- Keczely Gaby: Igaz remény
Kikelnek a vetett magok,
újraéled a természet.
Tavasz ujjong immár nagyon.
Csodálatos szép tenyészet:
élőkkel művel merészet!
Hajtások sarjadnak szépen,
merednek az ég felé,
nap süti át őket zölden,
nyiladozik a kis levél.
Tél után az élet zenél.
Egyre nagyobb és nagyobb lesz,
már nem hajtás, hanem növény.
Eső áztatta, megérett,
csoda büszke szép fejlemény.
Az élethez igaz remény!
- Kristófné Vidók Margit: Ha vége a harcnak
Még élek, kissé bár viseltesen,
de a sorstól többé már nem félek,
a tengernyi bűnt rég levetkeztem,
megsebzett szívembe vájt a méreg,
könnyem hullt, a remény elszállt végleg.
Támolygok, beborít a sötétség
jótékony szárnya,- hol vagy most Isten?
Midőn bűn sarjad a harc ölén még,
mert gonosz az ember, és hitetlen
lelkébe, szeretetet te hinthetsz.
Soha nincs vége ádáz gyűlölet,
ébredj; hisz pokolra küldöd magad,
holt árnyékom botorkál küszködve,
teste még nem, de lelke már szabad,
és a véres föld új tavaszt fakaszt.
- Holécziné Tóth Zsuzsa: Új élet sarjad
Lám, új élet sarjad a búzamezőn,
apró magokból utat tör a remény.
Tavasszal fű sarjad dús legelőn,
áradó patakon vidáman csillan a fény,
reméljük, az aszály se lesz túl kemény,
Éltető eső tavasszal öntözi rétünk,
búzamezőn kalász szárba szökken.
Vadvirág nyílik ott ahová lépünk,
fejünk fölé egy pacsirta röppen,
boldog dala közben kis szárnya rebben.
Hirdeti: búzánk most majd bőven terem,
mindennapi kenyerünk igy megadatik.
Zöldséggel, gyümölccsel lesz telve a verem,
fáradt vándor s a családunk jól lakhatik,
s gondunk elszállhat egy új tavaszig.
Hálát mondok teremtőnk most teneked,
erdőn gombáért, fán gyümölcsért, a búza szemért,
Hálát, mert mindig jól kormányoztad az életemet,
Szerető páromért, szép gyermekért, otthonomért,
azért, hogy tanításod mindig a szívemig ért.
- Horváth-Tóth Éva: Sarjadós
Ágak közt madárfütty zsendül
hajnalok hajnalán,
és álmok indája zöldül
vánkosok talaján,
míg csend sarjad nap sugarán.
Mint magból a növény fakad
testből a nyújtózás,
addig lassú pillák alatt
halk pillanat bujkál,
s az agy kávéért botorkál.
Ahogy fű hegyén a harmat
úgy csillan a remény
az éjjel romjai alatt,
s holt tegnapok testén
mint virág hajt ki új esély.
- Kristófné Vidók Margit: Tavasz-ébredés
Apró magot sodor a szél,
lágyan emelve a föld felett,
s míg a csendes eső zenél,
tört fényén a világ elmereng,
ez a perc vég, vagy a kezdet.
Keresve az örök ösvényt,
hol a tavasz lágy ölén sarjad
új élet, barázdák földjén
csillanó harmattól rügy fakad,
hol hajnal fénye óarany.
Ámulva nézem, mint szökik
szárba a remény zöld brokáton,
és míg a fény újra szövi
a mélyben tavasz-álmodásom,
fent szőkülnek a kalászok.
- Gáspár Klára: Az új kenyér
Az őszi búza ott a hópaplan alatt
fagyos téli álmát alussza.
Álmában fehér tánc, tavaszi gondolat,
boldog, itt föld mélyén lapulva,
aranyló kalászra gondolva.
Tudja, hogy ha eltűnik a fagyos hómező,
zölddé varázsolja a szántóföldet.
Hajtásait növeli meleg nap, langyos eső,
majd a zöld után sárgulnak a búzaföldek,
és hamarosan minket az új kenyérrel örvendeztet.
- Thesaurus: Öröklét – öröklés
Remény sarjad, a béke reménye — háborúban
Remény sarjad, a győzelemé — az öldöklésben
Remény sarjad, túlélésé — a pusztítás viharában
Remény sarjad, ha itt a vég, hit — az öröklétben
Hazatalálás reménye ‘hajt’ — rideg ,ködös éjben
Mirelit-élet vár /olvadásra?!/— mi lesz az ára!? —
ősi, vastag jégtakarójában sarkvidékeknek
Antarktiszra hullt Mars-kőzet anyagában
szerves alkotórészek mikro-mennyiségek
bár, de kimutathatók. Földünk, ha kiégne…
Rózsaszín lazac pazarlón ontja ikráit
mielőtt belehal kimerítő vándorlásába
A kérésznek ki kell használnia szűk óráit
hogy szállongjon önfeledten, párt találva
pillangóként születése — végzete nyitánya
Átok ez, szükséges rossz az életfolyamban?
Sorsszerű, hogy új életért élettel kell fizetni?
Hogy nyomot hagyjunk az örök vérvonalban
búzaszemként meg kell ahhoz semmisülni…
…ha még az élet Urának sem lehetett elkerülni…
- Jószay Magdolna: Tavasz jő
Ritka szép pillanata
a tavaszi természetnek,
amikor a kikelet friss zamata
részévé válik az embernek.
A sarjadás biztosítéka az új életnek.
Hó alól is kikacsint a hóvirág,
ha itt az idő, hirdetné a tavaszt.
Lassan rügyeket bontanak a fák,
a természet újrakezdést szavaz,
bár elhúzódhat a tél, néha igen ravasz!
- Kisznyér Ibolya: Láncreakció
Egyszerű emberek az elődök,
a vak sors iránytű, vér összeköt,
szerény hivatás, nehéz jellemek,
pénz kevés, házasság mind összetört,
polgári létnek álma, örökölt.
A sok munka görbített hátakat,
gondból bőség, öröm jut szerényen,
békegalamb olajágért szállhat,
a büszke egyedül sír, kevélyen,
könnyedség hiánya élt szívekben.
Belőlük sarjadt kicsiny életem,
életem fájából két ág fakadt,
későn eszméltem, mit ismételtem,
tán sors lánca folytonos folyamat,
eltép, javít az erős akarat.
Dobrosi Andrea: Tavaszból látlelet
De rég volt kert a kert,
lőporon fény aludt,
madár sem énekelt,
ég markában hamuk,
megszokott füstszagút…
Remegett fűcsomó,
visszabújt sok virág,
nem volt benne borsó,
könnyeztek mind a fák,
a szél mondott imát.
És most nem zúg golyó,
a nap talán nevet,
egyre több fűcsomó,
az ágakon rügyek,
haldoklik szürkület.
Jön lepkelibbenés,
élet romok helyett,
az pedig nem kevés,
sereg, de más sereg –
tavaszból látlelet.