NO PARA 02.

SZABÓ LŐRINC: SEMMIÉRT EGÉSZEN
CÍMŰ VERSÉRE

01. Kutasi Horváth Katalin: Semmiképp nem érlek el

Rettenetes, csak ezt érzem.
Ez így igaz.
Úgy szeretsz, de életed kész
Öngyilkosság. Hallgasd szavam!
Mit bánom én, hogy a többiek
Vagy a szokás mit követelnek;
A magam ura lettem
Láncra verten,
S én nem tudok örülni, ha
Te így felemészted magad.

Nem vagy enyém, hisz magadé vagy,
Bár úgy szeretsz!
Ám cserébe nem kaphatok már
Magamnak belőled. Nevetsz?
Alku, az kéne nekünk végre…
Más minek… Azért is Egészen!
Más utat járunk egyre csak,
Mégis elég.
Nem kérek többet, csak azt, hogy
Ne őröld fel magad, ne még!

Dacolsz mindennel. Csoda?
Fáradt vagyok.
Szeretlek így is, csak engedd,
Mert makacs erőm elhagyott.
Kérlek, az irtózó gyanakvást
Csitítsd el végre szívedben!
Nincs mindenki ellened, hidd el,
Éled remény,
Nemcsak a gyűlölet hajt mindent,
Van még, ki közvetlen, szerény.

Van még emberi szó és gesztus,
Nem halt ki még;
Ha nem hiszel benne, tönkremész.
Bocsáss meg magadnak, s remélj!
Derülj föl, kérlek, ne égj ki,
Nyugalmat lelj, ha itt vagyok,
Ne őrlődj, ne vádold magadat,
Börtönrácsod
Feltépem, ne zárkózz magadba
Mélyen! Fogdád magad zárod.

02. Varga Katalin : Gondolatok

” Hogy rettenetes ; Elhiszem , De így igaz”
Minden más lett .
Semmi sem ugyanaz .
Hiányzik minden ölelés .
Nagyon bántó ez a rendelkezés .

” Nem vagy enyém Míg magadé vagy .
Még nem szeretsz .”
Miért vannak ezek a bántó gondolatok ? 
Miért nem jöhetnek rokonok , szomszédok ? 
Hiányzik minden , ami megszokott .
Maszkban nem látni az arcod .

” Félek mindenkitől  , Beteg , s fáradt 
vagyok .”
Virtuaális barátokat én már nem akarok .
Kijárási korlatozástól hiaba tiltakozok .
Sétálni szeretnék veled .
Barátokkal tölteni az ünnepeket .

” Mert míg kell Csak egy árva perc 
Külön neked  .” 
Egymást átölelve kívánni boldog ünnepeket .
Nem aggódni a többi emberért  
Megvigasztalni mindenkit , aki fél 
Híradókban csak vidám legyen minden kép .

” Kit törvény véd , Felebarátnak még jó lehet .”
Meg kell védeni a félõ embereket .
Tartsuk be a szabályokat , győzni csak így lehet .
Egy év múlva csak rossz álom legyen ez az év .
Ez csak egy jogos kérdés , apró semmiség .

03. Kisznyér Ibolya: Karácsonyi meghívás

Három évtizedig megtagadtam
önmagamat, elveimet feladtam,
mindent megtettem, hogy szeress,
mindent, hogy Te könnyedén élhess.

Elégedetlenséged kiterjedt külsőmre,
belső értékeimet nem is vetted észre,
mintha három gyermekem lenne,
úgy viselkedtél, s éltél nyakra-főre.

Túlzott büszkeségem, önbizalmam,
összetörted, zúztad, néha tataroztam,
megalázva szenvedett érzékenységem,
végre csomagoltam, életet mentettem.

Eltelt másfél évtized, egyedül, azóta,
gyermekünk felnőtt, diplomáját megkapta,
te felélted összes külső, belső értékedet,
a dolgaid, s téged mostanra feledtem.

Most hívtál meg, Karácsony Szent estéjére,
meglepődve elmélkedem, tudatod ép-e,
barátnők elfogytak, én lennék végső menedék,
mit is gondolhatsz magadról, eltévedt lélek.

Felnőttem, ember vagyok, nőnek születtem,
ha sokára is, nehezen, öntudatra ébredtem,
már tudom mennyit érek, s te mennyit,
megbocsátottam neked, s magamnak régen.

Idealista énem, szép képeket képzel,
bízom a jóságban, igazság vágya bennem él,
ám, ha a szerelem igaz, nem múlhat el,
ha mégis véget ér, azt őszintén vállalni kell.

Mit el nem ismertél sohasem, hibát, vétket,
magadnak sem, nem nézel tükörbe sem,
mindent adtam, nem kaptam érte semmit sem,
lelkiismeretem tiszta, tiéd vizsgáld meg, a valót.

Tévedtem, nagy hiba volt királyfinak vélni a békát,
erőltetni rád, királyi palástot, vélt kiválóságot,
visszaéltél szabadsággal, minden érzésemmel,
már értem egyensúly törvényét, élni úgy kell.

Vacsorád költsd el jó étvággyal, csendesen,
nem ismerek mást, ki így imádja önmagát,
annál jobb társaságban, mint tenmagad,
nem találsz szívednek valót, széles e világon.

04. Thesaurus: Inkább nem

Szép kedvesem, aki voltál,
           vagy lehettél
volna; értem mindent feladnál?
Magadé már nem lehetnél.
Vállalnál értem egy ilyen
zombi létezést, alig hiszem.
Életed, mint álmot élnéd
            hová néha
átrándulnál, de nem értenéd
álom-léted miért oly ritka.

Szolgálatod kell énnekem
             nem létezhetsz;
mert ha vagy és nem énvelem, 
könnyen árulóm is lehetsz. 
Megegyezünk, elfogadod.
Nem várom, hogy szavad adod. 
Mondhatod, hogy önző vagyok;
                éppen ez az. 
Megváltozni én nem tudok
Hiányom pótlása te vagy. 

Minden bajom van, nem tudom, 
                mi ez a kór? 
Ne, ne ijesztgess! Gondolom
én is, bár nem vagyok tudor. 
Lehet az a fránya vírus. 
Ma ez már szinte kultikus. 
Ezért kellesz, de nem kérlek, 
                 elvállalod?…
Amíg szeretsz, addig élek
Ki kell mellettem tartanod! 

Ha mellettem maradsz, most is
                  nem törődve
azzal, hogy elkaphatod te is, 
lehet, szenvedsz majd gyötrődve, 
nem gondolsz egy percre sem
magadra; csak én létezem. 
Saját halálodnál, jobban 
                    szeretsz engem
eszközként gyógyításomban
megsemmisülsz, elhalsz értem. 

És akkor, te hősi lélek, 
                     aki mindezt
Vállalnád, tán tisztelnélek? 
Ha mint gép, köröttem küzdesz? 
Ha únlak már, elzárnálak, 
Ha szenvednél, bántanálak. 
Nem, kedvesem, nem kellenél
                        soha nekem. 
… Méltó társam, hogy lehetnél, 
– ezzel tartozom neked s nekem.

05. Szörényi Vanda: Nem tennék mást…

Hogy szobám falára írnám versedet,
megérné, hogy megszeressenek!
Soraid az ablakomba tenném.
lebbenjenek azon függönyök.
s “alkatrészeim”, ha lesznek,
ha a leltárba bevesznek,
piros betűssé teszem a napot,
azt mondva: kösz jól vagyok…
De a cserje magja, ha sarjad,
máig egy: az a jó magának.
ha megmarad magának,
amíg lehet – hallanám;
s nem tennék mást – nem ám!
Mert hajbókulásuk a bókom,
én csak árnyék vagyok a pókon,
jöhetnek szürke fellegek,
egyszerre és egészen semmivé leszek.
Másképp kicsorbulna szenvedélyem,
hiába fennek késeket.
Ha tetszik, ha nem,
életem élem s kiáltom: szeressetek!

06. Horváth-Tóth Éva: Legyél Gyönyör!

Hogy embertelen, annyi szent,
nincs nélküled.
Csüngj ajkamon, léted legyen
egy velem, s legyek végzeted!
Nem érdekel, hogy azok amott
sandán néznek és vádlott vagyok
egy légből kapott teremben,
bűnök híján
állok egyenes gerinccel
hangtalanul és hótisztán.

Még várok rád, még nem akarhatsz:

még nem vagy kész.

Még van idő, hát oldódhatsz,
ne légy keserű, inkább méz
legyél, vagy egy cseppnyi öröm
szájam szegletén: Legyél Gyönyör!
Ne tudja más, csak te meg én
ócska titok;
Nekem több kell: reggel csendjén
te légy az illat, s űzd álmom.

Félek, egyszer úgy ébredek
nem vagy sehol;
akarlak bárhogy, de lehet
kihűlnek majd a hajnalok.
Hogy mindörökké megtartsalak,
leemelem üvegbúrádat:
hagyom, hogy megmutasd magad
bárki másnak,
hogy börtönömben te boldog rab,
lételem, s ébredésem vagy.

Ha csak másoknak létezel
– és csak nekik -,
magadból nem adsz énnekem
semmit, lágy selymed megszökik
nyelvem hegyéről, kacskaring
kacér illatod, mint buja tincs
hull mások nyakába ölelőn
és hűtlenül,
nézhetnék feléd én esdeklőn,
de nem teszem. Szám keserű.

Mondanám, jól van így, nélküled,
mert megvagyok;
de szomjazlak, érted epedek,
és így csak félember vagyok.
Legyél erős, mégis finom,
ne túl édes, nem akarom;
ne égesd ajkam, ne légy hideg,
éppen jó légy;
Elég, ha ott vagy, mikor fölzeng
a vekker, hisz’ te vagy a kávém…

07. Klotz Mária: Kétely

Vagy kedvelsz, vagy nem,
nem érzem, nem értem.
Teljesen akarsz,
de te semmit nem adsz.
Hogy is van ez?
kétségek között tévelyedsz.
Végig kéne gondolni,
el kéne már dönteni,
kellek-e, vagy sem,
mással dalolsz, vagy velem?
Jó lenne tudni a szándékod,
van-e még közös álmod?
Kapcsolatunk csak kínlódás,
játék-e, vagy vonzódás?
Vagy semelyik sem,
rossz ez nekem.
Nem értem, mi van köztünk,
hiába a vágy mögöttünk,
egészen szeretnél, semmiért,
jó lenne tudni, miért?
Kérlek tájékoztass,
ne várakoztass!