Nekem nyolc! 01.

  1. Gáspár Klára: Három kívánság

    – Kifogtad az aranyhalat,
    megkapod a jutalmadat.
    Három kívánságod lehet!
    – így biztatja a gyermeket.
    – Nem kérem a tízórait,
    inkább egy hatalmas fagyit!
    Kérek egy új pecabotot,
    azzal kifoghatok hatot!

    2. Gáspár Klára: Elmúlás

Már nem lobog bennünk a tűz.
Mint tóparton a hajlott fűz.
Lehet, kicsit még parázslik,
míg ölelnek unokáink.
Vízbe lóg elgyengült ága,
de ezt egy cseppet se bánja.
Amíg él, ő árnyékot ad
s örül, hogy őt választottad.

  1. Dobrosi Andrea: Tóparti idill

A tóbarton vén fűzfa áll,
felette száll egy kék madár,
fűzfaágak bólogatnak,
kék madárnál boldogabbak.
Egy pad látja, nagy az öröm,
gyík napozik szürke kövön.
Kék madár, gyík, pad és fűzfa,
boldogságot el ne űzz ma!

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa: Miért mentél el?

Víztükörre rajzolt égbolt
Mereng rajta, mi miért volt?
Tóparti sétáink látta,
S nem gondolt az elválásra.
Miért mentél el és hol vagy?
A kétely nyugodni nem hagy.
Szerelmemmel nem törődtél,
S tőlem oly távol kerültél.

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa: Tóparti tűnődés

Tóparton ülve merengek,
Elválásunkon kesergek.
Azt hittem, hogy örökké tart:
Az érzés, mit kettőnk akart.
Légből épitettem várat,
Így rám csak bú s bánat várhat.
Vissza fogsz majd hozzám térni?
Merhetek-e még remélni?

  1. Kalocsa Zsuzsa: Tóparti nappalok

Csodás tóparti nappalok,
boldogság, hogy veled vagyok.
A víz tükrében magunk nézzük,
s emlékeink felidézzük.
Falevél ring a tetején,
karodba bújni szeretnék.
Kezed bársonya öleljen,
hogy szívverésed érezzem.

  1. Kalocsa Zsuzsa:Tavak hangja

Csendesek a tavak hangja,
nem fodrozik már a habja,
csendesek a rétek s kertek,
sziklás völgyek és a hegyek.
Szél fú’ át az ágak között,
madár sír a levelek közt,
lassan és némán repül el,
úgy, ahogy virág hervad el.

  1. Keczely Gaby: Nádas a tóparton

A gém elbújt a nádasban,
vadászunk rá már hármasban.
Kamera van a kezünkben,
hajnali fény a szemünkben.
Várjuk a csodás madarat,
ha nemsokára szárnyra kap.
Maradandó lesz az élmény,
fotóként majd örökké él!

  1. Jószay Magdolna: Aranyhíd

Olyan szép volt az az este,
ott ért minket naplemente.
Szó nem hangzott, csak ámulat,
szívverés volt, meg kábulat…
A tavon híd fodrozódott,
napnak fénye vízzel játszott.
Életre szólt ajándékunk
az, hogy aranyhidat láttunk.

  1. Jószay Magdolna: Este a tóparton

Tónak partján üldögéltünk,
esténként csak ennek éltünk.
Stégen átcsapott a hullám,
talpig eláztatta ruhám.
Csónakkal is kieveztünk,
nádasokat kerülgettünk.
Csodáltuk a naplementét,
majd a csillaghullás estjét.

  1. Varga Katalin : Tóparti idill

Tó partján most nádas susog.
Lágyan ringó vize csillog.
Nézd apró halak cikáznak.
Brekegő békák ugrálnak.
Csónak ring a tó közepém.
Szikrázik rajta a napfény.
Hattyúpár úszik kecsesen.
Szép emlék lesz szívemben.

  1. Keczely Gaby: Kirándulás

Sokat kirándultunk régen,
nem ártott sok kilométer.
Rátaláltunk egy-két tóra,
elszaladt ott néhány óra,
ahogy megfürödtünk szépen
a kis halastó vizében.
Továbbmenni így már tudunk,
lehet akár rögös utunk.

  1. Petres Katalin: Változó vágyak

Magyar Velencén víg a nyár,
kertünk, és nyaralónk ott vár.
Megépült a Spa, a korzó,
szerencsére nem lett torzó.
Embertömeg a tó partján –
nappal elkerülöm ma már.
Inkább hűsít a zuhanyzó,
a lárma nekem nem vonzó….

  1. Körmendi Rita: Nyári délután

Heverek a tónak partján
nyárnak délutáni napján
hallgatom a susogását
nézem felhők vándorlását.

Elveszek a sodródásban
táncolok a fodrozásban
s mindezt hason fekve teszem
sűrűre font pázsit kerten.

  1. Kisznyér Ibolya: Nyári este

    Szép a tópart nyári éjen,
    Béka-koncert száll a légben.
    Fenségesen gólya lépdel,
    Nádas ring, hajlik a széllel.
    Szúnyograj zümmög éhesen,
    Holdfény fürdik tó vizében.
    Horgász fogja botját, leül,
    Nagy halát kifogni készül.
  2. Kisznyér Ibolya: Téli emlék

Tóparti nádaratáson,
Fehér jégen siklik szánon.
Míg az ember vágja sorát,
Vágyja a nád tető-sorsát.
Gyermek csúszkál a tó szélén,
Apja figyel rá éberen.
A fűz deres fejjel bólint,
Szép időt vár mind, bent és kint.

  1. Dobó Georgina: Tóparton

Amikor megismertelek
Nyár volt; szerelmek ideje.
Hámori tó partján kértél
Örök életre. Elmúlt rég!

Véget ért, mint minden mese
Elsodródott jeges égen
Tovatűnő szeles telén
Szendergő lomha Reménynél.

  1. Kutasi Horváth Katalin: Szél repíti

    Szúnyogok keserítettek,
    Lágy fények felderítettek.
    A mindenséget szemlélted
    A tó tükrén, és remélted:
    Visszatérhetsz ide újra,
    Lombházunkban összebújva.
    Tavirózsán ring a szívünk,
    Szél repíti messze hírünk.
  2. Petres Katalin: Nekem nem nyolc…

    Nekem nem nyolc, hogy hol vagyok,
    tóparton kivel andalgok.
    Megcsodáljuk a napkeltét,
    fény játékát a víz tükrén.
    Bíbor alkonytól bódulok,
    víz színén esti csillagok
    a mindenség üzenetét
    csak nekünk szórják szerteszét.
  3. Mayer Zsó: Édes nektár

Csillogó tükrének partját
Pompázó növények lakják,
Bongó méhecskék virágport
Keresnek, meglelve táncot

Ropnak körülötte vígan.
Virágról bokorra szállnak
Hársfa ágán megpihennek,
Édes nektárt gyűjtögetnek.

  1. Mayer Zsó: Tóparton

Fák integetnek tükréből
Partján cserjéik zöldellők,
Virágok illata csábos
Pároknak mosolya csókos.

Mesél a liliom, rózsa
Szellő simogat bágyadtan
Madár trillázik lombok közt’
Talpak alatt kavics zörög.

  1. Buday Anikó: Múlt édes hangja

Tó partján egy fűzfa alatt
loptad tőlem csókjaimat.
Vissza járok gyakran oda,
leülök az öreg padra,
nézem a tó fehér habját,
hallom a múlt édes hangját,
mint ha itt ülnél még velem,
s fognád fáradt öreg kezem.

  1. Szabóné Horváth Anna: Nyár a tóparton

Ég kék kalapján Nap ragyog,
felhőt tükröz türkiz tavon.
Kerete nád, selymes pázsit,
sima tükrén béka ásít.

Víz uszályán virágfodor,
árny játéka neki bókol.
Mozdulatlan lombok alatt
lusta szellő szótlan maradt.

  1. Horváth-Tóth Éva: Hattyú

Egy madár száll a tó felett
oly fehéren, mint fellegek,
fenn az égen könnyű szárnyán
napnak fénye csordul sárgán,
vízre hull, mint pitypang pelyhe,
gyűrűt rajzol ahogy lebben,
kecses hullám partig szalad
tükörképe pille sóhaj.

  1. Záruba Károly Valér: Tóparti álmodozás

Vadregényes helyen a tó,
Nekem mégse hívogató.
Meredek rá kábán nézve,
Beugorjam? Talán mégse!
Állóvize nem oly tiszta,
Túléli-e, ki beissza?
Lehet nagyon zord is a sors…
Nem ugrom, mert nekem nem nyolc.

  1. Záruba Károly Valér: Tavi idill

Hölgyek mindig visszasírnak,
Kik partomon csókot bírtak.
Keresnek múlt boldogságot:
¬― Régen a tó szebb s pompás volt!
Mindenki a képem nézi,
S más a vers, ha férfi képzi:
― Vizsgálni kell a kis hidat,
Cölöpje már biztos rohadt!

  1. Záruba Károly Valér: Csobog a tó vize

Fényképemet nézegetve
Ugyan mi jut eszetekbe?
Kinek vágott nádam kéne,
Kinek a hal jut eszébe.
Van, aki csak úszni vágyna;
Van, ki csókot itt találna.
Van, kit szúnyog rajom zavar,
S kiben partom múltat kavar.

  1. Horváth-Tóth Éva: Kereslek

Mindenhol ott vagy, kereslek
a hallgatag víztükörben,
madárdalban, lomb zajában,
tavirózsa illatában.
Téged idéz susogó sás,
a hűs szelek neved zúgják,
fűzfák ágán szívem remeg,
nem vagy sehol, még szeretlek…

  1. László Orsii: Tópart

Ott ülök én azóta is
Párnám a reszkető kavics
Ágyam még az a régi pad,
Ahol mi vártuk a holdat ..

Azóta te elköltöztél..
Rajtam kívül mindent vittél
És bár a tavat itt hagytad :
A régi énünk még zaklat..

  1. Gáthy Emőke: A Megyer hegyi tengerszem legendája
    (Szabadon)

Zemplén hegység bányász fia
Megyer hegyi hős dalia
várhoz kő fejteni megyen
tündér lányt talál a hegyen

mindkettejük tudván tudja
el is sírja könny hullajtva
más úton jár tündér ember
így született a tengerszem

  1. Kristófné Vidók Margit: Eltévedt lét

Hullámokon csillan a fény,
vízcseppekkel játszik a szél,
tóparti sás susog halkan,
ringatózik magányosan.
Eltévedt lét a tó tükrén,
hűvös vízen száll könnyedén,
szomorúfűz selyemsálként
hull vállamra; sóhajtásként.

  1. Kristófné Vidók Margit: Vágy tanyája

Szellő borzol tó tükrére
hullámfodrot; öröklétre,
bíbor alkony színez fákat,
fűzfalombra aranyszálat.
Vágy tanyája; tóparti ház,
szenvedélytől gyötör a láz,
visszatérő régi álmok,
felvillanó képfoszlányok.

  1. Kristófné Vidók Margit: Kavargó érzések

Hűs hullámok körbevesznek,
tanúi a gyötrelmemnek,
tóparti fák bólogatnak,
láttak ők már boldogabbnak.
Kacagó szél selyem füvet
simít lágyan; reményt ültet,
susog a nád elmúlásról,
a hajdanvolt ifjúságról.

  1. Kristófné Vidók Margit: Emlékőrző

Tó tükrében szemed kékje,
hullámoknak legszebb éke,
smaragd erdő rejti arcod,
nád susogás kedves hangod.
Tóparton az apró kövek,
szél karcolta ígéretek,
ujjamon a végtelen kör,
emlékedet őrző fénykör

  1. Szabó Eszter Helka: Átüt a múlt

Akkor lábas halak jöttek.
A tóba ott leányt öltek.
Nem lehet hínárban hűlni,
más halak elől eltűnni.
Ez már nem ugyanaz a part.
Ez a tó nem hozhat ránk bajt.
Együtt nézzük a fodrait.
A kék elfedi foltjaid?

  1. Szabó Eszter Helka: Átüt a múlt; Életkép Badacsonnyal

Badacsony bambul. Émelyeg.
A vízen lámpás. Kéjeleg.
Újra itt a diszkóhajó.
Tetszik, vagy sem: ez a való.
Két kamasz támasztja egymást.
Aranyhidat egyik sem lát.
Bazaltoszlop mutat égre.
Vegyék e csodákat észre!

  1. Szabó Eszter Helka: Hajóra várva

Évfordulós a hajózás.
Nem kérek belőled, jóslás!
“Ön nem utazik sehová.”
Bár válnék vízi mohává!
Hozzám simulna a márna.
Parton lelkem hajót várna.
Nagyapám gőzössel kelt át.
Álmomban láttam a Helkát.

  1. Szabó Eszter Helka: Vízivilág

Hattyúnyak. Érzéki, sudár.
Rézsút metszi egy holdsugár.
Kinyúl a nyak. Hattyú sziszeg.
Előttem sok sás, nád zizeg.
Vadkacsa iszkol nádasba.
Fölöttem Hold a lármafa.
Mégsem történt tragédia.
Túl sok volt mára a pia.