LÉT-SZÍN-TEREK II. 08.

  1. Szabó Eszter Helka:

Kórtermén tárt ajtó.
Félek belépni.
Nem engem várt.
A lányát.

  1. Dobrosi Andrea:

Csak beleszagolok
a levegőbe.
Legalább én
még tudok…

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa:

Orvosok, nővérek
itt érted vannak.
Gyógyulásod
rajtuk áll.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Vallástalan ember
imákat mormol,
az utolsó
óráján.

  1. Klotz Mária:

Rideg fehér falak,
vaságyak között,
élet, halál
szundikál.

  1. Kutasi Horváth Katalin:

Gyógyulást remélünk,
félve érkezünk,
látogatjuk
vágyaink.

  1. Petres Katalin:

Több év is eltelt már,
törött bokámmal
tapasztaltam
fontosat.

  1. Horváth-Tóth Éva:

Van úgy, hogy gyógyulni
nem, csak meghalni
megy kórházba
az ember.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Fehér falak között
vajúdó sikoly
egy léleknek
ad esélyt.

  1. Szabó Eszter Helka:

Kis szíved még vacog.
Nem hallják angyalok.
Vaságyadnál
Biblia.

  1. Záruba Ildikó:

Csontot nyelt a macskánk.
Feltáróműtét.
Állatkórház…
boncolás.

  1. Horváth-Tóth Éva:

Az utolsó percben
kórházi ágyban
kevesebb a
hitetlen.

  1. Gáthy Emőke:

Kórházban születünk
Ha kell megjárjuk
S gyakran onnan
távozunk

  1. Kristófné Vidók Margit:

Valaki életét
adta, hogy szíved
új ütemre
dobbanjon.

  1. Keczely Gaby:

Kórházba megyünk.
Meggyógyítanak
az orvosok.
Bízhatunk!

  1. Szabó Eszter Helka:

Imádkozz! Nincs nővér.
Kevés az orvos.
Kötszered fogy.
Ez maradt.

  1. Petres Katalin:

Kórházban mindenki
kiszolgáltatott,
áldott legyen,
ki segít.

  1. Sági Klári:

Magányosan fekszik,
nem látogatják,
nincs senkije,
elfekvő.

  1. Horváth-Tóth Éva:

Kórház ágyán kihűlt
szavak, lehullott
csendek földön
hevernek.

  1. Sági Klári:

Orvosok, nővérek
életet mentők,
gyógyulásért
küzdenek.

  1. Dobrosi Andrea:

Valahogy nincsenek
jó érzéseim,
ha kórházba
kerülök.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Megannyi szenvedés
dermedt arcodra,
szeretetem
simítja.

  1. Kalocsa Zsuzsa:

Kisgyermeket látni
kórházi ágyon
mily fájdalom
szülőnek

  1. Gáthy Emőke:

Kérek még söröcskét
Soha nem ivott
Hozzon inkább
gyóntatót

  1. Kalocsa Zsuzsa:

Életmentő lehet
a kezelésed
ha időben
érkezel

  1. Sági Klári:

Oda ne vigyetek,
nem hallgattam rá,
azóta is
sírok én.

  1. Dobrosi Andrea:

Magyar egészségügy:
teljesen mindegy,
mi van magán,
ha magán!

  1. Kalocsa Zsuzsa:

Beteget látogatsz
akaraterő
bizalom nő
meggyógyul

  1. Gáspár Klára:

Elrohantak veled
zöldmaszkos lények,
nem hoztak ők
vissza már.

  1. Sági Klári:

A falai között
van öröm, bánat,
születnek és
meghalnak.

31. Dobrosi Andrea:

Itt minden csupa zöld,
ahol a remény
maga gyógyít –
már ha van.

  1. Kalocsa Zsuzsa:

Gépek között fekszel
nem vagy magadnál
reménytelen
állapot

  1. Dobrosi Andrea:

Ágyak, gépek, csövek –
valami kényszer,
valami más,
mint szokott.

  1. Jószay Magdolna:

Volt, mikor a kórház
szinte második
otthonom volt.
Túlélek.

  1. Gáspár Klára:

Hófehér kórterem,
hófehér köpeny,
steril gondolat,
tisztulás.

  1. Jószay Magdolna:

Sűrű úticélom
a kórház. Vagy én,
vagy anyám, ki
igényli…

  1. Dobrosi Andrea:

Karinthy utazott
a koponyája
körül tumor
humorán.

  1. Kalocsa Zsuzsa:

Jobbulás reménye
orvos kezében
rajta múlik
bízz benne!

  1. Szabó Eszter Helka:

Blazsej doktor műti
a város szélén.
Bámulták ám!
Kész röhej.

  1. Dobrosi Andrea:

Folyosómagányban
a járókeret,
szétosztandó
gyógyszerek.

  1. Petres Katalin:

Kórházban dolgozni
igaz kihívás:
lelket, testet
megpróbál.

  1. Szabó Eszter Helka:

Ülök az ágy szélén.
Vizitre várok.
Emlékeim
kiműtve.

  1. Kisznyér Ibolya:

Keserves állapot,
gyógyulás ára,
embertől függ
tűrése.

  1. Szabó Eszter Helka:

Fehérített terem.
Tarka pirulák
kergetik el
álmaim.

  1. Kisznyér Ibolya:

Élettől búcsúzik,
műszert figyeli,
megváltozik
mi fontos.

  1. Keszy-Harmath Dániel:

Szülőágyadon is
Szerettelek már
Egyetlen kis
Angyalkám!

  1. Szabó Eszter Helka:

Egyetlen csavar vagy
a kórházgyárban.
Ott mindenki
egyenlő.

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa:

Műtétre várok most.
Rettegek: vajon
van gyógyulás
számomra?

  1. Keszy-Harmath Dániel:

Fájó kaparások,
Torkodban kínok,
Nem gyullad be
Többé már!

  1. Klotz Mária:

Halál előtt minden
beteg hisz Isten
kegyelmében.
Megtérve.

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa:

Gyógyulás reményét
adja számodra
ha beteg vagy.
Bíznod kell.

  1. Szabó Eszter Helka:

Ágyából felröppen
bagolyasszonyka.
Nővér szalad.
Már meghalt.

  1. Kisznyér Ibolya:

Kiszolgáltatottság,
pőre valóság,
érzékenység
nagy hátrány.

  1. Záruba Károly Valér:

Betegség esetén
rögtön készen áll
a leggyorsabb
segítség.

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa:

Kórtermemben fekve,
reménytelenül
várom a gyors
távozást.

  1. Keczely Gaby:

Feltárja a testünk
a műtőorvos.
Kivágja a
kór okát.

  1. Horváth-Tóth Éva:

Nem minden fájdalom
gyógyítható meg
kórházakban.
Lét-sebek.

  1. Jószay Magdolna:

Már kiskoromban is
megismerhettem…
Gyakran voltam
kórházban.

  1. Keczely Gaby:

Hiába szeretnénk
megúszni a kórt.
Műtét nélkül
nem lehet.

  1. Klotz Mária:

Kiszolgáltatottan
vártad kegyelmed,
mikor kerülsz
az Úrhoz.

  1. Szabó Eszter Helka:

Gigantikus kórház
egész világom.
Steril lelkem,
begyógyulsz?

  1. Klotz Mária:

Meggyógyultál. Kelj fel!
Hagyd a vaságyat
rászoruló
betegnek.

  1. Horváth-Tóth Éva:

A kórház egyfajta
test-szerviz, lelket
nem gyógyít ott
senki sem.

  1. Klotz Mária:

Több imát szívtak fel
kórházi falak,
mint egy templom
szentélye.

  1. Szabó Eszter Helka:

Szótörmelék zuhog,
jajszó morajlik.
Vaságyastul
elsöpör.

  1. Kutasi Horváth Katalin:

Sírok a maszk alatt.
Nem láthatod már.
Hangomon még
érzed tán?

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa:

Ha látogatóként
jössz másként látod,
mint ha súlyos
betegként.

  1. Klotz Mária:

Vegetálva, ágyhoz
kötve figyeled,
infúzió
csepeg még?

  1. Kutasi Horváth Katalin:

Érzéketlen nővér,
rideg gépezet,
rád meredő
monitor.

  1. Szabó Eszter Helka:

Bohócdoktor kacag.
Ő is felnevet.
Aztán újra
fáj minden.

  1. Kristófné Vidók Margit:

A fájdalom késztet
kórházba menni,
gyógykezelés
tán segít.

  1. Kutasi Horváth Katalin:

Infúzió csöpög,
duzzad a véna,
tehetetlen
a beteg.

  1. Kisznyér Ibolya:

Fájdalom ordít bent,
félelem szorít,
nincs semmi más,
kint lenni.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Egyre fogyó remény,
lassan feladja
harcát a test,
síri csend.

  1. Keczely Gaby:

A műtőben a stáb
feltárja okát
betegségnek.
Kimetszi.

  1. Kutasi Horváth Katalin:

Tegnap még rám néztél.
Lepel takarja
szenvedésed,
így üzensz.

  1. Szabó Eszter Helka:

Infúzió cseppen.
Benne kucorgok.
Lassan gördül
le a vég.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Műtőben zöld színek
keltenek reményt,
gyógyítandó
betegben.

  1. Dobrosi Andrea:

Inkább látogató
vagyok, mint beteg –
kevés pénz, kór
rengeteg…

  1. Keczely Gaby:

Próbáljad higgadtan
megérteni azt:
műtét kell, hogy
felépülj.

  1. Kutasi Horváth Katalin:

Talán meg sem ismersz.
Össze is keversz.
De hogy szeretsz,
az biztos!

  1. Gáspár Klára:

Rátok bízom magam
kedves orvosok.
Tudásotok
meggyógyít.

  1. Kristófné Vidók Margit:

A test már feladta,
nyöszörgő lélek
kegyelemért
esdekel.

  1. Szabó Eszter Helka:

Alagsorban labor.
Földszinten várók.
Fent kórtermek.
Itt remény.

  1. Kutasi Horváth Katalin:

Gyógyszerek gurulnak,
ágyak gördülnek,
lehullanak
a maszkok.

  1. Klotz Mária:

A kórházi lét nem
kellemes. Sokszor
élet végét
jelenti.

  1. Kristófné Vidók Margit:

Kórházi szobákban
üresség tátong,
csak a vírus
szabad még.