- Kalocsa Zsuzsa: Lehet-e remélni?
Borzalom az utcákon ácsorog,
szívekben a meggyötört pillanat,
kérdezik, vajon lesz-e még holnap?
rémülten az arcokon lecsorog.
Vaj’ lehet-e remélni és bízni,
milliók keresnek biztos helyet,
borzalmat eltűrni képtelenek!
Otthon romba dőlt, egy maradt, sírni.
Annyi gyermek, akik ártatlanok,
s mások döntenek életük felett,
nincs béke, süvít s ropog a fegyver,
porba hullt sok év munkája, s álmok.
- Mayer Zsó: Életed vihara
Az élet háborgó tengerén utazol
Hajód vad hullámok nyaldossák,
Segítséged a Jóistenhez való fohász
A viharban. Sötét felhők tobzódók.
Közeledben evező emberek
Saját kínjukat érzik, életüket mentik.
Tornyosuló fájdalomban kín telepedik
Sajgó testedre, marón sebezi lelkedet.
Ő fentről látja szenvedésed, gyötrelmes kínodat,
Hiszel az imádság erejében, ami mindig segített,
Talán most is átölel karjával a Jóisten,
S felhők mögül előbújik majd a simogató Nap.
A tomboló vihar elcsendesedik
Csónakod fáradtan himbálódzik, téged
Csendes nyugalom vesz körbe.
A Jóisten mosolyogva rád tekint.
Fájdalmad kötele oldódik,
Testedről a kiszolgáltatottság
Lomhán tovaszáll,
Végtelen hálád az ég felé kúszik.
- Horváth-Tóth Éva: A köd mögött
És eljön újra a reggel,
fény szitál be az ablakon,
lüktet a csend az asztalon
és csak homályos képkeret
a tegnap üvegén koppan
a letűnt idő, mint bogár
a falnak és a lét csokrán
az emlék szirmonként fonnyad,
a tudat ködbe göngyölve
hever egy sötét sarokban,
az agy megfeszítve kutat
de elvesztek arcok, nevek,
és összegubancolódtak
az életek, a köd befed
utakat, a szív eltéved,
szeret, de hogy kit, nem tudja,
szobává szűkül a világ,
és fátyol mögé rejtőznek
az emberek, hol kedvesek,
hol dühösek, de a fogság
fogság marad, míg él a test,
a csont, ín, hús csak vegetál,
épp, mint vázában a virág
gyökerétől eltépetten,
a köd mögött ember múlik,
volt boldog, sírt és szeretett,
léte törékeny képkeret,
a köd mögött lélek lakik…
- Jószay Magdolna: Ha nincs választás
Mikor úgy adódik, hogy biztosan látod,
nem helyes, amit tenned kell, kézzel-lábbal
küzdesz ellene, győzködsz igazaddal,
s mintha falnak beszélnél, inkább feladod…
Mikor léthelyzeted függ a másiktól,
ez a státusz a kiszolgáltatottság.
Alárendelt leszel, behódolsz, s mint faág,
letörsz váratlan, erős szélvihartól.
Nem állhatsz ki magadért, ha tőled is függnek,
mert nem csak te leszel védtelen – mások is,
ezért inkább kész vagy feladni elveid,
ne légy okozója egy méltatlan helyzetnek.
- Kutasi Horváth Katalin: Kihúzva
Befogad s kitaszít a cudar világ,
Nem oda ültetnek, ahova szeretnéd,
Akaratod szirmát hol is keresnéd?
Gazok közt virágzol, kicsiny kis virág!
Ha nincs elég eső, lassan kiszáradsz,
Hogyha nincs támaszod, lekonyul fejed,
Ha már nem virítasz, nincs többé helyed,
Kertészedtől kíméletet nem várhatsz.
Marionett-bábként rángat a világ,
Megfeszül a zsinór, a húsodba tép,
Középkori vásár – csúf hangulatkép,
Elfeslik ruhád, mit a patkány kirág.
Jól megtáncoltatnak, elhúzzák nótád,
Helyetted beszélnek, tátoghatsz szépen,
Kihúzzák madzagod, mutass a képen,
Ám mindened hamis: arcpírod, rózsád!
- Jószay Magdolna: Kiszolgáltatottan
Ha szegény vagy és egyedül,
mint az ujjam – ne várj csodát.
A túlélésért vívsz csatát,
a büszkeség a mélyben ül.
Ha az ember kiszolgáltatott,
tűrni, hallgatni a nyerő,
s nincs mindig veled az erő,
ha a lélek nyomorított.
- Dobó Georgina: Árva vagyok
Fattyú vagyok, koloncnak születtem,
Hogy családom terhe legyek, és
A Világnak Bolondja. Ezer év még
És boldog lehetsz, e kirekesztett Életnek
Véget vethetsz! Lett volna már időd,
Tered, lehetőséged, valahogy mégsem
Tetted. Nem fordítottad késed ellenem,
Inkább magadba tömted a ciánt, a gőzt
Lenyeltél mindent, de minek, hisz
Lázongtál már eleget! S mit értel el?!
Hulló könnyeket! Lázadásaid le lettek
Verve mind. Még akkor is, ha Világ néha mosolyogva int.
Ellenkezésre nincs esély, el kell fogadni,
Mit az Élet ad. Vagy inkább azt, hogy mindent
Elvesz. Semmit nem kapsz, csak egy lenge
Lehelletet, mely már akkor sírásba torkollik.
És ha nem fullasztott meg a friss levegő,
Az orvosi géz szaga, az már maga csoda.
Árva vagyok: kiszolgáltatott. Maholnap
Harminchét éves. Gyerek? Kettő….
Mondanám, de inkább hallgatok,
Mert mind halott. Mondanám,
Hogy árva voltál, de Isten ma letekintett Rád.
Mondhatnám, mégsem teszem, ma csak úgy elvagyok!
- Kisznyér Ibolya: Függöny mögött
Mind kiket szeretek, felvillanó arcok,
csörgő-zörgő ágy, mi akad a köveken,
hirtelen sötét, eltűnő idő nyomán,
zümmögő gépek, csend ereje mély, konok.
Furcsa álomba merült kétséges napok,
az őrző, gondos kezek ápolásában,
tudatból kizárt, hiányzó emléktárban,
ég és föld között lebegő köd-válaszok.
Nincs tér, megszűnt a világ kívül és belül,
nincs gondolat, döntés, hiányzik akarat,
nincs jövő, a ma a most, múló perc a múlt,
monoton szükséglet a levegővétel.
Hűs szivacs frissít, csak tört részekben élek,
agy törölte napokat túléltem, csendben,
majd fiaim öleltem csodás napfényben,
hálám örök Orvosnak, Ápolónőknek.
- Dobó Georgina: Kiszolgáltatott Érzések
Csókjaidban megéreztem az Élet ízét,
Karjaidban a Biztonság szele ölelt meg.
Lenge volt, el is szállt hamar messzire,
Tovatűnt szerelmünk minden éjén
Hiszen nem rám gondoltál, más után
Vágyakoztál. Mai fejjel biztosan tudom.
Bár ne hittem volna el csacskaságod,
Bárcsak szíved vezetett volna a problémákon át
De Te agyadra hallgattál,
Hisz eszed nem volt!
Nekem sem túl sok,
Hogy hagytam magam! Már
Késő a vágy arra, hogy újra szeretni tudjak!
Hogy újra egy fájó érzés rabja legyek,
Ismét kiszolgáltatva másoknak vagy Neked!
Vergődjek egy jó szóért?! Emlék maradsz!
Ennyi, Szerelem! A kapu nyitva: mehetsz.
Egy útra szól minden jegyed. Bizonytalanság
A kenyered. Nekem nem jutnak már Morzsák
Sem! Köszönöm, nem kérek többet Belőled!
Te vagy a legvégzetesebb Érzelem! Hisz
Kik még hinni tudnak benned, mind elvéreznek
Reggel magányosan, fájó fejjel ébrednek
És azon tűnődnek, hogy dőlhettek be Neked megint?!
- Gáspár Klára: Megalázott lelkek
Cél nélkül, lassan mennek az úton.
Lelkükben dübörög ezer fájó gondolat,
a bomba, a gránát, a félrevert harang.
Várják, hogy a borzalom csituljon.
Nekik már nincs otthonuk sírni,
a szomorú és reménykedő tekintetek
a szánalmat elviselni kénytelenek
és próbálnak bennünk bízni.
Megalázott lelkek, sebek és szenvedés,
kifosztott remények és kettétört álmok
életük felett most döntenek mások
lassan elfeledik, hogy milyen a nevetés.
- Keczely Gaby: Ne legyünk kiszolgáltatottak
Feketék a felhők,
háborog a tenger.
„A népek tengere?”
Nemsokára eldől!
Morajlik lent mélyen,
zúg a rémes pokol,
– ne vedd kérlek zokon –,
bírod ott a végen?
Sorsunk – szolgaságunk?
Évszázadok óta
újra, megint s újra –
rossz oldalra állunk?
Gondolkozzunk végre:
hazánk, ha jól döntünk,
nem lesz vita köztünk!
S maradhat a béke!
- Szabóné Horváth Anna: Örvényben
Amikor hited ege beborul,
élethajód elragadja az ár,
s hánykolódsz, mint tehetetlen fabáb,
üvöltenél, de hangod bent szorul…
Rádöbbensz, csak magadra számíthatsz,
cinkosul megmart magány rozsdája,
ő is rég az ellenség szolgája.
Nincs már cél, amire úgy áhítasz.
Kifakult színek, fuldokló álmok
riogatnak életed tengerén,
s látsz most sötéten, szürkén, feketén…
Mindenütt keselyűk karmát látod.
Ott kísért a falakon, plafonon,
míg apró fény gyúl vihar-tengeren,
kukucskál át a dühös fellegen.
Sirályok hívnak, szállva szabadon…
Lelkedben remény szikrája sarjad,
édeni partra tarka álmot fon.
Dereng új remény, igazi otthon.
gyökeret versz, s örvény el nem ragad.
- Gáspár Klára: Nincs beleszólásod
Amikor füstfelhők tönkreteszik a kék ég csendjét,
amikor vörösen izzik a gyűlölet és nincs irgalom,
amikor rettegés látható a legfényesebb csillagon,
mert helyetted döntöttek meghibbant elmék.
Lerombolták a házad, megtiporták méltóságod,
sajog sebzett szíved és kifosztott az elméd.
Magadhoz öleled, melengeted aprócska kezét,
és csak reméled, hogy valahol találsz majd jóságot.
- Takács Mária: kiszolgáltatva
ő csak egy volt a sok közül
az utcán élt, hajléktalan
nincs már rokona, arctalan
rajta senki sem könyörül
ágya egy kopott nagykabát
piszkos, foltos, rongy hátán rongy
kivetett kutya, egy toprongy
más nem értheti bánatát
pedig régen mindene volt
háza, családja, otthona
nincs élete, karácsonya
nem ismer mást, csak alkoholt
nincs remény egy új életre
hisz naponta megalázzák
leköpik és meggyalázzák
így került egyre mélyebbre