Ölelkező 02.

  1. Takács Mária: Miért is más?

Én a két lábamon járok,
míg ő kerekesszékben ül.
Neki minden ott van, felül,
nekem nincsenek határok.

Én csodálom a kék eget,
ő csak meséből ismeri.
Szép lehet? El sem képzeli,
nem érzi az űrt, s a teret.

Én merengek egy dallamon,
ő szájról olvas, úgy megért,
nem rajonghat a zenéért,
s hogy mit mondok? Csügg ajkamon.

Látod, nem vagyunk egyformák,
ő egy kicsit “más”, de miért?
Hisz ő is küzd álmaiért,
de vannak, kik ezt cáfolják.

Küzdj érte, segítsd, hogy éljen
ugyanúgy, mint te, vagy épp én,
ne azt érezze, nincs remény,
dolgozzon megbecsülésben.

  1. Takács Mária: Együttérzés

Csendben ülök a szobámban,
köröttem csak egy légy zizeg.
Padlóra küldtek, lelkileg,
a szívem mély ingoványban.

Meddig tart ez az állapot,
a se veled, se nélküled,
de közben egyre kérdezed,
szeretsz-e? S magad áltatod.

Fáj még nekem, hidd el, nagyon,
hogy nincs hozzám egy jó szavad,
de az idő egyre halad,
s én búsongok a tegnapon.

Nem érzed, és meg sem érted,
ami régóta bennem dúl.
Békülésünk kudarcba fúl,
fáj a kihűlt szenvedélyed.

Mily szép volt az együttélés,
amikor dúlt a szerelmünk,
míg akartuk, hogy szeressünk,
nem kellett, csak együttérzés.

3. Gáspár Klára: Csak egy ölelés

  1. Horváth-Tóth Éva: Nem vagy egyedül

Ha a szavak elfogynak,
marad a hallgatás, a csend,
az, hogy csak terád figyelek,
ha zuhannál, én foglak,

szárnyad alatt szél leszek,
a kávédban cukor és méz
a teádban, az ölelés
csordultig szeretettel,

nem vagy egyedül sosem,
mert esőben veled ázok,
a cipődben én is járok,
s ott leszek mindig neked.

  1. Jószay Magdolna: Együttérzés fontossága

Empátiában soha nem szűkölködtem.
Már gyerekként is anyámat sajnáltam,
mennyi dolga volt… segíteni próbáltam,
talán nem voltam nagyon útban, remélem…

Mesékbe, filmekbe beleéltem magam,
torkomat fájón szorongatta a részvét,
s ha már nem bírtam, mit a fájdalom kimért,
hogy más nehogy lássa, arcom eltakartam.

Érzékeny vagyok mindenki gondjára,
rám már nem jut idő, így inkább hallgatok.
Bár segíteni néha, s csak ebben-abban tudok,
gyakran az is számít, ha figyelek szavára.

Magamon is érzem, rám is férne olykor
egy kis figyelem, de ez vagy jön, vagy sem;
szerencsém nem sok van, kérni sem kérhetem,
pedig én is magam alatt vagyok sokszor.

  1. Gáspár Klára: Ne menj egyedül

Ma kitöröltem egy könnycseppet a szemedből,
ma odacsaltam egy mosolyt az arcodra.
Bár a kétség benned még mindig harcolna,
ne félj, nem engedlek el közelemből.

Hallod a sötét felhő szorongását,
ahogy könnyeit a földre hullatja?
Tudd meg, a nap egy pillantás alatt felszárítja,
és már csak messziről hallod a vihar zúgását.

Látod, a karomban vigaszra leltél,
és a vidám szellő elkergette a vihart.
Már látom, ahogy szemed fénye megcsillant,
mennyivel jobb, hogy nem egyedül mentél.

  1. Kutasi Horváth Katalin: Elmentél

Fájt, mit a szemedben láttam.
Tudtad, hogy mit hoz a végzet,
A való más, mint a képzet,
Szívedet szívembe zártam.

Többé már nem hadakoztál,
Lemondtál közös jövőnkről,
Kiléptél újabb körökből,
Bús sorsunkról tanakodtál.

Éreztem, mi zajlik benned.
Sajnáltál magamra hagyni,
Hisz lelkem fog meghasadni,
Nehéz volt levegőt venned.

Sajnálatom nem akartad.
Féltettél, szerettél híven,
Fájdalmad így talált szíven,
Féltél, és mégsem mutattad…

  1. Kisznyér Ibolya: Segítő figyelem

Ül hangtalanul, feszülten, zavarban, zavartan,
árad felé, zúg a fájdalom, testből, lélekből,
szeme rebben, mint rab madár szállna kalitkából,
beszélő halkul, csendbe simul, szava hasztalan.

Ki szívét kitárta, úgy érzi, hogy elárulták,
tanácsot várt, megnyugtatást, építő kritikát,
nem ki némán hallgat, hideg szíve elutasít,
világa darabokban, most szilánkokra hullik.

Ám enyhül, ha ő hallgat bajban lévőt csendesen,
átéli gondját, figyel rá, tudja a megoldást,
mégis, hogy mondja síró embernek hibáit,
változtatni ő tud csak, ha belátja, szerényen.

Az ember tapasztalatban érik, kitartóan,
néha egy szó visszavezeti saját útjára,
ha rálel majd téves hiedelmére, s kimondja,
elmúlik kínja, célt lát, indul előre bátran.

  1. Keczely Gaby: Együttérzés

Mennyi ember sorstársad lett.
Rút vírusban elmerültél
és kórházba kényszerültél.
Kétkedésed jó választ lelt!

Sajna eddig nem találtad…
Infúzió nem került el,
találkozott félelmeddel.
Oltatlanul ím megjártad!

Csak én vagyok megint neked…
Bízom a gyógyulásodban,
a lelki kitartásodban.
Együtt érzek újra veled!