TÉMA: NYÚL
Keczely Gaby:
Családtagunk volt Ő.
Itt szaglászott a
hosszú fülű
nyuszika.
Keczely Gaby:
Remeg rókahangra,
félős kis állat.
De gyorsan fut.
Ő a nyúl.
Keczely Gaby:
Néhanap meglesünk
szép hosszú fülű
mezei nyúl.
Szeretünk!
Keczely Gaby:
Azt terjesztik rólad
az irigyeid:
szapora mint
a nyúl. Hümmm…
Takács László:
Nyulambulam, helyzet?
Na, mi a pálya,
van e répa
gyomorba?
Takács László:
Nyulcipővel futkos,
az irány cikk-cakk
a kis mocskos
szőrpamacs.
Takács László:
Hidegbe se fázik,
nagy a bundája
nem pofázik
ő a nyúl.
Takács László:
Rohan a kis tapsi,
lába nyakába
sárgarépa
irányba.
Varga Katalin:
Csupafūl a nevem .
Ezt úgy szeretem .
Sosem leszek .
Gyáva nyúl .
Kisznyér Ibolya:
Szántóföldön nyúl áll,
két füle látszik,
szürkén villan,
neszt figyel.
Kisznyér Ibolya:
Nyúl áll a dobozban,
eszik édesen,
majd kiugrik,
mindent rág.
Kisznyér Ibolya:
Az elme játéka,
kalappal, nyúllal,
képzavaró
szócsata.
Kisznyér Ibolya:
Zsivány nyúl lakásban,
ide-oda fut,
gazdi harag
nevetés.
Kisznyér Ibolya:
Félelemtől reszket,
szegény kicsi nyúl,
éhség nagy úr,
répa kell.
Kisznyér Ibolya:
Hosszú fül, ugróláb,
oly kedves jószág,
mint mesében
kis pamacs.
Záruba Károly Valér:
Milyen a jó pörkölt?
Ritkás fű között
Egy nyúl zörög.
Most lövök!
Záruba Károly Valér:
A nyúl ijedve fél,
Gyakorta kefél,
S nagy számban él;
Épp ezér’.
Záruba Károly Valér:
A nyúli hosszú fül
Zajokat kiszűr,
Ha egyedül
Menekül.
Záruba Károly Valér:
Nyúlcipőt használva
Gyorsabb vagy nála.
S védjen már a
Nyúl lába!
Buday Anikó:
Nyúl lábán nyúlcipő,
árkon bokron fut
ha hallja
vadász jő
Buday Anikó:
Dús mezőnek kedves
állata, félős
bátortalan
nyuszika
Buday Anikó:
Gyermekek kedvence,
Tapsifülesnek
szép altató
meséje
Buday Anikó:
Húsvét szép ünnepén
gyermekek várják,
fészket raknak
tojásnak
Buday Anikó:
Kertek alatt szalad,
hátán nagy csomag
piros tojás
csokinyúl
Jószay Magdolna:
Fut a nyúl, fut a nyúl,
fürge a lába,
búzatábla
rejti el.
Jószay Magdolna:
Hosszú fülekkel int
kedves állatka,
bájos, fürge
nyulacska.
Jószay Magdolna:
Orrocskája rezdül,
nem túl bizalmas,
puha bundás
ijedt nyúl.
Jószay Magdolna:
Nyulacska, figyelj rám,
legyél éber,
róka elé
ne kerülj!
Körmendi Rita:
Kis nyuszinak hegyes
füle ki látszik
a fűből de
már eltűnt.
Petres Katalin:
Húsvétkor a nyuszi
főszerephez jut:
tojást tojik,
csak akkor.
Petres Katalin:
A kockás fülű nyúl
a mesében él,
megszerettük
esténként.
Petres Katalin:
Csalafinta nyulak
futóversenyen
róka komát
átverték.
Petres Katalin:
Nyuszi ül a fűben,
hiába bújik,
hosszú füle
kilátszik.
Holécziné Tóth Zsuzsa:
Nyúlcipőt kötöttél?
Gyáva menekvés:
sorsod úgyis
utolér.
Holécziné Tóth Zsuzsa:
Húsvéti nyuszi az
erkélyen. Neki
ez rabság, miért
szenvedjen?
Holécziné Tóth Zsuzsa:
Mezőkön ugráló
vidám népség. Ha
rókát lát,
menekül.
Holécziné Tóth Zsuzsa:
Nyusz ül a fűben,
reszket ha róka
fut felé, hát
meglapul.
Horváth-Tóth Éva:
A rossz kedved legyen
legalább olyan
rövid, mint a
nyúl farka.
Horváth-Tóth Éva:
Sok a róka, aki
fülel, s nyúl-jajra
ott terem, de
nem segít.
Horváth-Tóth Éva:
Bátor ember, aki
bár fél és reszket
mint a nyúl, nem
menekül.
Kutasi Horváth Katalin:
Hogy jár pisze orrod!
Szaglászol csupán,
vagy fintorogsz,
nyulacskám?
Kutasi Horváth Katalin:
Hermelin közeleg,
vigyázz, nyulacska,
lakomája
ne legyél!
Kutasi Horváth Katalin:
Vigyázz most magadra,
drága kis baknyúl,
hisz háremed
visszavár!
Kutasi Horváth Katalin:
Égnek áll a füled,
drága nyulacskám,
tán rókákra
hegyezed?
Kutasi Horváth Katalin:
Ugribugri álmod,
szapora vágyad
nyuszicsalád
rugója.
Kutasi Horváth Katalin:
Miért nyúl a nyúl ma?
Répát szimatol,
máris rágja
zsákmányát.
Kutasi Horváth Katalin:
Nyúlcipőt vesz máris,
riadtsága űzi,
orra veszélyt
szimatol.
Kutasi Horváth Katalin:
Nyuszitappancs lendül,
drága az élet,
szaporán ver
félelme.
Kutasi Horváth Katalin:
Cikcakkban menekülsz,
lábaddal dobolsz.
Minden nyúlnak
irgalom!
Kalocsa Zsuzsa:
Hegyezem füleim
így jól megvagyok
répát evék’
nyúl ebéd
Kalocsa Zsuzsa:
Tojásokat fest ő
pirosat, sárgát
nyuszi mama
oly szépek
Kalocsa Zsuzsa:
Mindkét szeme piros
bundája fehér
ketrecben ül
szomorú
Kalocsa Zsuzsa:
Felhúztam nyúl cipőm
bozót is takar
már nem félek
fülelek
Kristófné Vidók Margit:
Álomszuszi nyuszi,
húsvéti tojást,
elfelejtett
festeni.
Kristófné Vidók Margit:
Sárgarépát majszol,
ugrándozó nyúl,
hangos szótól
megijed.
Kristófné Vidók Margit:
Állandóan rágcsál,
koptatja fogát,
a nyuszi fog,
folyton nő.
Kristófné Vidók Margit:
A veteményesben,
káposztafejet
rágcsál nyúl úr;
boldogan.
Kristófné Vidók Margit:
Puskadörrenésre,
a nyúl ijedten
szalad, félti
bundáját.
Kristófné Vidók Margit:
Parányi kisnyulak
visítva hívják,
szaladgáló
anyjukat.
Szabó Eszter Helka:
Nos, miért nyúl a nyúl?
Azért nyúl a nyúl,
mert ő a nyúl.
Vagy te vagy?
Szabó Eszter Helka:
Nyúl, nyúl, nyúl, meddig nyúl?
Míg el nem éri
azt a nyulat.
Szűk ketrec.
Szabó Eszter Helka:
Nyúl voltam. Ajándék.
Mára csont és bőr.
Fukar fiú.
Kidobtál.
Szabó Eszter Helka:
Élő nyuszit kaptál.
Etesd, itasd őt!
Almozd is ki!
Meghálál.
Szabó Eszter Helka:
Leharapják fülét.
Bendőbe tömik.
Sötétben hal.
Csokinyúl.
Szabó Eszter Helka:
A nyulat kilövik.
Csokiban falják.
Mi marad így?
Nyúl egy sem.
Szabó Eszter Helka:
Volt egy nyulunk, szürke.
Ketrecben tűrte,
szeretgessük
halálig.
Szabó Eszter Helka:
Két fehér kisnyula
friss répát kapott.
Néhanapján
szomjazott.
Szabó Eszter Helka:
Olykor alamuszi,
olykor meg nyuszi.
Márpedig kell
küzdeni!
Szabó Eszter Helka:
Répáért nyúl a nyúl.
Rágja. Majd’ megfúl.
Reggelijét
feledték.
Szabó Eszter Helka:
Feje között lába,
úgy rohan a nyúl.
Róka liheg
nyomába’.
Szabó Eszter Helka:
Locsolhatlak, nyuszi?
Hová kell puszi?
Pihe popsid
vizet kap.
Szabó Eszter Helka:
Az újszülött nyuszi
vak is, kopasz is.
Simogatja
az anyja.
Szabó Eszter Helka:
A nyúl fehér füle
vasnyéltől remeg.
Lett belőle
kocsonya.
Szabó Eszter Helka:
Lenyúzott gereznák
deszkán száradnak.
Nyúlbunda lesz.
Viselnéd?
Szabó Eszter Helka:
Az irharészt sózzák.
Bőrét szárítják.
– Miért teszik?
Nyúl kérdi.
Szabó Eszter Helka:
A vacsoravendég
nyúlgerincet kér.
Rögtön roppan.
Vadnyúl volt.
Szabó Eszter Helka:
Nyúlpaprikást főzött
nagynéném egyszer.
Megkóstolni
nem merte.
Szabó Eszter Helka:
Szürke gömb, élénk szem.
A hús gőzölög.
Paprikás lesz.
Az a nyúl.
Szabó Eszter Helka:
Nyúlfarknyi versikét
írok nyulakról.
Lerágott csont.
A nyúl fogy.
Szabó Eszter Helka:
A nyúl rettegését
a lövés előtt
nem rendeli.
Így döntött.
Szabó Eszter Helka:
Bazalthegy tisztásán
rohan egy vadnyúl.
Mezei nyúl?
Jaj, házi!
Szabó Eszter Helka:
Egy kísérleti nyúl
rettegi a kórt.
Megért sok kort.
Mi jön, új?
Szabó Eszter Helka:
Szapora, mint a nyúl.
Hamar kiirtják.
Aztán bánják.
Már késő.
Szabó Eszter Helka:
Rágja a fák kérgét.
Tehát kártékony.
Kilőni mind!
Nyúlparancs.
Szabó Eszter Helka:
Nyulam-bulam, szeretsz?
Vásik répámtól
metszőfogad.
Így lesz jó.
Szabó Eszter Helka:
A nyúlmennyországban
épp’ imádkozunk.
„Ne lőjetek!
Szeretünk.”
Szabó Eszter Helka:
Fogjuk meg a nyulat!
Aratók mondják.
Hátul kullog
a csapat.
Szabó Eszter Helka:
Bokorból ugratja
ki a nyulat mind,
ki kíváncsi.
„Titok, nyílj!”
Szabó Eszter Helka:
Most vidám a kedve.
Nyulat fogathatsz
vele, nosza!
Sikerült?
Szabó Eszter Helka:
Elhasalt a pályán.
Balszerencsés srác.
Nyulat fogott.
Segítesz?
Szabó Eszter Helka:
Házmestermedve. Blog.
Teregetősdi
Nyuszi nélkül
nem lenne.
Szabó Eszter Helka:
Micimackó lába
használati tárgy.
Mit eszelt ki
a Nyuszi?
Szabó Eszter Helka:
Nyuszi barátai,
üzletfelei.
Ki lerázza,
nem nyuszi!
Szabó Eszter Helka:
Telhetetlen fickó.
Nyúlcipő. Nyúlháj.
Hová nyúl Nyúl?
Nos, Udike?
Szabó Eszter Helka:
A nyúl irodalma
olyan sokszímű!
Erdők, mezők
csodái.
Szabó Eszter Helka:
Szív és béke vagy te.
Holdistennőt is
te kíséred.
Örök nyúl.
Szabó Eszter Helka:
A „Nagy Nyúl” alkotta
indián hitben
a világot.
Ősapa.
Szabó Eszter Helka:
Kínai öröklét.
Bájitalt kever
nyúl a Holdon.
Itt nem kell?
Szabó Eszter Helka:
Nyúlfarok az élet.
Így inal egy nyúl
a Nagyerdőn.
Kergetik.
Szabó Eszter Helka:
Sok nyulat kívánok!
Szapora állat.
Félénkségét
kihagynám.
Szabó Eszter Helka:
Nyulas városrészben
lakótelepek.
Régen nyulak
rohantak.
Szabó Eszter Helka:
Már túlszaporodtunk.
Kilőnek minket
egy vírussal,
nyulakat.
Szabó Eszter Helka:
Szobatiszta nyuszi?
Ez nem egy álom!
Papíralom
jó neki.
Szabó Eszter Helka:
Fülét meg ne húzzad!
Neked jól esne?
Érző lény ő,
a nyulad.
Szabó Eszter Helka:
„lippiti-klippiti”
– hangzik a nyúltrapp.
Rémusz bácsi
mesél ma.
Szabó Eszter Helka:
Szurokba beragadt
a Nyúl négy lába.
Világ csúfja
mégsem lett.
Szabó Eszter Helka:
Hátasló a Róka.
Lovagol a Nyúl.
Hogy lett lovas?
Ravaszul.
Szabó Eszter Helka:
Az a mese tetszik,
ahol a Nyúl győz.
Fabatkát ér,
ahol nem.
Szabó Eszter Helka:
Hiszed, vagy nem hiszed,
az okos Nyúl fél.
Nem mutatja.
Ez esély.
Szabó Eszter Helka:
Holdjáró Jáde nyúl
kőzetet gyűjtött.
Tanulhattunk.
Eleget?
Szabó Eszter Helka:
Hideg holdi éjben
hibernált gép ő.
Nem bírta ott
az a nyúl.
Szabó Eszter Helka:
Négy kerekű. Sárga.
Holdon barangolt,
míg elromlott
a Jütu.