TÉMA: ÖLELÉS
- Keczely Gaby: Ölelés
Ez maradt nekünk csók helyett!
Ha nem akarjuk a vírust „becsókolni”,
próbáljuk a távolságot megtartani –,
félelmünknek adva helyet!
- Kisznyér Ibolya: Örök tanulás
Későn érő ember lévén,
Élet felén túl tanultam,
Létem értelmét kutattam,
Belső önmagamba térvén.
Csodás tanítók, emberek,
Vezették a lépteimet,
Megmutatták ösvényemet,
Emeltek segítő kezek.
Varázslat, égen-földön túl,
Felismert vétket megbocsát,
Feldolgozza bús nyomorát,
Ember lelke dúl, majd tisztul.
Tudáshoz alázat simul,
A tudók ölelésében,
Tán hisz önnön érdemében,
Könnyek útján élet virul.
- Szabóné Horváth Anna: Találkozás
Jer keblemre régi komám,
jó cimborád barát maradt!
Vár az erdő, hív a patak,
osztozhatunk bő lakomán!
Lombok alatt elrejtőzve
hűsölhetünk jóllakottan,
s ha majd aztán gyomrunk fortyan
vadászhatunk nyúlra, őzre.
Minket vár a szederinda,
odúba a szorgos méhek
nekünk gyűjtik már a mézet.
Szabad élet, fákon hinta.
A folyóban fürge halak
lubickolnak fénylő testtel,
horgászhatunk néma lesen,
szájba úszik a jó falat.
Jönnek erre medvelányok,
bundácskájuk szépen fésült,
bókomtól egy ölbe szédült,
így én sajnos jegyben járok…
Tervbe vettünk néhány bocsot.
Hozzá megyek minden éjjel,
el nem múló szenvedéllyel,
s lehempergünk néhány bokrot.
Mi szél hozott mesélj kérlek,
messzeségben merre jártál,
hegyen onnét miket láttál,
milyen ott a legényélet?
- Takács László: Örökkön
Ránk simul a csend puhán és szelíden,
érintésében ott lapul már a végzet.
Míg átsuhan fölöttünk halkan az élet,
én kezedbe teszem megvénült kezem.
Ölelem a szíved, körülvesz már a semmi,
míg benne ringunk az örök magányban.
Csókod ízét érzem még itt a számban.
mig emlékeim hálójában próbállak keresni.
Elrakom mosolyod jó mélyen magamba,
míg a tejúton kutatlak nagy űrbéli csendben.
Kihült meleged örzöm szerelmes ölemben,
és a nevedet kiáltom ebbe a zajos világba.
A világnak minden szürke zugában kereslek,
mert ölelésed kutatva hőn epedve várom.
Vajon lesz-e valósággá a sok szerelmes álom,
mert tudd, hogy örökkön csak téged szeretlek.
- Petres Katalin: Hála
Átölelnek ölelkező rímek,
eltünnek a mindennapi gondok,
ha felhívásra verset faragok,
ilyenkor enyhül szenvedő szívem.
- Dobó Georgina! Régi érzés
Régi az érzés, mégis ütemesen ver szívem, ha Rád gondolok.
Szeretnélek ölelni, egy üdítőre vagy kávéra vendéged lenni.
Majd ködös reggeli órán mámorosan karjaidban ébredni.
Az ég áldása legyen vágyaimon, zokogó álmaimon.
- Takács Mária: Így szeretlek…
két karommal átkarollak
két szememmel óva féltlek
két kezemmel még megvédlek
átölellek, megcsókóllak
velem maradsz, nem engedlek
álmaimba visszatérsz még
szerelmed, mint végtelenség
izzik, éget… így szeretlek
- Jószay Magdolna: Fákat ölelni
Gyönyörű fák sora a Margitszigeten,
nézz csak oda, az ott milyen óriási!
Talán itt születhettek Arany versei?
Bár ez nem tölgy, inkább ősplatán, úgy hiszem.
Én szeretem a fákat sorra átölelni,
főleg, ha különleges, nagy, kuriózum;
energiát kapok, részem az univerzum…
megnyugtat, pihentet, segít meditálni.
- Petres Katalin: Utolsó ölelés
‘Büszke vagy rám?’ – kérdezte.
Hazudni nem akartam.
Kimondtam az igazat:
Félig nem, félig igen.
Magyarázni sem kellett,
mindketten jól értettük,
egymást hosszan öleltük,
egy szebb jövőt remélve.
Azután négy nap múlva
hanyatt feküdt a padlón
semmibe kapaszkodón
karja félig kinyújtva.
Két év telt el azóta.
Az ölelés eleven,
összeszorítja szívem.
Emlékszem minden jóra.
- Záruba Károly Valér: Utána…
Barát vagy, ölelj, testvérem, ölelj, szeretőm!
Érezzük a test melegét így összefeszülve!
Úgy fonj be karoddal a vállam alattra kerülve,
Hogy szinte egy így legyen a szívünk remegőn!
- Gáthy Emőke: Ölel-e
Ölelgeti szél a sarat
Patakpart a medret
Hegykoszorú völgyet ölel
Udvara a holdat
Megöleli kék a sárgát
Lesz belőlük mélyzöld
Gyökereit öleli föld
Lombja sátra ágát
Szeptembert a búcsúzó nyár
Öleli még renyhén
Gazdátlanul hagyott fészkén
Nem ölel már gólyát
Ölelkezik fény és árnyék
Tél elő az ősz végével
Percekkel perc évvel évek
Bánattal sok kedves emlék
Tér karja a házak falán
Vajh ki lakik benne
Kit ölelhet s ölelik e
Mint fát a a borostyán
Dallam táncol vad ritmussal
Ölelkezik legény leány
Vonó hegedű négy húrján
Összehozza mollt a dúrral
Minden minden ölelkezik
Lehetetlen lehetővel
Véges létünk végtelennel
Akár fagy vagy forrón izzik
- Horváth-Tóth Éva: Szív-bajok
Tudod, jól vagyok. Úgy, ahogy.
Csak van ez a különös láz.
Olykor elönt a forróság,
és van szívtáji fájdalom.
Nem vészes. Régen is volt már.
Ilyenkor csak sóhajtozom,
s dübörgő kapillárisok
zörgését hallgatom mélán.
Talán kicsit beteg vagyok.
Nem tőled. Inkább teérted.
Vénámban rög vagy. Szívemben
csönd lesz, ha látlak. Fulladok.
Van orvosság tán e bajra…
Egy ölelés testem körül,
s a betegség messze repül.
Lennél a szívem doktora?
- Betes Csaba- Ölelő elemek
Anyám óvó ölelése köszöntött a földön.
Szerelem tüzébe fonódva kezdtem életet,
Majd boldogan lubickolva karoltam gyermeket.
Talán az ég végtelen keblén szállok örökkön! - Kutasi Horváth Katalin: A hegyek ölelésében
Csendben öleltek a hegyek,
Meglapultak épp az átkok.
Jobb, hogy nem vagyok én látnok,
Megsimogattak a szelek.
Hozzánk repült az a holló,
Kíváncsian nézett szembe,
Vágytunk tán a végtelenbe,
Igen, így volt, szép Apolló!
Megragadott árva lénye,
Nemrég veszthette el párját,
Elkárogta dőre vágyát,
Megkopott már tolla fénye.
Figyelmeztetett ott minket,
Elmúlás árnyéka vetült,
Örömünkbe bánat vegyült,
Szemünkbe hamut s port hintett.
Elmerengtünk múlásunkon.
Én körözök most a térben,
Téged hallgatlak a szélben,
Ott maradt a súly vállunkon.
Ölelésed csupán álom,
Rám-hegy csúcsán rekedt emlék,
Utolért az örök nemlét,
Könnyem reng egy virágszálon.
- Klotz Mária: Ölelés
Úgy kell, mint a világító fény,
mint a vadvirágos búzamező,
mint a tavaszi simogató szellő,
mint egy jó gyermekkori élmény.
Úgy vágysz rá, mint a nyárra,
mint a testi-lelki egészségre,
mint a beszédes szó-csendre,
mint a bőrbarnító napsugárra,
Ölelés nélkül hiányos az élet,
lét-keretbe rejtve megmarad,
képünk álom-lánca örök akarat,
kéj-vágyszirommal teli képzet.
- Kristófné Vidók Margit: Duna- parti emlék
Duna-parti korzó némán vádol,
a kedves arc néha még feldereng,
emlékszem az örömtől repesve
vártalak, féltem talán csak játszol.
Ültünk némán, a vízparti lépcsőn,
szakadt, elnyűtt tornacipők tánca
a víz felett, új idők románca;
s mi ölelkeztünk, némán esdeklőn.
Susogott, beszélt hozzánk a folyó,
lüktető mélység velünk virrasztott,
merengve néztünk hullócsillagot,
s a néma idő haladt cammogón.
Duna- parti megfakult emlékek,
ölelkezéseink tűnő árnya,
s a fiú, akire egyre vártam,
ki csókot remélt titkos estéken.
Álmodozva léptem a lépcsőkre,
fakókék tornacipőket láttam,
ölelkeztek alkonylángolásban,
csillagpor tapadt elnyűtt cipőkre.
- Dobó Georgina: Karjaid…
Karjaid még nem öleltek, ajkad számat nem érintette,
Holott vágysz rá te is, hisz ott vagy mellettem, keresel nap mint nap,
Szeretném hinni, hogy mindez így van, te is akarsz,
Mégis kétely gyötör, tépi szívem, lelkem érted!
Ébren álmodom, rád gondolok este és kora reggel,
Éjjelente veled alszom el. Szemem előtt lebeg az arc,
Mely bár enyém lehetne. Kísért minden mozdulat,
Melyet csak magamban képzelek. Hiú téveszme!
Képek kínoznak, melyek vigyáznak rám elmémben,
Vonásaid, mik folyton előttem lebegnek hiába a hajnal
Gyöngyöző sugara, ezek magamra sosem hagynak.
Tudd szeretlek! S hogy te mit érzel?! Örök kétely!
- Gáspár Klára: Öleléssel a kaszás ellen
Megtiltják nekem, hogy átöleljelek,
azt mondják, távolságot tartsak.
És mi van, ha akarom, hogy veled együtt haljak?
Bárhová is indultál el, én követtelek.
Megtiltják nekem, hogy téged látogassalak,
harcodat egyedül kellene megvívnod.
Velem együtt meglásd, könnyebb kibírnod,
de nem engedik, hogy vigasztaljalak.
Pokolba azzal a sok szabállyal,
mely nem engedi meg az ölelésedet!
Én hallani akarom szívverésedet
ezért dacolok inkább a halállal.
Látod? Szembeszállni érdemes volt
a sok értelmetlen szabállyal!
Együtt megküzdöttünk a kaszással,
ahogy ölelésünk összeláncolt.
- Kisznyér Ibolya: Dobogókő emléke
Csodálatos emberekkel,
Zaklatottan, nem gondtalan,
Varázst űztem gondolatban,
Csodálkoztam árnyas tölggyel.
Boldog hetek, mély érzések,
Fájó, felismert vétekben,
Lélek indult tévedten,
Könny gyöngyében hű értékek.
Könnyed léptek megtisztultan,
Lebeg a lét, erős a hit,
A megbocsátás megérint,
Test és lélek igazultan.
Élet delén új ismeret,
Ölelés, tiszta érzésben,
Emberi, szép szeretetben,
Súg a szív, égből ismert tett.
- Holécziné Tóth Zsuzsa: Kórházi napok
Boldogan ölelnélek karjaimba,
de sajnos ezt távolról nem tehetem,
betegség miatt megváltozott az életem.
De azért velem vagy álmaimba!
Betegség köt most az ágyhoz,
távol vagy tőlem kedvesem,
s csúf covid keseríti az életem.
Vajon a jövő majd mit hoz?
Csak vágyam repíthet most haza,
Kezelés, torna és séta – ez a napom,
És közben hiányzol, nagyon-nagyon!
Vágyam és versem száll hozzád tova .
- Keczely Gaby: Vírusos időszak
Találd meg a helyed,
hiszen közöttünk vagy!
Habár félelmünk nagy,
ölelkezünk veled!