- Kisznyér Ibolya: Költözés
Raktam, rakosgattam a könyveket,
hozzám nőttek évtizedek óta,
simitottam kopott fedeleket,
szívemnek kedveseket régóta,
lezárult korszak, halkul a nóta.
Tehetetlenség, nincs kincs, ház, vagyon,
génekben hoztam, a sors kacagott,
olvasás virágot nyit szavadon,
titkát őrzöd, míg szíved zokogott,
üres polcok, mind jó helyre jutott.
- Jószay Magdolna: Könyváradat
Képtelen lennék megszámolni
rengeteg könyvem a polcokon,
padlón is mindenhol tornyozni..
asztalokon, széken, szekrénysoron,
ez tényleg túlmegy sok határon.
Nem törekedtem soha mutogatásra,
nem érdekel sorrend, szín és nagyság,
ahogy jönnek és talán kívánságra
gondolkodás nélkül kell valóság,
antikvárium vagy modern maiság.
- Záruba Károly Valér: Tallózás
Ha átnézem könyvtáramat,
Úgy tűnik, hogy nagyobb fele
– Ugyan mi, min szem fennakad –
Oly könyvekkel vagyon tele,
Hogy csak tudós olvas bele.
Gyakran veszem elő őket,
Meg-meg nézem nem olvasom.
Ezek a műszaki könyvek.
Nem értik ezt sokan nagyon,
Nekik ez nem irodalom.
Vékony könyv, hasznosnak mondták.
Én írtam, a címét érted?
A kapacitásdiódák.
Számos diagram és képlet
A könnyebb megértés végett.
Írhatsz hexameter verset,
Mégis te vagy a szakbarbár,
Mert tudod, hogyan hegeszthetsz.
Szegény az az irodalmár,
Kinek ily élvezet nem jár!
- Horváth-Tóth Éva: Könyvek, polcok
Egyszer én is könyv leszek,
ha majd a csend jön értem,
könyvespolcon kis kötet
és lapjain az élet,
amit addig leéltem.
Megsárgult papírlapok,
rajta sok szép betűvel
órák, percek és napok,
mind ott lesz már mögöttem,
a titkok széljegyzetben.
Nem bánom, ha nem kapok
még díszes bőrkötést sem,
ne hagyjatok a polcon,
hogy ott a por emésszen,
csak néha vegyetek le.
- Gáspár Klára: Az én könyvespolcom
Egy nap a polcról lekiált.
Jól tudom, nem állhatok ellen.
– Lapozz belém, olvass át! –
Majd érdeklődve kezembe veszem,
és minden betűjét ámulva lesem.
Alig telik el néhány perc,
máris lovas hintón ülök.
Száguld velem a két paripa,
szinte beleszédülök,
és a találkozásra készülök.
De a polcról újabb kiáltás hallatszik:
– Én érdekesebb vagyok! –
És tudom pontosan, hogy majd
elvarázsolnak a leírt mondatok,
amikor kíváncsian benne lapozgatok.
A felső polcról halkan szólal meg valaki:
– Én új vagyok itt! Érzed friss illatom? –
És valóban, egy édes érzés tölt el,
amikor kezembe foghatom,
és a papír illatát magamba szívhatom.
Sokan vannak ott a polcomon,
tőlem mind figyelmet remél.
Versre vagy prózára áhítozom,
közöttük mindig megtalálom én
ott, a könyvespolcaim tetején.
A könyvek hangja megtölti a szobát,
most már nem vagyok egyedül.
Néha érzem, ahogy egy kötetből
a friss tavasz mellém ül,
vagy egy hóhér szól lelketlenül.
De polcom legnagyobb kincseit
elfogultan dédelgetem.
Hisz’ saját három regényem
ül ott a legfőbb helyen,
őket a középpontba rendezgetem.
- Jószay Magdolna: Könyvmánia
Már görbül a sok polcom,
olyan terhek nyomják,
pedig mindig fogadom,
fejemen lesz egy zsák,
hol könyvnek csak írmagját
csak látni merészelném…
ez már borzasztó ám,
simán kiköltözhetnék!
Állva sem férni, lám,
s ez bélyegét nyomja rám.
- Keczely Gaby: Könyveim
Lakásunk dísze a sok könyv.
De amit fejünkben okoz
az az igaz, mi utat tör
s kis agysejtjeinkben motoz.
Tőlük leszel kiváló s okos.
Színes sorozatot látok:
kedvenc íróim, költőim.
Itt minden könyv csodálatos,
látszanak ismert témáim,
láthatatlan szerelmeim.
S azok a csodás albumok,
tele művészi festménnyel,
amikből ihletet kapok:
ha csak ránézek, élmények.
Tartom életem részének!