LÉT-SZÍN-TEREK 10.

  1. Szabó Eszter Helka:

Hol vagytok, palánták?
Kellene kis kert,
noha néma
barátság.

  1. Szabó Eszter Helka:

Hiába van bennem
méhem, ha kerttől
válok végleg.
Magtalan.

  1. Szabó Eszter Helka:

Botanikus kertben
védett fű, fa. tó.
Leszedhettem
egy gombát.

  1. Horváth-Tóth Éva:

Kertem rózsafáján
hervadás reszket
deres őszi
hajnalon.

  1. Horváth-Tóth Éva:

Csókod nyomán bimbó
nyitja szirmait
szívem apró
kertjében.

  1. Horváth-Tóth Éva:

Fák alatt a kertben
csend ül a padon
napfényt szitál
rám az ég.

  1. Horváth-Tóth Éva:

Rézvirág szirmán dalt
ringat nagymamám
hangján a szél.
Ősz-emlék.

  1. Horváth-Tóth Éva:

A lélek, mint ügyes
kertész ás, gyomlál,
ültet, öntöz,
óv minket.

  1. Horváth-Tóth Éva:

Kint szép kert, egy kis pad,
hűs fák, lágy fény, könyv
és egy korty csend,
bent béke.

  1. Horváth-Tóth Éva:

A kapcsolat akár
a kert törődés
nélkül gyomos
lesz, s pusztul.

  1. Mayer Zsó:

gyepszőnyegen avar
pompás színt nyújtva,
fürdőzik a
napfényben

  1. Mayer Zsó:

harangvirág kelyhe
gyöngyszemeket rejt,
csillogók, mint
harmatcsepp

  1. Mayer Zsó:

rózsabokor alján
lehullott szirmok
üzenik, ősz
kopogtat

  1. Mayer Zsó:

fák ágán levelek
közt’ susogó szél
hangjára pinty
trillázik

  1. Mayer Zsó:

cserebogár, légy, méh
zümmög, madárfütty,
tücsökhang, kert
kórusa

  1. Kalocsa Zsuzsa:

Sokszínű virágok
közt tombol a nyár
illatukkal
átölel

  1. Kalocsa Zsuzsa:

Kertem királynője
illatos rózsa
szívem köré
fonódik

  1. Kalocsa Zsuzsa:

Orgonák virága
fehérek, lilák
kertem éke
illatoz

  1. Kalocsa Zsuzsa:

Rózsalugas alatt
vártalak este
maradj velem
örökre

  1. Kalocsa Zsuzsa:

Préselt rózsaszirom
fájó emlékként
imakönyvben
hervadoz

  1. Kalocsa Zsuzsa:

Szerelem virága
kertemben nyílik
sárga rózsa
reánk vár

  1. Kristófné Vidók Margit:

Kinyíló szívvirág
gondoskodásod,
hálatelten
köszöni.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Háromszínű rózsám
kertem dísze lett,
életembe
fényt hozott.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Orgonák megbújva
a kert sarkában,
ifjúságom
tavasza.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Örökre elrejti
reményeimet,
tavirózsák
levele.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Szirmain bölcsesség
ragyog, violám
szépség, múltam
romjain.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Ködfoltos reggelek
kertemre szőnek,
gyöngyharmatos
álmokat.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Árnyékot kereső
vadrózsa kúszik,
felidézi
magányom.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Zöldellő levélre
pillangó röppen,
új esélyt hoz
a tavasz.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Akácok tövében
múltbeli séták,
volt szerelmek
csókjai.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Fehér liliomok,
sírkertek ölén
halhatatlan
a remény.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Sírkerti halmokra
felhők könnye hull,
időtlen múlt
rám- ragyog.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Ősz jár a kertekben,
rőt leveleken
túlvilági
szélcsengő.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Illatos virágok,
csend, és nyugalom
árad, kerti
lugasban.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Csilingelő hangok
tavaszi szélben,
zöld vetésen
napmosoly.

  1. Szabó Eszter Helka:

Nekünk nem volt kertünk.
Szőlőtőkék közt
nőtt vetemény,
gyümölcsfa.

  1. Szabó Eszter Helka:

Pécsi sírkamrából
szőlőtő üzen.
„Édenkertből
űzettem.”

  1. Szabó Eszter Helka:

Sorsunk, hazánk a kert.
Komponált vadon?
Egy nyugis hely?
Léleknyom.

  1. Szabó Eszter Helka:

Mindenki lelkében
egy titkos kert van.
Virág, dudva.
Tükörkép.

  1. Szabó Eszter Helka:

Harmonikus kertünk
magunk teremtjük.
Búvóhelynek
ez maradt.

  1. Szabó Eszter Helka:

Nem ihlet meg a kert.
Sokan leírták,
ki így, ki úgy.
Mind saját.

  1. Szabó Eszter Helka:

Az érdi kertemben
brokkoli, répa
nőtt kis földön.
Már másé.

  1. Szabó Eszter Helka:

Kerttelen életem
piacokra hajt.
Ott kajtatom
a reményt.

  1. Szabó Eszter Helka:

Külvárosban élve
kerülne kert is.
Sokba kerülsz,
Édenkert.

  1. Szabó Eszter Helka:

A nyíló tulipán
néha meglepett.
Kardvirág küzd:
ne felejts!

  1. Szabó Eszter Helka:

Dália, ő nekem
a napraforgóm.
Mosolya ad
biztatást.

  1. Szabó Eszter Helka:

Ha rózsához beszélsz,
hidd el, megérti.
Szeretettől
nő nagyra.

  1. Kutasi Horváth Katalin:

Emléked vethetem
szív-ágyásomba,
virágozhat
a múltunk.

  1. Kutasi Horváth Katalin:

Kezem nyomán nyílik
vágyam virága,
reményemmel
öntözöm.

  1. Kutasi Horváth Katalin:

Lenge szellő dúdol,
palántát ringat,
mosolyt érlel
a kertész.

  1. Kutasi Horváth Katalin:

Tulipán kelyhében
méhecske fürdik,
nárciszokra
kacsingat.

  1. Győri Nagy Attila:

méhek döngicsélnek
tücsök hárfázik
idilli csend
hangja zeng

  1. Győri Nagy Attila:

festők palettája
ezernyi virág
egy mély sóhaj
boldogság

  1. Győri Nagy Attila:

mosolyog az élet
vadvirágokra
elcsábító
illatok

  1. Győri Nagy Attila:

kiált a természet:
ünnepelj velem,
új mag sarjad,
örvendezz!

  1. Győri Nagy Attila:

napfényt kérek, vizet
életet adok
ajándékként
hálámul

  1. Szabó Edit Irma:

Fénykertemben színes
virágkavalkád
pillangóknak
otthont ad.

  1. Szabó Eszter Helka:

Napi vendégünkre,
csuszkára csattog
sok macskafog.
Kert. Idill.

  1. Szabó Eszter Helka:

Puszta volt az éden.
Paradicsom lett.
Falakkal zárt
gyönyörök.

  1. Szabó Eszter Helka:

Rózsa Apó, látod?
Kerted feltámadt.
A türbédhez
lugas visz.

  1. Szabó Eszter Helka:

Befektetett munka
szívet erősít.
A kert örök.
nem vész el.

  1. Szabó Eszter Helka:

Getszemáne-kert. Csend
Jézus imája
Az égbe száll
Halálszag

  1. Szabó Eszter Helka:

Temetőkertbe visz
utolsó utunk.
Avar hörög.
Harang zúg.

  1. Szabó Eszter Helka:

Temetőkert hantján
bodobács futkos.
Harkályt hallok.
Nyüzsgő lét.

  1. Szabó Eszter Helka:

Kertem nyesegetem,
azt a legbelsőt.
Ott végre csend,
béke van.

  1. Kisznyér Ibolya:

Cseresznyefa végső
bő termést adott,
majd sóhajtott,
búcsúzott.

  1. Kisznyér Ibolya:

Csobogó középen,
darázs, méh szomjas,
porzás közben
iszogat.

  1. Kisznyér Ibolya:

Kis téglákon lépdel,
mint a mesében,
elvarázsolt
zöldek közt.

  1. Kisznyér Ibolya:

Az otthon öröme
ragyog a kertben,
szelíd, fáradt
büszkeség.

  1. Kisznyér Ibolya:

A fügefa virul,
a hőség tombol,
a kaktusszal
költözött.

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa:

Boldogan ülök kint
a kertünkben, mert
csodaszép a
sok virág.

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa:

Férjem gondos kezét
dicséri a kert.
megterem ott
minden jó.

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa:

Tücsöktől hangos a
nyáresti kert. Jó
hallgatni
kettesben.

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa:

Havasak a fák a
kertben, megpihen
a fűnyíró.
Tél van már.

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa:

Kertekben terem az
alma, zamatát
a nyári nap
adja meg.

  1. Gáthy Emőke:

Két emelet mélyen
cseresznyefa nőtt
Fentről szedtük
Gyümölcsét

  1. Gáthy Emőke:

Hárman csimpaszkodtunk
Kétfelé hasadt
Kis barackfa
Túlélte

  1. Gáthy Emőke:

Kökény keresztezi
szilvafánk ágát
Kökényszilvát
kóstoltál ?

  1. Gáthy Emőke:

Anyósom kertjében
nem szüreteltem
Másnak érett
így hittem

  1. Gáthy Emőke:

Szúrt fekete szeder
Mégis élveztem
Ha nem szedem
lerohad

  1. Záruba Ildikó: Évtizedek…

Három macskánk nyugszik
kertünk sarkában,
liliomok
fölöttük.

  1. Záruba Ildikó: Macskalelkek

Kertünk auráját
macskáink őrzik,
két sziámi
s egy vörös.

  1. Záruba Ildikó: Las Kert

Mi a kertben történt
az ott is marad,
őrzi titkunk
örökké.

  1. Záruba Károly Valér:

Kertünkben nyárestén
Tiltott gyümölcsöt
Szemezgetünk
Hevülve.

  1. Záruba Károly Valér:

Háromszögű kerted
Öröm művelni,
Kapálgatom
Szívesen.

  1. Záruba Károly Valér:

Szóvirágos kertek
Mit is teremnek,
Bölcseletet,
Értelmet?

  1. Záruba Károly Valér:

Nyírott fű, medence
Kell a kertembe,
Sok napfény még,
S ez elég.

  1. Záruba Károly Valér:

Kertimunka-özön
Ősszel rád köszön.
De jó, ha kész,
Mert nehéz.

  1. Záruba Károly Valér:

Illatozó kertek
alja szeméttől
roskadozva
bűzölög.

  1. Keczely Gaby:

A csodás dáliák
a kedvenceim:
kavalkádja
színeknek.

  1. Keczely Gaby:

A kerti virágok
szépek. De nekem
vadvirágot
szedjetek!

  1. Keczely Gaby:

Kertemben viola,
száll az illata.
Csiklandozza
orromat.

  1. Keczely Gaby:

Virágot ültettem
nagy szeretettel
öntözgetem
vigyázva.

  1. Keczely Gaby:

Kerti virágokat
nem csak szagolod,
gyönyörködhetsz
mily szépek.

  1. Jószay Magdolna:

Tarka virágok közt
a régi kertben…
legszebb emlék
énnekem.

  1. Jószay Magdolna:

Nagymamám a kertben
nefelejcset szed.
Tekintetét
őrzöm rég.

  1. Jószay Magdolna:

A szeretet kertje –
gyere, nincs messze! –
derű, béke,
biztonság.

  1. Jószay Magdolna:

Szeretetvirágok
nyíltak ott régen,
gyermekkorom
kertjében.

  1. Buday Anikó:

Mosolygó napsugár
gyönyörködik a
szép virágos
kertemben.

  1. Buday Anikó:

Tavaszi záporban
boldogan fürdik
kertben a sok
szép virág.

  1. Buday Anikó:

Alkonyat a kertben,
tulipán kelyhét
összecsukja
csendesen.

  1. Buday Anikó:

Kertem hűs sarkában
gyöngyvirág nyílik,
mit pillangó
látogat.

  1. Buday Anikó:

Őszapó gyümölccsel
teríti meg, a
szép kertemnek
asztalát.

  1. Buday Anikó:

Kertben eljött az ősz,
zúzmara csillan
napsütötte
ágakon.

  1. Buday Anikó:

Őszi kertben vörös
palástot festett
levelekre
éj dere.

  1. Petres Katalin:

Minden évszak pompás
a természettel
együtt élve
egy kertben.

  1. Petres Katalin:

Örök munka vár rád
a kertben, mégis
százszorosan
megéri.

  1. Petres Katalin:

Nagymamám kertjében
a törökszegfűk
virítottak
két sorban.

  1. Petres Katalin:

Madárdalos kertben
felébredni jó,
madáretető
kell télen.

  1. Petres Katalin:

Sokféle kert lehet:
francia, angol,
saját forma,
mind csoda!

  1. Petres Katalin:

Egy kertben pihenve
gyógyul a lélek,
a lényegre
tanít meg.