LÉT-SZÍN-TEREK 04.

  1. Petres Katalin:

Tágas vadvirágos
réteken méhek
raja zümmög
szüntelen.

  1. Petres Katalin:

Pillangók szárnyai,
színes virágok
zöld réteken
ránk várnak.

  1. Petres Katalin:

Kiszáradt réteken
szomjazik a föld,
küldd az esőt,
Istenem!

  1. Petres Katalin:

Tarkálló réteken
ezer rejtelem:
élővilág,
őrizd meg!

  1. Kristófné Vidók Margit:

Selyempaplan ágyon
réti boglárkát
zöld fűszálak
rejtenek.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Vetkőző réteken,
szénaillatú
sárga szoknya
földre hull.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Harmatcsepp ragyogás
hajnali fényben,
napfény ébreszt
réteket.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Pici ejtőernyők
tánca a réten,
pitypang szórja
szét magját.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Csillagpázsit terül,
szép nyári emlék
csillan, esti
égbolton.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Hullámzó vérvörös
pipacsok tánca,
vágytól izzó
kaszáló.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Ködbevesző emlék,
lepkeszárnyakon
ég kékjében
elmerül.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Álmokat kergettem,
szemvidítófű
éleslátást
varázsolt.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Vad virágcsokorral
nekem üzentél,
megrészegít
illata.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Ördögkeringő
őszi szőnyegen,
iringófű
reményt hint.

  1. Horváth-Tóth Éva:

Mosolyod tündököl,
akár a napfény
hűs harmatú
rét füvén.

  1. Horváth-Tóth Éva:

Az időm hervatag,
mint rétek ölén
a rőt pipacs,
szirmom hull.

  1. Horváth-Tóth Éva:

Rétem selyem füvén
érintés csikland,
szirmok nyílnak
csókoktól.

  1. Horváth-Tóth Éva:

Mint méhraj rét ölén,
úgy zsong szívem is,
mikor téged
meglátlak.

  1. Záruba Károly Valér:

Nem oly selymes a fű,
Mint költő írja.
Heverjen rá
Aki bírja!

  1. Záruba Károly Valér:

Barika, barika
Zöld színű álma,
Egysmás marad
Utána.

  1. Kutasi Horváth Katalin:

Pillangókisasszony
csattogó szárnya
vadvirágot
legyezget.

  1. Kutasi Horváth Katalin:

Színes virágcsokor
vidítja szívem,
ha a réten
heverek.

  1. Kutasi Horváth Katalin:

Méhek édenkertje,
varázslók rétje
mézkelyheket
töltöget.

  1. Kutasi Horváth Katalin:

Fűszeres illatok,
szellők kacaja –
rét virága
táncot jár.

  1. Kutasi Horváth Katalin:

Kamillaszirmokkal
flörtöl a szellő,
pipacs lesi
nászukat.

  1. Domokos Edit:

Réteken sétálok –
vadvirágokon
méhek, lepkék
időznek.

  1. Domokos Edit:

Zöld füvű réteken
tehenek ülnek,
most készül az
aludttej.

  1. Domokos Edit:

Szél kócolja hajam,
Te fogod kezem –
sétálgatunk
réteken.

  1. Szabó Eszter Helka:

Szántódpusztán hever.
Susmutol a fű.
Abban hortyog
Rév Fülöp.

  1. Szabó Eszter Helka:

Réten visszhang hal el.
Neved szél fújja,
ördögszekér
gurítja.

  1. Szabó Eszter Helka:

Vértől vörös szirma.
Útszéli pipacs.
Tarló mentén
menekül.

  1. Szabó Eszter Helka:

Szállongó nyárfaszösz
réteket bolyhoz.
Lápvidéked
elrejti.

  1. Szabó Eszter Helka:

Vadvirágnak lenni,
Szabadon nőni
itt nem lehet.
Elkéstünk.

  1. Szabó Eszter Helka:

Azt álmodtad, nőhetsz,
réti pipitér.
Bogáncs között
kicsi tér.

  1. Szabó Eszter Helka:

Vadvirág-múltamon
tipor a lábam.
Betonkocka
nő helyén.

  1. Győri Nagy Attila:

aranysárga sóhaj
melegíti fel
füves mezők
vágyait

  1. Győri Nagy Attila:

vadvirágok színe
ragyogja szerte
szabadságot
kiáltva

  1. Győri Nagy Attila:

zöld fűszálak között
sárgán pompázó
pitypangmező
a festő

  1. Győri Nagy Attila:

leülni a fűben
rét nyugalmában
könnyű csodát
találni

  1. Győri Nagy Attila:

néhány piros pipacs
hangosan kiált:
enyém a tér,
a világ

  1. Gáspár Klára:

Átsuhan a szellő
smaragdzöld réten
pitypangba fúj
gyöngéden.

  1. Gáspár Klára:

A réten vadsóskát
ettem én régen,
nem maradtam
így éhen.

  1. Gáspár Klára:

Kedvedre növeszted
virágaidat
szabadságod
végtelen.

  1. Gáspár Klára:

Ibolya mosolya,
zöld fű illata,
szép emlékem
a rétről.

  1. Gáspár Klára:

Kertünknek végében
gyermekkoromban
játszóterem
a rét volt.

  1. Keczely Gaby:

Bárányfelhők között
barik bégetnek.
Rét füveit
ízlelik.

  1. Keczely Gaby:

A birkák a réten
füvet legelnek.
Nem nyelik a
virágot!

  1. Keczely Gaby:

A nyári melegben
birkák bégetnek.
Száraz a fű –
rossz ízű.

  1. Keczely Gaby:

Meghitt forró nyárban
legel a nyájunk.
Csendes a rét.
Sugárzik.

  1. Kalocsa Zsuzsa:

Tarka rétek felett
pillangók szállnak
örömünnep
a fényben

  1. Kalocsa Zsuzsa:

A reggel altatja,
gyöngy csillant’ füvén
illatos rét
álmot szőtt

  1. Kalocsa Zsuzsa:

Pipacs-selymes réten
virágot szedek
Neked adom
illatos

  1. Kalocsa Zsuzsa:

Réti széna-illat
tekereg légben
nyári széllel
táncot lejt

  1. Kalocsa Zsuzsa:

Üde, selymes fűben
apró állatok
legelésznek
minden nap

  1. Kalocsa Zsuzsa:

Vadvirágos réten
gyönyörű álom
virágok közt
kettesben

  1. Buday Anikó:

Hajnali rétnek
friss illatát még
érzem, kísér
utamon.

  1. Buday Anikó:

Mezei virágok
rétnek díszei,
a szívemnek
kedvesek.

  1. Buday Anikó:

Réteknek szénáját
az ősz aratja le,
takarmánynak
télire.

  1. Buday Anikó:

Rétnek madara a
Rétisas, madár
nemes, szép
fajtája.

  1. Petres Katalin:

Révedek réteken,
zöld fű és színes
virágok közt
heverek.

  1. Jószay Magdolna:

Mily sokat futkostam
tarka réteken,
hangulatát
szerettem.

  1. Jószay Magdolna:

Vadvirágos réten
koszorút fűztem,
tőle egyből
szebb lettem…

  1. Jószay Magdolna:

Pillangót kergetett,
játszott a cica,
futkározott
a réten.

  1. Jószay Magdolna:

Virágos réteken
lepkék cikáztak,
versenyezve
fotóztuk.

  1. Jószay Magdolna:

Átszeli a rétet
aprócska patak,
virágtenger
övezi.

  1. Jószay Magdolna:

Rétek virágai –
élménydús látvány.
Tarka szépség
mindenütt.

  1. Szabó Eszter Helka:

Somogyi rét rohan
vonaton velem.
A múltam volt
élénkzöld.

  1. Szabó Eszter Helka:

Ugyanaz a rét. Ez?
A napraforgók
lesunyt fejek.
Elereszt?

  1. Szabó Eszter Helka:

Sosem ismertem fel
vadvirágokat.
„Ternye, tippan…”
Ki írta?

  1. Szabó Eszter Helka:

A réti ederics,
írta Jeney,
Rév Fülöpnek
rétjén nő.

  1. Szabó Eszter Helka:

Szegény ember jósa
mezei tikszem.
Ha beborul,
szemet huny.

  1. Szabó Eszter Helka:

Pimpernel parányi
virágát a rét
felszolgálja.
Csemegéd.

  1. Szabó Eszter Helka:

A Nap vasfogai
vérét veszik itt
a füveknek.
Nincs rétem.

  1. Szabó Eszter Helka:

Létünk rövid járat.
Rétünk kiszárad.
Szikes talaj
sok bajjal.

  1. Szabó Eszter Helka:

A puszta rég védett.
A vadlovaknak
nincs elég fű.
Kiégett.

  1. Szabó Eszter Helka:

Isten elintézi.
Halljuk a hangját.
Segélyt kiált
a rét is.

  1. Szabó Eszter Helka:

Mint gyermekláncfűvel,
úgy kötöm veled
össze létem.
Te, rétem!

  1. Szabó Eszter Helka:

Éjjel arat a gép.
Nappal nagy hőség.
Kisült tarló.
Lesz kenyér?

  1. Szabó Eszter Helka:

Építőjáték mind
a szalmabála.
A vonatból
ez a rét. .

  1. Szabó Eszter Helka:

Kárpát-medencénknek
rétje még marad
száz év múlva?
Sivatag.

  1. Takács László :

Őrzi szép mosolyát
zöldben a világ
selymes réten
a varázs

  1. Takács László:

Derüt ad most nekem
selymes fű ölén
az érzelem
réteken.

  1. Takács László:

Ámulok rendesen
mit is ad nekem
zöld réteken
szerelem.

  1. Takács László:

Köntösével takar
selymesen a fü
a réteken
zöld derű.

  1. Takács László:

Harmatcsepp reggelén
átölelt a fény
zöldjét adta
rét ölén.

  1. Takács László :

Mindenség lágy ölén
ringatom magam
zöld réteken
jó nekem.

  1. Takács László:

Ringató réteken
átölel a fény
átadja kéj
örömét.

  1. Takács László:

Mindent odaadtál
virágzó réten
akkor éjjel
szerelem.

  1. Takács László:

Hol örök a béke
elmenni kéne
takarjon be
rét zöldje.

  1. Takács László:

Csillagok ragyognak
éjsötét réten
mint szerelmek
izzanak.

  1. Takács László:

Vadvirágok között
zöldbe ölelve
játszik a fény
rét ölén.

  1. Takács László:

Simulj hogy ne fájjon
réti virágom
illatodat
add nekem.

  1. Takács László:

Ha megfájdul szíved
vidd ki a rétre
és derűvel
takar be.

  1. Takács László:

Hullámzó fü ölen
zöld rét rejtekén
patak vízben
életek.

  1. Takács László:

Ha már hó takarja
réteknek zöldjét
takarjon be
öröklét.

  1. Takács László:

Táncolni kellene
rét ritmusára
ringat a zöld
csodája.

  1. Takács László:

A zöld rétek fölött
már karcsú a csend
illatával
most üzent.

  1. Takács László:

Rétek tengerében
ringok a szélben
virág vagyok
csak adok.

  1. Takács László:

Tegnapokba vesztem
virággá lettem
réteknek zöld
kebelén.

  1. Takács László:

A széllel szaladok
vadvirág között
ölel az est
most szeress.

  1. Kisznyér Ibolya:

Távolról zöld szőnyeg,
meg kell hajolni
megismerni,
mélyebben.

  1. Kisznyér Ibolya:

Virágok színesen,
mint kis szigetek,
rétek dísze,
ősi kert.

  1. Kisznyér Ibolya:

Harmat cseppje csillan,
fűszálakon ring,
föld illata
száll fel, fel.

  1. Kisznyér Ibolya:

Selymes füve táplál
kedves állatot,
békés látvány,
megnyugtat.

  1. Kisznyér Ibolya:

Szabadság, levegő
zöld reménysége,
a szív érzi
békéjét.

  1. Kisznyér Ibolya:

Apró, színes madár
kutat a fűben,
rebben, röppen,
csipeget.

  1. Kisznyér Ibolya:

Esőcseppet szürcsöl
apró méhecske,
része ő is
életnek.

  1. Kisznyér Ibolya:

Ki füvén hempereg
lát rovarokat,
s tücsköt, prücsköt
hallgathat.

  1. Petres Katalin:

Szaladnék réteken
szabadon veled,
szárnyunk szegett
nem lehet.

  1. Petres Katalin:

Báránykák réteken
füvet legelnek,
fenn az égen
fellegek.

  1. Gáthy Emőke:

Itt van arat a nyár
Susog a kalász
A lelkem száll
rét felett

  1. Gáthy Emőke:

Réten ligetekben
tavasz nyár ősz tél
bújócskázik
színekben

  1. Dobó Georgina:

Zöld réten legelnek
A tehenek és
A birkák. Jó
Ez nekik.

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa:

Mezítláb futni a
Virágos réten?
Számomra ez
boldogság.

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa:

Könnyű pára leng a
rétek felett. Szép
nyári reggel,
madárdal.

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa:

Birka legel kint a
réteken. Tejet
ad majd érte,
ha fejem.

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa:

Mezőn gyűjtünk szénát:
téli takarmány.
Meghálálja
a tehén.

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa:

Rét felett ölyv köröz.
Csak egérre vár?
Pocok, vakond
menekül.