- Kristófné Vidók Margit: Fájsz nekem
Látom, a gúny arcodra ül,
jeges szavad fájón csendül,
testem remeg; szembeszegül
veled, s te állsz büntetlenül.
Fáj az esti civakodás,
hiányzik a simogatás,
ma fájsz nekem; te látomás,
vágytól égő örök izzás.
- Kisznyér Ibolya: Dühöngés
Gyarló ember gőgből, dühből,
Nem észszerű vitán belül,
Cívódik értelmetlenül,
Elvakult türelmetlenül,
Talán nem is akar békét,
Csupán másra szórni mérgét,
Szívét nem hallja, mennyit árt,
Mindnek, ki hallja a vitát.
- Buday Anikó: Kocsmai ramazúri
Zsibong, zsong a kocsma népe,
mise után inni tért be.
Asztal körül fehérnépek,
lesik férjük mit léphetett.
Urak backgammont játszanak,
komoly, mert nagyban fogadtak.
Ketten épp csalni akartak,
társaik rájuk rontanak.
- Kalocsa Zsuzsa: Cica háború
Szomszéd cicák jönnek sorban
minden nap, az udvarunkba.
Néha terepet rendeznek,
no’ meg a virágoskertet.
Fenyőfára fel-fel másznak,
madarakat elkapjanak.
Háborúnak nem örülnek,
de leginkább a seprűnek!
- Varga Katalin : Macskaharc
Tavaly bekerült egy macska.
Jött , besétált udvarunkba.
Ő lett a konkurencia.
Vele állok most harcban.
Sokszor megtámad galádul.
Én megpofozom válaszul.
Harcok folynak oly ádázul
Civakodásunk nem csitul.
- Jószay Magdolna: Civakodás
Sajnos, sokszor civakodunk,
Azt mondják, hogy ne búsuljunk,
Minden háznál tapasztaljuk,
De mi mégis szertehullunk.
Jobb, ha békességben élünk,
Kompromisszum sem jut nekünk?
Egymás nélkül nincs is létünk,
Nem segít az, hogy ha félünk.
- Horváth-Tóth Éva: Civakodásunk
Épp mint rigók a meggy felett,
vagy sajtmorzsán az egerek,
homokvárnál a gyerekek,
szomszédok a zöld kerteken
cívódnak, mint fény az árnnyal,
szeles ősz a fák lombjával,
én meg veled mindhiába…
hisz’ nincs fontosabb tenálad.
- László Orsii – veszekedés
Mennyi sérelem van bennem,
Mintha társ lennék egy perben
Szavaimtól üres kertem
Te is méred ezt években..
Zeng néha minden is tőlünk
A mélybe együtt vergődtünk
Csókkal fekszünk és vetkőzünk
És a végén együtt győzünk.
- Gáspár Klára: Kocc-intés
Kis baráti italozás,
aztán jön a civakodás.
Nem komoly ez szemlátomást,
inkább csak kis bolondozás:
kivilágított sodrófa,
ugorjál most füttyszóra,
pizsit hozza az asszonyka,
fel kell állnod parancsszóra!
- Kristófné Vidók Margit: Nélküled pillanat
Mennyi édes álom követ,
és amíg az ősz átölel,
eszembe jut sok elröppent
pillanat, vádol a csönded.
Civódások, hiú vágyak,
áradások sebet vájtak,
gyilkos hullám hívott táncba,
miértekre nincsen válasz.
- Holéczine Tóth Zsuzsa: Kölyökcicák
Civakodó két kiscicám
ott birkózik a verandán.
Esdekelve néznek fel rám,
azt kérdezik: hol a kajám?
És ha táppal jól is laknak,
joghurt nélkül el nem futnak.
Sok – sok szeretet adnak,
hízelegnek, hozzám bújnak.
- Keczely Gaby: Tric-trac
Találkoztak a kocsmában,
Tric-trac-oztak már javában.
De az egyik úgy találta,
csal egy kicsit a javára.
Nem volt ügyes, észrevették.
Piszkos földre leteperték.
Csalsz, te galád? Nem szerették!
Ha te játszol, úgy komoly légy!
- Kisznyér Ibolya: Talán
Az indulatos vitával,
A megoldás is csak hátrál,
A szavak mély sérüléssel,
Szívbe marnak, csalódással,
Talán beforrnak a sebek,
Ám ott maradnak a hegek,
Önuralom az embernek,
Civakodás előtt, érték.
- Jószay Magdolna: Békesség híján
Összeveszünk, civakodunk,
Sok értelme nincs, de nyugtunk
sincs, mert addig csak eljutunk,
a békesség nem lesz jussunk.
Figyelni kell a másikra,
ne gondoljunk csak magunkra,
létkérdés az empátia,
egymásért tolerancia.
- Kristófné Vidók Margit: Örökös harcban
Bodri ül nagy bánatosan,
Cirmi nyávog panaszosan,
kergették a szárnyasokat,
közben ők is civakodtak.
Barátságnak vége is lett,
egyikőjük sem engedett,
Bodri ugat, mint ki veszett,
Cirmi bizony nekiesett.
- Buday Anikó: Diákszerelem
Az osztályban a Marcika,
Juli haját húzogatja,
Juli visít, hagyja abba,
Marci biz ezt meg sem hallja.
Tanárnéni észre veszi,
Marcit ezért leteremti,
Nincs itt baj kiáltott Peti,
Marci Julit így szereti.
- Kutasi Horváth Katalin: Levélekedés
Perlekedett három levél:
– Szíved hiába is remél!
– A szél talán rólad zenél?
– A nap csupán neked mesél?
– Más is pirul értem régen!
– Vigyázz, a szél le ne tépjen!
– Osztozhatunk e mesében!
S lehullott mind szégyenében…
- Gáspár Klára: Öri-hari
Játszótéren búsan állva,
hiányzik a kispajtása.
A vitázást már sajnálja,
hisz’ sokkal jobb a bandába.
Civakodni jaj, de kár volt,
a gyereksereg eliszkolt.
Egyedül nem vívhat harcot,
szomorúan elbandukolt.
- Domokos Edit : Civakodás
Mind a kettő makacskodik,
mint a kutya, acsarkodik –
nem enged, csak civakodik
és vég nélkül vitatkozik.
El sem hinném, ha nem látnám:
fejem felett repül párnám!
A két gyerek nem figyel rám…
Lenyugszotok?! Már nem bánnám!