotz Mária:

Pilisi lenvirág
büszkén nyílik,
máshol nem is
terem meg.

  1. Klotz Mária:

falusi kispadon
pletykák szövődnek
szájról-szájra
terjednek

  1. Szabó Eszter Helka:

Szóbeszédben néha
titoksor bújik.
Falun fejtett
lélekbab.

  1. Szabó Eszter Helka:

Hallgatás húz várat
a falunk farán. .
Talán titok
élhet ott.

  1. Szabó Eszter Helka:

Pletykafészek? Fontos.
Tőle tudhatod,
mi történt a
faludban.

  1. Szabó Eszter Helka:

Ki halt meg falumban?
Harangszót hallok.
Füst gomolyog.
Álmodtam.

  1. Szabó Eszter Helka:

Falusi ház ropog.
Pofák röhögnek.
Tűzoltót vár
a nép. Fáj.

  1. Szabó Eszter Helka:

Átkozott az a ház.
Falumban égett.
Lelkem húzza
fel falát.

  1. Szabó Eszter Helka:

Közönsés? Keresed?
Atyafiadhoz
fordulj falun!
Megsegít.

  1. Szabó Eszter Helka:

Hímzőkör akkor lesz,
ha megteremted.
Munkád mutasd
faludban!

  1. Szabó Eszter Helka:

Sose hidd, a kocsma
az egyetlen hely.
Sok munka vár
ott, falun.

  1. Szabó Eszter Helka:

A régi öregek
már nem látják,
házuk helyén
hernyó rág.

  1. Szabó Eszter Helka:

Házad harsány lokál.
Udvarán műfű.
Nehéz hinned,
falud volt.

  1. Szabó Eszter Helka:

Könyvek a váróban.
Turista olvas.
Férfi lapoz.
Falusi.

  1. Szabó Eszter Helka:

Új tér. Lekövezve.
Legalább bazalt.
Falumban más
már fájna.

  1. Szabó Eszter Helka:

Munka nélkül lézeng
a férfinép itt.
Kilátás sincs.
Zsákfalu.

  1. Szabó Eszter Helka:

Falura költözött.
Teheti. Pénzes.
Eleget gürcölt.
Kell a csend.

  1. Szabó Eszter Helka:

Falud varázsolná
ő Édenkertté
ésszel, kézzel.
Teérted.

  1. Horváth-Tóth Éva:

Faluhelyen titok
nincs, mindenki tud
mindent, amit
nem, nincs is.

  1. Horváth-Tóth Éva:

Faluhelyen titok
nincs, mindenki tud
mindent, azt is
ami nincs.

  1. Horváth-Tóth Éva:

Hogy mit szól a falu
életét ki mint
éli, korlát
javából.

  1. Horváth-Tóth Éva:

Hűs szél teregeti
kazlak illatát,
szülőfalum
hazavár.

  1. Horváth-Tóth Éva:

Út pora, mint pille
rezzen pipacs rőt
szirmán, honvágy
szívemben.

  1. Horváth-Tóth Éva:

Szöcskényi pillanat
rezzen sóvirág
szirmán, pusztán
Hortobágy.

  1. Horváth-Tóth Éva:

Fészket rak aortám
ágán a honvágy,
anyám fáján
gerle sír.

  1. Petres Katalin:

Egy városi lánynak
falun nyaralni
külön élmény,
csudijó.

  1. Petres Katalin:

Faluhelyen másképp
halad az idő,
természetes
útemben.

  1. Petres Katalin:

Kárásztelki kicsiny
zsákfalu őrzi
nagyszüleim
emlékét.

  1. Kutasi Horváth Katalin:

Szétszórt házacskák,
csendes kis utcák,
pletyka röppen
köztetek!

  1. Kutasi Horváth Katalin:

Mindössze egy utca,
kis szalagtelkek.
Sorakoznak
a titkok.

  1. Kutasi Horváth Katalin:

Hegyek közt meglapulsz,
Pilisszentlélek,
mesebeli
kis falu!

  1. Kutasi Horváth Katalin:

Nem lehet itt titkod.
Hova is bújnál?
Árgus szemek
kutatnak.

  1. Kutasi Horváth Katalin:

Virágos ablakok,
csaholó ebek.
Nyivákoló
párkányok.

  1. Kutasi Horváth Katalin:

Takaros kis porták,
pletykás kispadok.
Vénasszonyok
vizslatnak.

  1. Kutasi Horváth Katalin:

A mi kis falunkban
nem lehetsz magad.
Kerítésed
sem véd meg.

  1. Kutasi Horváth Katalin:

Patak partján gólya
híre sárgállik:
falu végén
víg varázs.

  1. Kutasi Horváth Katalin:

Kotkodál a léted,
kapirgál jelened.
Sarkantyúdra
lép a múlt.

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa:

Biz’ tanyán születtem.
Boldog volt az én
gyerekkorom.
0ly rég volt!

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa:

Falusi mulatság,
báli forgatag.
Dolgos napok
jönnek majd.

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa:

Korán kelünk, vár a
munka: aratás.
Búzalisztből
lesz kalács.

  1. Kisznyér Ibolya:

Földeken hajolnak
termésért, mélyen,
étel bére:
alázat.

  1. Kisznyér Ibolya:

Jellegzetes illat
levegőjében,
megművelt föld
sóhaja.

  1. Kisznyér Ibolya:

Békés hely távolról,
idilli látvány,
nehéz munkát,
takarja.

  1. Kisznyér Ibolya:

Sejtelmes a csendje,
a föld szuszogja
éji álmát,
csendesen.

  1. Gáspár Klára:

A kanász kezében
karikás ostor
disznócsorda
menekül.

  1. Gáspár Klára:

A szomszéd kakasa
kukorékolva
ébreszti fel
a napot.

  1. Gáspár Klára:

Kolompol a juhász,
tereli nyáját,
subára dől
úgy déltájt.

  1. Gáspár Klára:

Fehérnyakú gúnár
libák vezetője
sziszegése
ijesztő.

  1. Buday Anikó:

Ott születtem én hegy
lábánál, csendes
faluhelyen
éni jó.

68. Buday Anikó:

Faluhelyen, hol est
harangja hívja
falu népét
imára.

  1. Buday Anikó:

Szüreti mulattság,
díszes hintókkal
falu népe
felvonul.

  1. Buday Anikó:

összejön a falu
népe, vidám, szép
menyegzőre,
ünnep van.

  1. Buday Anikó:

Falusi csendet a
gulya veri fel,
legelni megy
zöld rétre.

  1. Buday Anikó:

Falusi idill, a
Kutya ugat, a
rigó dalol,
nagy a csend.

  1. Győri Nagy Attila:

kanászbojtár ásít
fa hűvösében
a disznók is
pihennek

  1. Győri Nagy Attila:

Gágogás, csaholás,
ki ébreszt reggel?
Versenybe szállt
állatok.

  1. Győri Nagy Attila:

penetráns ganészag,
ricsaj, kutyaszőr,
édes otthon,
itt vagyok

  1. Szabó Eszter Helka:

Etye-petye, pletyka
sok van faluban.
Városban is.
Az nagyobb.

  1. Szabó Eszter Helka:

Falun élni jó volt,
míg levegőjét
frissnek véltem.
Ma már nem.

  1. Szabó Eszter Helka:

Nagyanyám tehenét
és a kisborjút
én láttam még.
Mind múlt lett.

  1. Szabó Eszter Helka:

Kemencében kenyér
kerekedett ki
szép pirosra.
Falun volt.

  1. Szabó Eszter Helka:

A mi kis falunkban
szőlő szőlőt ért
Révfülöpön.
Ma? Alig.

  1. Szabó Eszter Helka:

Kővágóörs falu.
Révfülöp? Nyaraló.
Állat? Egyre
kevesebb.

  1. Szabó Eszter Helka:

Kővágóörs. Búcsú.
Együtt a falu.
Vigassága
végtelen.

  1. Szabó Eszter Helka:

A falu harangja
éppen megkondult.
Régen tudták
az okát.

  1. Szabó Eszter Helka:

Szeretem a falut,
legyen az bárhol.
Helybeliek
köszönnek.

  1. Szabó Eszter Helka:

Tengerit darálni
szalajtottak épp’.
Nagy darálón
próbáltam.

  1. Szabó Eszter Helka:

Istálló, gémeskút. .
Vályúba vizet
öntöttem a
jószágnak.

  1. Szabó Eszter Helka:

Köszönöm homokod,
Balotaszállás!
Könnyű húzni
ott a gazt.

  1. Takács László:

Faluban születtem
majd nagyobb lettem
eltévedtem
keresem.

  1. Takács László:

Amikor a marha
nem leli helyét
csordába áll
mert muszály.

  1. Takács László:

Erdőszélen laktam
templomba jártam
kis falu volt
imádtam.

  1. Takács László:

Reggel harang kondul
a kakas dalol
ébred a csend
falumban.

  1. Takács László:

Ott a disznó röfög
a tyúk tojik
liba gágok
falumban.

  1. Takács László:

Csillagos éjszaka
betakar a csend
falum üzent
itt várlak.

  1. Takács László:

Falumnak terére
bejár a béke
itt nincs harag
mért lenne?

  1. Takács László:

Előre köszönnek
parolát adnak
az emberek
ez falu

  1. Takács László:

Nincs városi stílus
van faluizmus
szimpatikus
emberibb

  1. Takács László:

Faluhelyen voltam
ott udvaroltam
megnősültem
szeretem

  1. Záruba Károly Valér:

Országunk alapja,
Legyen sok falva.
Életünk adja,
Mert magja.

  1. Záruba Károly Valér:

Urbanizáció,
Ez nem ázsió!
Falut sokat,
Biztosabb.

  1. Záruba Károly Valér:

Paraszt, magyar paraszt
A falun maradj!
Nem vagy szegény,
Légy legény!

  1. Záruba Károly Valér:

Városból falura
Már sokak útja,
Óvja már most
A várost.

  1. Záruba Károly Valér:

A falusi élet
Sokkal keményebb.
Nem henyélhetsz,
De élhetsz.

  1. Záruba Ildikó:

Kukorékolásra
ébred a falu
aprójószág
etetés.

  1. Záruba Ildikó:

Kukori, kotkoda
szomszéd kakasa
ébresztett ma
hajnalban

  1. Záruba Ildikó:

Régen faluhelyen
kannával a kútra
főzés előtt
indultunk

  1. Záruba Ildikó:

Lakodalmi menet
fél falu főzi
a húslevest
csigával

  1. Záruba Ildikó:

Gulyás marhát őriz
csikós lovakat
lányok libát –
játszva.

  1. Jószay Magdolna:

Falun nyaraltam én
gyerekkoromban,
minden évben
csodás volt!

  1. Jószay Magdolna:

Háztól hordtam tejet,
előttem fejték
a tehenet,
érdekelt.

  1. Jószay Magdolna:

Réten ettük a sok
papsajtot, fel sem
tűnt az idő
múlása.

  1. Jószay Magdolna:

Gépállomás, sorház.
Nagyszülős nyarak.
Szabadlelkű
örömök…

  1. Jószay Magdolna:

Kerítés nélküli
szabadság! Erdő,
rétek, patak –
faluszél.

  1. Jószay Magdolna:

Nagyszüleink kétszer
örültek. Mikor
mentünk, s mikor
eljöttünk…